Szemészet, 2011 (148. évfolyam, 1-4. szám)
2011-03-01 / 1. szám
18 Szemészet Az akkomodáció pótlása a jelenkori szemészet egyik legnagyobb kihívása. Még napjainkban is kiterjedt kutatás folyik mind az alkalmazkodás pontos mechanizmusainak tisztázására, mind pedig az akkomodáció helyreállításának lehetőségeire vonatkozóan.14 A műlencsegyártók jelentős fejlesztései következtében ma már a cataractaműtét során nemcsak a teljes távoli látásélességet tudjuk visszaadni, hanem lehetőségünk van az alkalmazkodási képesség biztosítására is.1,2'3 Az akkomodáció helyreállítására választhatunk multifokális vagy akkomodatív műlencsét, melyek működési mechanizmusa alapvetően eltér egymástól. A multifokális műlencsék két vagy több fókuszpontot hoznak létre, ami lehetővé teszi, hogy mind a távoli, mind pedig a közeli tárgyakról éles kép keletkezzen a retinán. Az akkomodatív műlencsék ezzel ellentétben csak egy fókuszponttal rendelkeznek, anterioposzterior irányú elmozdulásuk a szem össztörőerejében változást eredményez, biztosítva ezzel minden távolságban az éleslátást. Munkánk célja az egyik legújabb fejlesztésű akkomodatív műlencse, a Crystalens HD tesztelése volt. Betegek és módszerek 12 beteg 19 szemén végeztünk standard phacoemulsificatiót Crytalens HD műlencse beültetésével. Közülük azon 8 beteg (5 férfi, 3 nő) 14 sze-1. ábra. Kontrasztérzékenység átlageredményei monocularisan (vonal: kontrasztérzékenység, szaggatott vonal: „glare” teszt) mét vontuk be a vizsgálatba, akiknél legalább 3 hónap eltelt a műtétet követően. Az átlagéletkor 55,37±6,02 év volt. A műlencsetervezés minden esetben IOL Master (Carl Zeiss) segítségével, az SRK/T formula felhasználásával történt. A posztoperatív 1. napon, 1 hét, 1 és 3 hónap elteltével meghatároztuk a korrekció nélküli távoli (Kettesy-tábla), intermedier és közeli (Jaeger-tábla) látásélességet. A műtétet követően 3 hónappal Vector Vision CSV-1000HGT kontrasztérzékenység-tábla segítségével 3, 6, 12 és 18 ciklus per fok térfrekvencián meghatároztuk a mono- és binocularis kontrasztérzékenységet, majd elvégeztük a „glare” tesztet is. A betegek szubjektív elégedettségének vizsgálatára a VF-14 kérdőívet alkalmaztuk. Eredmények A korrekció nélküli távoli látásélesség mono- és binocularisan minden esetben 1,0 volt. Monocularisan az intermedier visus mind a 14 szem esetén 20/32 vagy annál jobb (9 szem esetén 20/20 vagy annál jobb), a közeli visus pedig 13 szem esetén J6 vagy annál jobb (10 szem esetén J3 vagy annál jobb) volt. Binocularisan vizsgálva (a csak egyik szemen operált 2 betegünket figyelmen kívül hagyva) a 6 betegünk mindegyikének legalább 20/32 volt az intermedier és legalább J6 a közeli visusa, míg a 6 beteg közül 5-nek érte el vagy volt jobb az intermedier látásélessége, mint 20/20, valamint 5 betegnek érte el vagy volt jobb a közeli visusa, mint J3. A pre és poszt-2. ábra. Kontrasztérzékenység átlageredményei binocularisan (vonal: kontrasztérzékenység, szaggatott vonal: „glare” teszt) Tsorbatzoglou Alexis
