Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-05-01 / 1. szám
147. évfolyam (2010) 25 A szövetragasztókat kémiai összetételük és előállítási technikájuk alapján alapvetően két csoportba oszthatjuk: szintetikus és biológiai szövetragasztók. A legmodernebb ragasztók szintetikus és biológiai elemeket ötvözve kísérlik meg a kedvező tulajdonságokat fokozni és a kedvezőtlen jellegzetességeket csökkenteni. 1. Szintetikus szövetragasztók A legrégebben alkalmazott szövetragasztó18 a tisztán szintetikus cianoakrilát (pl. Histoacryl Tissueseal [Braun] n-butil-2-cianoakrilát), amellyel pl. perforációval fenyegető szaruhártyafekély fékezhető meg. A cianoakrilát ragasztó erős kapcsolatot biztosít, viszont több szempontból korlátozott a használhatósága. A cianoakrilát ragasztó jelentős idegentest-érzést okoz, ezért terápiás kontaktlencsével kell fedni. Időnként óriáspapillás conjunctivitis és a cornea ereződése figyelhető meg alkalmazása során mechanikai irritatív jellege miatt. Technikailag nehézséget okoz használatában, hogy nem tapad a conjunctivához és a nekrotikus szövetekhez. A cianoakrilát csak részben bomlik le, miközben toxikus anyagok (formaldehid és cianid) szabadulnak fel, amelyek nem csak a corneára, hanem a retinára is károsnak bizonyultak. Alkalmazhatóságát korlátozza, hogy megkötése után borús marad, valamint kifejezetten irritál, mert megkeményedik. Ugyanakkor a szintetikus ragasztók bakterosztatikus hatással rendelkeznek,1 míg a biológiai ragasztók éppen táptalajul szolgálhatnak mikroorganizmusok számára. A jelenleg forgalomban lévő legújabb szintetikus szövetragasztó az Ocuseal (HyperBranch Medical Technology Inc, USA), amely a két komponens, a polietilénglikol (észter por formában) és a vízoldékony polietilén-amin keverése által egy hidrogélt alakít ki. Az így kialakuló szövetragasztó megfelel az ISO minősítésnek, ami szövetragasztók esetében azt jelenti, hogy nem citotoxikus, nem okoz sem szenzitizációt, sem irritációt, nincs sem általános, sem genotoxikus hatása. 2. Biológiai szövetragasztók A biológiai ragasztók csoportjába az általunk is alkalmazott fibrinragasztó tartozik. A fibrinragasztó előállítása vérből már régóta lehetséges, miképpen az Zauberman21 1988. évi közleményében olvasható. A fibrinragasztó sikeresen alkalmazható conjunctiva- és aminonmembrán-átültetés esetén.17 A corneaseb zárásához szükséges megfelelő erősségű kapcsolatot azonban biztosítani nem tudja. Biológiai eredete miatt elvileg nem zárható ki lassú vírusok, prionok (pl. Creuzfeld-Jakob) átvitele, jóllehet ilyen esetről még nem számoltak be. 3. Biodendrimerek A szintetikus és biológiai összetevők keverékével többféle kémiai szerkezetű szövetragasztót állítottak elő, ezeket biodendrimernek nevezik. A biodrendrimer szerkezet kínálja a legújabb biotechnológiai lehetőséget. A dendrimer ún. globuláris polimer. A globuláris polimer azt jelenti, hogy egy központi „core” részhez több polimer ág kapcsolódik egy fa ágrendszeréhez hasonló szerkezetben. A biodendrimer olyan dendrimer, amely biokompatibilis monomerekből épül fel, így szövetbarát, viszont erősebb kötést biztosít a korábbi ragasztókhoz képest.1 Kémiai szerkezete azt is lehetővé teszi, hogy gyógyszerhordozó adagolóvá fejlesszék. A biodendrimerek egyik csoportját a kondroitin-szulfát- és poliszacharid-alapú ragasztók képzik. A kondroitin-szulfát - polietilénglikol (CS-PEG) biodendrimer előállítása keresztkötésekkel (ún. crosslinking) érhető el. A dendrimerek polimerizációjához, tehát a ragasztó megkötéséhez szükséges a két komponens egyesítése crosslinking által. Az egyik lehetőség a fotopolime-4. ábra. A. Preoperatív felvétel a 4. beteg jobb szeméről. A cornea felszínére csaknem 213-ban rákúszó lieges conjunctiva az alsó és felső áthajlások heges letapadását okozza. Szűk pupilla mellett is látható a lencse kifejezett maghomálya. B. Fél évvel a fomixrekonstrukció és egy hónappal a cataractaműtét után. A kötőhártya békés, nasalisan kisfokú recidívát mutató pseudopterygium Szövetragasztó használata a szemfelszíni mikrosebészetben
