Szemészet, 2011 (148. évfolyam, 1-4. szám)

2011-03-01 / 1. szám

148. évfolyam (2011)

leszkedett a mért adatokra, mint a lineáris modell. Az RPE-vastagság korral mutatott növekedése esetében a szigmoid modell illesztése divergenciához vezetett: a szigmoid illesztés a szigmoidnak egy speciális esetére, az egyenesre vezetett, vagyis a lineáris összefüggés további vizsgálat nélkül egyértelmű volt (r=0,33; p=0,015).

Összefoglalás

Tanulmányunkban az OCT-képek szegmentációjával in vivo, nem invazív módon sikerült bizonyítékát adnunk a ganglionsejtek rétegében korral kialakuló apoptosisnak. A méréseinkre illeszkedő szigmoid görbe inflexiós pontja alapján elmondható, hogy a ganglionsejtek számának észrevehető csökkenése a hatodik évtized után kezdődik meg, ez közvetve egybecseng Parikh és munkatársainak leírásával.11 Az idegrostok rétegére ugyanez nem vonatkoztatható egyértelműen, itt a szigmoid modell ugyanis szorosan, de a lineáris modellnél nem szignifikánsan jobban illeszkedett. A teljes retinavastagság esetében negatív lineáris összefüggést találtunk, de a matematikai számításoknak az itt nem részletezett eredményei alapján feltételezhető, hogy magasabb esetszám mellett a szigmoid illeszkedés nagyobb pontossága kimutatható volna.

Nem várt eredményként láttuk, hogy a pigmenthámréteg esetében egyértelmű lineáris összefüggés van a kor és a vastagság növekedése között. A két réteg (GCL+IPL, illetve az RPE) viselkedése közötti különbség minden bizonnyal az ott zajló különböző biológiai folyamatokra vezethető vissza: míg a pigmenthám változása a Bruch-membrán korral folyamatosan előrehaladó vastagodásával hozható összefüggésbe,9 addig az apoptosis a fent leírtak alapján nem lineáris lefutású folyamatot jelent.

Eredményeink validitását a reprodukálhatósági vizsgálat eredményeivel szeretnénk alátámasztani: mind a teljes retinavastagság, mind pedig az RNFL és a GCL+IPL rétegek esetében a szegmentációs algoritmus nagy pontosságát és ismételhetőségét sikerült kimutatnunk, így a mérési hiba lehetősége nagy valószínűséggel kizárható. A pigmenthámréteg esetében több, óvatosságra intő gondolat is felmerül azonban. Itt a reprodukálhatóságot igen erősen ingadozónak találtuk, amit részben a réteg amúgy is meglehetősen kis vastagságával magyarázunk, ugyanis itt akár 1 ptm mérési különbség is 10%-os eltérést jelent, eredményeink mellett szól azonban a kapott pontfelhőben látható határozottan emelkedő trend. A harmadik generációs OCT berendezéseken a pigmenthám lényegében egy, közös jeladású területként jelentkezik a fotoreceptor külső-belső szegment határral, ami az újabb generációs OCT berendezéseknél már élesen elkülönül, a képletek értelmezése pedig aktív vita tárgya. Eredményeink általánosítását ez a tény is megnehezíti.

A közbülső rétegek (OPL, INL, valamint ONL) esetében a kor előrehaladtával nem láttunk változást. Az előző két réteg rossz, illetve közepes reprodukálhatósága mögött nagy valószínűséggel a környező struktúrákhoz (IPL, INL és OPL rétegekhez) hasonló optikai denzitás áll, ami nehezíti a megbízható szegmentációt. Ennek kiküszöbölésére az algoritmus tartalmaz ugyan egy

manuális korrekciós eszközt, azonban úgy tűnik, hogy ennek a használata a két réteg esetében nem elegendő. A megoldást az újabb generációjú OCT berendezések jelenthetik, ahol a rétegek elkülönítése egyértelműbb, a felbontás kismértékben nagyobb, addig ezen rétegekkel kapcsolatban ajánlott az óvatosság. Kiemelendő a felsorolásból az ONL réteg, arra utalva, hogy a korral a fotoreceptorok rétegében nem lép fel nagyfokú méretbeli változás.

Vizsgálatunk hátrányát jelentheti a nem túl magas esetszám, úgy gondoljuk azonban, hogy sikerült minden korcsoportot egyenletesen, homogén módon lefednünk. Az idősebb korban cataractaműtéten átesett alanyok bevonásának elsődleges indoka az volt, hogy ebben a 60-70 év feletti korcsoportban tételeztük fel a drasztikusabb vastagságbeli változásokat, mint kiderült, helyesen. A gyakorlatban nehezen lehetett volna elképzelni olyan 80-90 év közötti beteget, akinek a saját lencséje elegendő transzparenciát nyújt a megfelelő minőségű OCT-képek elkészítéséhez.

Összegezve, vizsgálatunkkal szeretnénk rámutatni, hogy az OCT-képek szegmentációja a hátsó pólus diagnosztikájának egy új, ígéretes területét jelenti. Segítségével jobban megérthetjük a retina kórélettani változásait, az egyes rétegek viselkedésére fókuszálva pedig közelebb kerülhetünk a fejlett világban a látást súlyosan veszélyeztető betegségek: a glaucoma, a diabetes és az időskori macula-degeneratio jobb megértéséhez és pontosabb diagnosztikjához.

Irodalom

1. Balázsi A.G., Rootman Drance S.M., Schulzer M., Douglas G.R: The effect of age on the nerve fiber population of the human optic nerve. Am J Ophthalmol 1984; 97: 760-766.

2. Bankó J.J., Carpenter W.T., Jr.: On the methods and theory of reliability. J Nerv Ment Dis 1976; 163: 307-317.

3. Cabrera Fernandez D„ Salinas H.M., Puliafito CA: Automated detection of retinal layer structures on optical coherence tomography images. Opt Express 2005; 13: 10200-10216.

4. Clarke G., Lumsden C.J., MclnnesR.R: Inherited neurodegenerative diseases: the one-hit model of neurodegeneration. Hum Mol Genet 2001; 10: 2269-2275.

5. Drexler W: Cellular and Functional Optical Coherence Tomography of the Human Retina The Cogan Lecture. Invest Ophthalmol Vis Sei 2007; 48: 5340-5351.

6. Drexler W, Fujimoto J.G.: State-of-the-art retinal optical coherence tomography. Prog Retin Eye Res 2008; 27: 45-88.

7. Huang /)., Swanson EA., Lin C.P., Schuman J.S., Stinson W.G., Chang W., Нее M.R., Flotte T, Gregory К., Puliafito C.A., et ai: Optical coherence tomography. Science 1991; 254: 1178-1181.

8. Ishikawa H., Stein D.M., Wollstein G., Beaton S., Fujimoto J.G., Schuman J.S: Macular segmentation with optical coherence tomography. Invest Ophthalmol Vis Sei 2005; 46: 2012-2017.

9. Kulkami A.D., Kuppermann B.D: Wet age-related macular degeneration. Adv Drug Deliv Rev 2005; 57: 1994-2009.

10. LuftA.R., SkalejM., SchulzJ.B., Welte D„ KolbR.. BurkK.. Klockgether X, Voigt K.: Patterns of Age-related Shrinkage in Cerebellum and Brainstem Observed In Vivo Using Three-dimensional MRI Volumetry. Cereb Cortex 1999; 9: 712-721.

A MACULASZERKEZET IN VIVO KVANTITATÍV VIZSGÁLATA AZ OCT-KÉPEK SZEGMENTÁLÁSÁVAL