Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-05-01 / 1. szám
Szemészet tyájának törőerejét vizsgáltuk. A méréseket két független vizsgáló egyaránt végrehajtotta, s azokat összevetettük hagyományos automata keratométerrel, illetve korneatopográffal végzett vizsgálatok eredményeivel. Személyek és módszerek Személyek 46 egészséges személy (30 nő és 16 férfi, átlagéletkoruk 50,5±18,0 év) jobb szemét vontuk be vizsgálatunkba. A páciensek kórelőzményében nem szerepelt korábbi vagy a vizsgálat idején fennálló szemészeti kórkép, sem a szemészeti státuszukat befolyásoló szisztémás megbetegedés. Kontaktlencse-viselőket és nagyobb fénytörési hibával rendelkező személyeket (>4 D szférikus hiba, illetve >3 D astigmatismus) kizártuk a tanulmányból. A vizsgálat menete A Pentacam HR (Oculus, Wetzlar, Németország) a Scheimpflug-törvény felhasználásával alkot képet, mely szerint a tárgy síkja, a film síkja és az objektív síkja szöget zár be egymással (tehát nem párhuzamosak), így azok egy közös egyenesben metszik egymást. Ennek az elrendezésnek az eredményeképpen keletkezik az éles rétegfelvétel (tomogram) a teljes elülső szegmentumról, a cornea elülső felszínétől a lencse hátulsó felszínéig. A nagy felbontású forgó kamera 100 ilyen, úgynevezett Scheimpflug-képet rögzít 2 másodperc alatt, majd szoftvere segítségével elkészíti az elülső és hátulsó szaruhártyafelszín axiális és tangenciális görbületi, valamint elevációs térképét, megméri az egész cornea vastagságát, megjeleníti az elülső szegmentum háromdimenziós, forgatható modelljét, valamint adatokat szolgáltat az elülső csarnokról, illetve speciális képelemző programokkal rendelkezik. Vizsgálatunkban a felvételek elkészítése és számítógépen való tárolása után az axiális képek elemzésével a vízszintes (KI) és a függőleges (K2) tengelyben mért keratometriás értékeket rögzítettünk a cornea centrális 3 mm átmérőjű területében. A Scheimpflug-kamerás vizsgálat után a szaruhártya törőerejét automata kerato-refraktométerrel (KR-8100; Topcon, Tokió, Japán) határoztuk meg. Ugyancsak a cornea középső 3 mm-es zónájában mértük a KI- és K2-értékeket. Végül a korneatopográfia következett (TMS-4; Tomey, Erlangen, Németország), ahol a szimulált keratometriás értékeket (SÍM KI és SIM K2) az előzőekhez hasonlóan a centrális 3 mm-es szaruhártya-területen elemeztük. Mindkét vizsgáló minden egyes vizsgálati személyen 3-3 ismételt mérést hajtott végre a fenti sorrendet figyelembe véve. Statisztika Az eredmények statisztikai analízisét SPSS 13 és MedCalc 10 programokkal végeztük. A készülékek összehasonlítása ismételt méréses varianciaanalízissel (ANOVA) történt. Az egyes módszerek között az egyezőséget Bland-Altman-modellel, valamint a 95%-os egyezési határ (LoA, „limits of agreement”) alsó és felső értékével ábrázoltuk. Az ismételhetóség jellemzésére az alanyokon belüli szórást (s*, „within-subject standard deviation”), valamint az ismételhetőségi együtthatót (a következő képlet segítségével: V2 x 1,96s») számoltuk ki.3 A 2 vizsgáló mérési eredményeit páros t-próbával hasonlítottuk össze. A vizsgálók közötti és vizsgálón belüli megbízhatóságra az összetartozási együttható (ICC, „intraclass correlation coefficient”) értékéből következtettünk.2'17 Statisztikailag szignifikánsnak tekintettük az eredményt, amennyiben p<0,05 volt. Eredmények A különböző keratométerekkel nyert adatainkat statisztikai elemzés után táblázatban foglaltuk össze (1. táblázat). A két vizsgáló által mért átlagos keratometriás érték Pentacam HR-rel 43,40±1,49 D/43,34±l,40 D, automata kerato-refraktométerrel 43,99±1,42 D/43,98±l,44 D, topográffal pedig 43,80±1,38 D/43,83±l,36 D volt. Szignifikánsan kisebb К-értékeket mértünk a Scheimpflug-eszközzel, mint a két konvencionális keratométerrel (p<0,0001, ismételt méréses ANOVA) (1. ábra). A Pentacam HR és a korneatopográf között kisebb különbséget találtunk mind a Kl (0,30±0,67 D, p=0,004, 1. vizsgáló; 0,33 ±0,68 D, p=0,002, 2. vizsgáló, post hoc Tukey-teszt), mind a K2 értékében (0,51 ±0,75 D, 1. vizsgáló; 0,67±0,73 D, 2. vizsgáló, p<0,0001) összehasonlít-1. táblázat. A 2 vizsgáló által rögzített keratometriás adatok és a három módszer ismételhetősége 1. vizsgáló 2. vizsgáló átlag±SD (D) P* s*** (D) ICC átlag±SD (D) P* sw** (D) ICC Pentacam HR KI 43,16+1,61 0,592 0,28 0,97 43,13 ±1,52 0,812 0,56 0,88 K2 43,64±1,49 0,871 0,37 0,94 43,55 ±1,44 0,776 0,74 0,80 Automata kerato-refraktométer KI 43,76±1,43 0,510 0,36 0,97 43,76 ±1,50 0,886 0,10 0,99 K2 44,22 ±1,49 0,508 0,26 0,98 44,20 ±1,47 0,536 0,19 0,99 Korneatopográf SÍM KI 43,46 ±1,39 0,355 0,45 0,93 43,46± 1,37 0,352 0,39 0,94 SIM K2 44,15 ±1,42 0,648 0,46 0,91 44,21 ±1,39 0,191 0,35 0,95 * Ismételt méréses ANOVA a 3 egymást követő vizsgálati eredmény között ** Alanyokon belüli szórás ICC-vizsgálón belüli összetartozási együttható Szalai Eszter
