Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-05-01 / 1. szám
Szemészet felső kvadránsban nem, de a normálisan vékonyabb rostréteggel bíró nasalis és temporalis negyedben szignifikáns volt a különbség (4. ábra). A denz törőközegi homályok rontják a kép minőségét, csökkentik a SS értékét. A műtét után jobb minőségű felvételeket tudtunk készíteni. A signal strength átlagos, teljes betegcsoportra kiszámított értéke nőtt: 6,11 ± 1,94-ről 8,51 ± 1,25-re (p<0,0001). A különbség mindhárom cataractatípuson belül is statisztikailag szignifikáns volt (5. ábra). Megbeszélés Eredményeink azt mutatják, hogy cataractaműtét után nagyobb retinális idegrostréteg-vastagsági értékeket mértünk a fiziológiásán legvastagabb rétegű alsó kvadránst, a corticalis csoportban a nasalis és a hátsó subcapsularis csoportban a felső negyedet kivéve, mindenhol. Ennek magyarázatára két lehetőség adódik: vagy a lencsehomályok befolyásolják a mérés pontosságát, vagy a műtéti manipuláció hatására valóban megvastagodott a retina ezen rétege. Ismeretes, hogy cataractaműtétet követően, különösen üvegtestveszteséggel járó zárt tokos lencseextrakció után gyakran kialakul a macula lutea cystoid oedemája. A kórképet Irvine—Gass-szindrómának nevezik, és kialakulásában valószínűleg posztaglandinfelszabadulás okozta kapilláris permeabilitás-fokozódás játszik szerepet. Bíró és mtsai OCT-vel a perifovealis 6 mm átmérőjű terület kisfokú megvastagodását találták, de 6 hónap után a különbség már nem volt szignifikáns.3 Arra utaló adatokat azonban nem találtunk az irodalomban, hogy a komplikációmentes phacoemulsificatio a retina vagy izoláltan az idegrostréteg megvastagodását okozná. Grewing és társai arról számoltak be, hogy fél órával a fenti típusú operáció után a hátsó póluson a retina vastagsága változatlan maradt.8 El-Ashry és társai szintén OCT-vizsgálatokat végeztek, de ők izoláltan az idegrostréteget mérték és a második mérésre a posztoperatív 4. héten került sor. Mind az átlagos, mind a kvadránsonkénti idegrostréteg-vastagság szignifikánsan nagyobbnak bizonyult posztoperatíve. A szerzők ezt csak látszólagos megvastagodásnak véleményezték, és okát a lencsehomályok okozta mérési hibában látták.8 Scanning lézer-polariméterrel (GDx) szintén készültek ez irányú tanulmányok. Gazzard és mtsai glaucomás betegeken vizsgálták a cataracta-extractio retinális idegrostrétegre gyakorolt hatását. A cataracta eltávolítása után nagyobb értékeket mértek, különösen a hátsó subcapsularis hályogos betegek csoportjában. A változást sokkal inkább a szürke hályoggal összefüggő mérési eltérésnek gondolták, mint valódi anatómiai változásnak.7 Iacono és kollégái szintén scanning lézer-polarimétert alkalmaztak normál szemeken, és vizsgálták a műlencse anyagának (akril, szilikon) a mérésre gyakorolt hatását is. Azt találták, hogy sem az implantátum anyagának, sem a dioptria nagyságának nincs szerepe abban, hogy cataractaműtét után vastagabb idegrostréteget mértek. Ezt, a korábban idézett szerzőkhöz hasonlóan, szintén a lencsehomályok okozta artefaktummal magyarázták. Azt javasolják, hogy a glaucomás-cataractás betegek követése során a cataracta műtété után ismét el kell végezni a retinális idegrostréteg vastagságának a mérését, mely a későbbiekben új viszonyítási alapként szolgál.10 A glaucomás betegek gyógyítása, gondozása során az orvos feladata a beteg látási funkciójának, életminőségének megőrzése. Ennek eléréséhez nagyon fontos, hogy az anatómiai károsodást már a funkcionális defektus megjelenése előtt ki tudjuk mutatni, illetve minél hamarabb észleljük a folyamat progresszióját és megtegyük a szükséges terápiás lépéseket. Sommer és mtsai már 1991-ben leírták, hogy a vizsgált szemek 60%-ában az idegrostréteg és a papilla fundusvizsgálattal, ill. színes sztereofotóval kimutatható elváltozásai 6 évvel megelőzték az első látótérdefektus kialakulását.20 A peripapilláris idegrostréteg vastagságának pontos mérésére szolgáló modern vizsgálómódszerek nagy előrelépést jelentettek ezen a téren. Kim és mtsai azt analizálták, hogy az OCT készülék belső normatív adatbázisa mennyire alkalmas az egészséges és a preperimetriás glaucomában szenvedő szemek (lokalizált idegrostréteg-kiesés látótérdefektus nélkül) elkülönítésére. A normatív adatbázist 328 egészséges ember adatai alapján állították össze, az etnikai összetétel 63% fehér, 24% spanyolajkú, 8% fekete, 3% ázsiai volt. A Stratus ОСТ készülék szenzitivitása az idegrostréteg vastagságának mérése során a különböző paraméterek tekintetében 2,0% és 40,8% között váltakozott. A kis értékek ellenére a szerzők úgy vélik, hogy további fejlesztések után alkalmas lesz a módszer a preperimetriás anatómiai károsodások kimutatására.12 Az OCT alkalmazásával Nouri-Mahdavi és kollégái jól el tudták különíteni az egészséges és a korai perimetriás glaucomás szemeket, de a teszt nem volt ennyire szenzitív glaucoma gyanúja esetén.14 Az irodalmi áttekintés ismeretében megállapíthatjuk, hogy a mi anyagunkban sem valódi idegrostréteg-megvastagodásról van szó, hanem a hibás mérésért a lencsehomályok okozta artefaktumok a felelősek. Ezek kiküszöbölésére a mai OCT készülékekkel még nincs lehetőség, bár folyamatban lévő fejlesztési adatok arra utalnak, hogy az OCT készülék által alkalmazott hullámhossz növelésével (800 nanométer helyett 1060 nanométer) ez a mérési hiba mérsékelhető. A fentieket figyelembe kell venni az olyan glaucomás vagy glaucoma gyanúja miatt kivizsgálás alatt álló betegeknél, akiknek lencsehomályuk is van, és a náluk OCT-vel mért idegrostréteg-vastagsági értékeket összehasonlítjuk a gépbe programozott korspecifikus normálértékkel. Ilyen esetekben a leghelyesebb a szürkehályog-műtét elvégzése után minél előbb egy újabb OCT-vizsgálatot végezni és a későbbi ellenőrzések során ezt az adatot használni mint új „baseline” értéket. Irodalom 1. Ajtony Cs., Nemes V, Haszonits B., Bíró Zs.: Funkcionális és morfológiai jellemzők preperimetriás glaucomában. Szemészet 2009; 146: 3-6. 2. BaumannM., GentileR.C., Liebmann J.M., RitchR.: Reproducibility of retinal thickness measurements in normal eyes using optical coherence tomography. Ophthalmic Surg Lasers 1998; 29(4): 280- 285. Káldi Ildikó