Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-09-01 / 2. szám
Szemészet szürkehályog-műtétet megelőző mérések során a szemtengely hosszának döntő szerepe van a beültetésre kerülő műlencse fénytörő képességének meghatározásában.8,18 Az ultrahangos biometria széleskörű elterjedését az tette lehetővé, hogy a betegre nézve csekély megterheléssel, káros mellékhatások nélkül, non-invazív módon teszi lehetővé a szem, valamint függelékeinek vizsgálatát akár borús törőközegek esetén is.14 A szemészetben is használatos egyéb képalkotó eljárások több tekintetben különböznek az ultrahangtól. A komputertomográfiás és mágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárások hátránya, hogy CT esetén sugárterheléssel kell számolni, illetve mindkettő radiológus közreműködésével vehető csak igénybe. További relatív hátránya az MRI-vizsgálatoknak a hosszú, többperces leképezési idő, amely a vizsgálat során az akaratlan szemmozgásokból fakadó műtermékek számát növeli.5,12 Az optikai módszerek rendszerint koherens fénysugár alkalmazásával nagy felbontásuknak, valamint fejlett képfeldolgozó technikájuknak köszönhetően biztosítják a kiváló képminőséget,4,19,22 de képalkotásra csak viszonylag tiszta törőközegek mellett képesek.19 Bár az ultrahanggal végzett mérések az axiális tengelyhosszúság meghatározására jól bevált módszernek számítanak,20 eddig kevés publikáció dolgozta fel a szemgolyó más dimenzióinak ultrahanggal mért adatait. Jelenleg az MRI-vizsgálatok számítanak a legelterjedtebb vizsgálómódszernek ezen a területen.3,21 A szemgolyó morfometriájának vizsgálata szorosan kapcsolódik a retinaimplantátumok kutatásához is.24 Egyes retinaimplantátumok beültetése előtt olyan méréseket végeznek, amelyek alapján pontosan a beültetendő személy egyéni méreteihez igazítják az implantátum intraocularis részének a hosszúságát. Ezen kalkulációkhoz azonban szükség van nemcsak a szemtengely hosszúsági adataira, hanem az ekvatoriális síkban mért horizontális és vertikális átmérőre is.10 Vizsgálatunkban elemeztük, hogy a szemgolyó mérhető-e standardizált ultrahangos módszerrel az ekvatoriális síkban. Összehasonlítottuk továbbá, hogy az axiális szemtengelyhosszúság mérése ultrahangos és optikai módszerekkel (parciális koherencia interferometriával) hogyan reprodukálható. Betegek és módszerek Fontos szempont volt az önkéntes jelentkezők kiválasztásakor, hogy nem szenvedtek-e olyan szemészeti betegségben, amely befolyásolhatta volna a méréseket vagy a szem morfológiáját (pl. staphyloma, nagyfokú rövidlátó, üvegtesti rendellenességek, retinaleválás stb.). Kizáró tényező volt továbbá bármilyen korábbi szemműtét, illetve endokrin anyagcserezavar is. A mérésekre egészséges és cataractaműtétre várakozó 26 beteg 26 véletlenszerűen kiválasztott szemén került sor. Az átlagéletkor 62,0± 18,6 év volt. A vizsgálatba csak kisfokú (-1, 50 D és +1,00 D közötti) fénytörési hibával rendelkező személyeket vontunk be. A részletes szemészeti vizsgálat magában foglalt anamnézisfelvételt, látóélesség-meghatározást, réslámpás vizsgálatot, szemnyomásmérést, szemfenékvizsgálatot és a szabad szemmozgások vizsgálatát. Az 1983-as Helsinki Deklarációnak megfelelően tervezett intézményi etikai jóváhagyás birtokában került sor a vizsgálatra. Az önkéntesek tájékoztatásban részesültek, minden esetben a beleegyező nyilatkozat kitöltése, majd annak aláírása után kerülhettek vizsgálatra. Módszer A méréseket két orvos végezte. Először parciális koherencia tomográf segítségével (Optical Interferometer (Intraocular Lens Master [IOL Master] version 5.02; Carl Zeiss Meditec, Jena, Németország) került sor a szemgolyó hosszúságának meghatározására. A méréseket ülő helyzetben végezték 10 alkalommal, századpontossággal. Ezt követően mindkét vizsgáló helyi érzéstelenítésben (oxybuprocain-hydrochlorid 0,4% (Humacain, Teva Debrecen) 10 Mhz-es ultrahanggal 10-10 alkalommal külön-külön megmérte a szemtengelyhosszúságot - fekvő helyzetben - (UltraScan Imaging System, Alcon Laboratories, USA). Ezután került sor az ekvatoriális átmérők mérésére. A vizsgálók az А-scan fejjel a limbustól 10 mm távolságban először maximális lefelé tekintéskor XII h irányából, majd maximális nasal felé tekintéskor a temporális sclera feletti kötőhártya felől végeztek méréseket. A két vizsgáló egymás eredményeit nem láthatta. A vizsgálók a mérések során külön figyelmet fordítottak arra, hogy a vizsgálófej a bulbus falát a legkevésbé se domborítsa be, és hogy a vizsgálófej - vizuális kontroll mellett - lehetőleg párhuzamos legyen az írisz síkjával. Statisztikai módszerek Az adatok feldolgozásához és értékeléséhez az SPSS v.12.0 Windows (SPSS Inc, Chicago, IL, USA) programot használtuk. A megfelelő értékek összevetése Spearman-korreláció alkalmazásával történt. Az intraklassz korrelációs koefficiens (ICC) értékelése során többtényezős véletlenszerű mintavétellel mindkét vizsgáló eredményei random eloszlást mutattak. A különbségek szignifikánsnak minősültek, ha p<0,05 volt (konfidenciaintervallum 95%). Az eredményeket Bland-Altman-módszerrel is összehasonlítottuk. Eredmények A méréseket az önkéntesek nem érezték megterhelőnek, egyetlen esetben sem jelentkezett komplikáció vagy szövődmény. A mérések kivitelezése könnyen megoldható volt, a klinikai gyakorlatban használt készülékek átalakítás nélkül alkalmazhatók voltak. A statisztikai feldolgozást követően erős korrelációt találtunk a koherencia interferometriás és ultrahanggal elvégzett axiális mérések eredményei között. A korrelációs koefficiens az 1. vizsgáló esetén rop, =0,9963 volt, míg a 2. vizsgálónál a koefficiens rop2=0,9910. Szignifikáns korreláció állt fenn a két vizsgáló által mért átlagértékek között: p<0,05 (konfidenciaintervallum 95%). Az intraklassz korreláció meghatározásával (ICC) nagyfokú egyezést mutatott a konzisztencia és az abszolút egyetértés is. Az alkalmazott módszerek és a rendelkezésre álló eszközök segítségével képes volt mindkét vizsgáló megmérni a kívánt paramétereket. Kusnyerik Ákos
