Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-12-01 / 3-4. szám
147. évfolyam (2010) Supplementum L was used. Twelve males and 16 females were observed with the mean age of 52.1 ±11.0 years, the duration of diabetes were 9.0±4.8 years and the mean level of HbAlc was 8.1± 1.3%. Results: In NM.-Telemed group no retinopathy was found in 48 eyes by „A” and 44 eyes by „B”. Retinopathy was observed in 4 eyes by both grader ophthalmologists („A” and „B”) and 4 eyes were judged ungradeable by „A” and 8 eyes by „B”. After pupildilatation no retinopathy was found in 49 eyes by „A” and 48 eyes by „B”. Retinopathy was observed in 6 eyes by both grader ophthalmologists („A” and „B”) and 1 eye was found ungradeable by „A” and 2 eyes by „B”. The direct ophthalmologic examination (Ophth-group) showed normal fundus in 50 eyes and diabetic retinopathy in 6 eyes. By the ophthalmologic examination there were no misdiagnosed cases either in the NM-, or in the M-Telemed group. The statistical comparison of the sensitivity of the three types of examination (NM-Telemed vs M-Telemed vs Ophth-group) was considered not significant (p = 0.9985). Conclusions: The non-mydriatic funduscamera is quite sensitive for the presence/absence of DR, for detecting the sight-threatening conditions and for diabetic retinopathy screening in non-eye care practice. Glükokortikoid-receptor polimorfizmus chorioretinopathia centralis serosában Gáspár Ákos,1 Szigeti Andrea,1 Boyle, Belema 1 Lesch Balázs,1 MiKESY Noémi,1 Németh János,1 Patócs Attila," Récsán Zsuzsa1 Semmelweis Egyetem, Budapest, Szemészeti Klinika,1II. Belgyógyászati Klinika-Célkitűzés: Glükokortikoid-receptor polimorfizmusok és a chorioretinopathia centralis serosa (CSC) közötti lehetséges kapcsolat feltárása. Betegek és módszer. A tervezett esetsorozat-tanulmány során 66 ismert CSC-s beteget (59 férfi, 7 nő; életkor 40,6±6, 29-51 év) vizsgáltunk. Perifériás vérből, limfocitákból nyert DNS vizsgálata polimeráz-láncreakcióval (PCR): Bell, N363S (fokozott glükokortikoid-érzékenység), A3669G (relatív glükokortikoid-rezisztencia) polimorfizmus meghatározása történt. Az allélfrekvenciákat egészséges kontrollcsoporttal (n=160) hasonlítottuk össze. A genetikai vizsgálatokban részt vevő betegek közül 33 vállalta a multifokális elektroretinográfiás vizsgálatot (n = 66 szem). Őket az optikai koherencia tomográfiás leképezés alapján aktív CSC (23 beteg) és regrediált CSC (10 beteg) csoportba osztottuk. Eredmények: A Bell és N363S polimorfizmusok allélfrekvenciája nem különbözött lényegesen az egészséges kontrollcsoportban tapasztaltaktól. Az A3669G polimorfizmus allélfrekvenciája szignifikánsan kisebb volt, mint a kontrollcsoportban (p=0,035, Fisher-féle egzakt teszt). A multifokális ERG során az aktív CSC csoportban 14/23 beteg, a regrediált csoportban 6/10 beteg mindkét szemében csökkent volt a válaszsűrűség a centrális gyűrűben. Kétszemes érintettség esetén egyik betegben sem volt kimutatható az A3669G polimorfizmus. Homozigóta forma nem fordult elő. Heterozigóta formát csak azokban az esetekben találtunk, ahol vagy a társszemben vagy mindkét szemben a válaszsűrűség normális volt. Következtetések: Acl A3669G polimorfizmus csökkent allélfrekvenciája CSC-s betegekben fokozott glükokortikoid-érzékenységben nyilvánulhat meg. Poszterek / Posters
