Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)

2010-05-01 / 1. szám

Szemészet tyájának törőerejét vizsgáltuk. A méréseket két független vizsgáló egyaránt végrehajtotta, s azokat összevetettük hagyományos automata keratométerrel, illetve kornea­­topográffal végzett vizsgálatok eredményeivel. Személyek és módszerek Személyek 46 egészséges személy (30 nő és 16 férfi, átlagéletkoruk 50,5±18,0 év) jobb szemét vontuk be vizsgálatunkba. A páciensek kórelőzményében nem szerepelt korábbi vagy a vizsgálat idején fennálló szemészeti kór­kép, sem a szemészeti státuszukat befolyásoló szisztémás megbetege­dés. Kontaktlencse-viselőket és nagyobb fénytörési hibával rendelkező személyeket (>4 D szférikus hiba, illetve >3 D astigmatismus) kizár­tuk a tanulmányból. A vizsgálat menete A Pentacam HR (Oculus, Wetzlar, Németország) a Scheimpflug-törvény felhasználásával alkot képet, mely szerint a tárgy síkja, a film síkja és az objektív síkja szöget zár be egymással (tehát nem párhuzamosak), így azok egy közös egyenesben metszik egymást. Ennek az elrendezésnek az eredményeképpen keletkezik az éles rétegfelvétel (tomogram) a teljes elülső szegmentumról, a cornea elülső felszínétől a lencse hátulsó felszí­néig. A nagy felbontású forgó kamera 100 ilyen, úgynevezett Scheimpf­­lug-képet rögzít 2 másodperc alatt, majd szoftvere segítségével elkészíti az elülső és hátulsó szaruhártyafelszín axiális és tangenciális görbületi, valamint elevációs térképét, megméri az egész cornea vastagságát, meg­jeleníti az elülső szegmentum háromdimenziós, forgatható modelljét, valamint adatokat szolgáltat az elülső csarnokról, illetve speciális kép­elemző programokkal rendelkezik. Vizsgálatunkban a felvételek elkészí­tése és számítógépen való tárolása után az axiális képek elemzésével a vízszintes (KI) és a függőleges (K2) tengelyben mért keratometriás érté­keket rögzítettünk a cornea centrális 3 mm átmérőjű területében. A Scheimpflug-kamerás vizsgálat után a szaruhártya törőerejét automata kerato-refraktométerrel (KR-8100; Topcon, Tokió, Japán) határoztuk meg. Ugyancsak a cornea középső 3 mm-es zónájában mér­tük a KI- és K2-értékeket. Végül a korneatopográfia következett (TMS-4; Tomey, Erlangen, Németország), ahol a szimulált keratometriás értékeket (SÍM KI és SIM K2) az előzőekhez hasonlóan a centrális 3 mm-es szaruhártya-te­­rületen elemeztük. Mindkét vizsgáló minden egyes vizsgálati személyen 3-3 ismételt mérést hajtott végre a fenti sorrendet figyelembe véve. Statisztika Az eredmények statisztikai analízisét SPSS 13 és MedCalc 10 prog­ramokkal végeztük. A készülékek összehasonlítása ismételt méréses varianciaanalízissel (ANOVA) történt. Az egyes módszerek között az egyezőséget Bland-Altman-modellel, valamint a 95%-os egyezési határ (LoA, „limits of agreement”) alsó és felső értékével ábrázoltuk. Az ismételhetóség jellemzésére az alanyokon belüli szórást (s*, „wit­­hin-subject standard deviation”), valamint az ismételhetőségi együtt­hatót (a következő képlet segítségével: V2 x 1,96s») számoltuk ki.3 A 2 vizsgáló mérési eredményeit páros t-próbával hasonlítottuk össze. A vizsgálók közötti és vizsgálón belüli megbízhatóságra az összetartozási együttható (ICC, „intraclass correlation coefficient”) értékéből követ­keztettünk.2'17 Statisztikailag szignifikánsnak tekintettük az eredményt, amennyiben p<0,05 volt. Eredmények A különböző keratométerekkel nyert adatainkat statisz­tikai elemzés után táblázatban foglaltuk össze (1. táblá­zat). A két vizsgáló által mért átlagos keratometriás érték Pentacam HR-rel 43,40±1,49 D/43,34±l,40 D, automa­ta kerato-refraktométerrel 43,99±1,42 D/43,98±l,44 D, topográffal pedig 43,80±1,38 D/43,83±l,36 D volt. Szignifikánsan kisebb К-értékeket mértünk a Scheimpf­­lug-eszközzel, mint a két konvencionális keratométerrel (p<0,0001, ismételt méréses ANOVA) (1. ábra). A Pen­tacam HR és a korneatopográf között kisebb különb­séget találtunk mind a Kl (0,30±0,67 D, p=0,004, 1. vizsgáló; 0,33 ±0,68 D, p=0,002, 2. vizsgáló, post hoc Tukey-teszt), mind a K2 értékében (0,51 ±0,75 D, 1. vizs­gáló; 0,67±0,73 D, 2. vizsgáló, p<0,0001) összehasonlít-1. táblázat. A 2 vizsgáló által rögzített keratometriás adatok és a három módszer ismételhetősége 1. vizsgáló 2. vizsgáló átlag±SD (D) P* s*** (D) ICC átlag±SD (D) P* sw** (D) ICC Pentacam HR KI 43,16+1,61 0,592 0,28 0,97 43,13 ±1,52 0,812 0,56 0,88 K2 43,64±1,49 0,871 0,37 0,94 43,55 ±1,44 0,776 0,74 0,80 Automata kerato-refraktométer KI 43,76±1,43 0,510 0,36 0,97 43,76 ±1,50 0,886 0,10 0,99 K2 44,22 ±1,49 0,508 0,26 0,98 44,20 ±1,47 0,536 0,19 0,99 Korneatopográf SÍM KI 43,46 ±1,39 0,355 0,45 0,93 43,46± 1,37 0,352 0,39 0,94 SIM K2 44,15 ±1,42 0,648 0,46 0,91 44,21 ±1,39 0,191 0,35 0,95 * Ismételt méréses ANOVA a 3 egymást követő vizsgálati eredmény között ** Alanyokon belüli szórás ICC-vizsgálón belüli összetartozási együttható Szalai Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom