Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)

2010-05-01 / 1. szám

Szemészet 1. táblázat. A vizsgálatban szereplő graftrejekciót mutató betegek klinikai adatai Beteg Kor (év) Nem Első PKP oka Vizsgált PKP sorszáma** RePKP-ig eltelt idő 1. 39 Nő Keratitis herpetica 2. 2 év 2. 49 Férfi Ulcus corneae 1. 4 hét 3. 20 Férfi Maródás 3. 1 év 4. 58 Férfi Keratitis herpetica 3. 10 hét 5. 68 Nő Ulcus corneae 2. 16 hét 6. 46 Férfi Sérülés 1. 2 év 7. 29 Férfi Maródás 2. 2 év 8.* * Férfi 9 * Férfi 10.* Nő PKP: perforáló keratoplasztika; RePKP: perforáló rekeratoplasztika *3 esetben nem állt anamnesztikus adat rendelkezésre **a sorszám jelentése: a vizsgált corneadarab hányadik PKP-ból származik Vizsgálatunk célja az allografttal szembeni immunvá­lasz kialakításában szerepet játszó egyes gyulladásos sej­tek tipizálása volt, így a CD3- (T-sejt), CD8- (citotoxikus T-sejt), CD163- (macrophag), CDllc- (dendtiticus sejt, macrophag) és CD79a- (В-sejt) expresszió meghatározá­sa graftrejekciót mutató corneákban. Betegek és módszer A vizsgálatban szereplő CD-markerek expresszióját 10 graftrejekciót mutató (életkor 44±16 év), valamint 6 kontrollként szolgáló normál humán cornea (életkor 56± 16 év) esetében határoztuk meg. A graftre­jekciót mutató corneákat szövettani vizsgálattal választottuk ki perfo­ráló keratoplasztika alkalmával eltávolított corneadarabokból, hema­­toxilin-eozin festést alkalmazva. A graftrejekció kritériumai között sze­repelt a cornea ereződése, gyulladásos sejtek beszűrődése, az oedema és klinikailag a corneahomály megjelenése. A vizsgált betegcsoport a Semmelweis Egyetem I. Szemészeti Klinikáján perforáló keratoplasz­tika műtéten esett át. A cornealis graftrejekciót mutató betegek klini­kai adatai az 1. táblázatban láthatók. A kontroll normál humán corne­­ák melanoma malignum miatt enukleált bulbusokból származó szaru­hártyák voltak. A CD-markereket immunhisztokémiai módszerrel, monoklonális antitestek segítségével azonosítottuk. A vizsgálatban szereplő elsődle­ges ellenanyagok részletezését a 2. táblázat tartalmazza. A formaiin­ban fixált, paraffinba ágyazott szövetekből 5 pm vastagságú metszetek 2. táblázat. Az immunhisztokémiai eljárás során használt elsődleges ellenanyagok adatai Antitest Klón Izotípus Forrás Hígítás CD3 SP7 Nyúl-IgG Láb Vision 1/400 CD8 SP16 Nyúl-IgG Láb Vision 1/150 CDllc 5D11 Egér-IgG2a Novocastra 1/200 CD 163 10D6 Egér-IgGl Láb Vision 1/400 CD79a JCB117 Egér-IgGl, kappa DakoCytomation 1/50 készültek. A deparaffinálást követően az endogén peroxidázaktivitás gátlását végeztük, a mintákat 0,5% hidrogén-peroxid-tartalmú metanol­ban 20 percig szobahőmérsékleten inkubáltuk. Az antigénfeltárás során a metszeteket 50 percen keresztül mikrohullámú sütőben Tris-EDTA pufferben melegítettük. Ezt követően az aspecifikus kötőhelyek gátlásá­ra Novolink Protein Block-ot (Novocastra Laboratories Ltd., Newcast­le, Egyesült Királyság) alkalmaztunk 10 percig. A metszeteket specifi­kus anti-humán monoklonális ellenanyagokkal inkubáltuk egy éjszakán át szobahőmérsékleten. A negatív festési kontrollok ez idő alatt TBS pufferben inkubálódtak. A mosási lépést követően a Novolink Post Pri­mary Blockot (Novocastra) alkalmaztuk szobahőmérsékleten 30 per­cen keresztül, hogy elősegítsünk a másodlagos ellenanyag szövetbe való bejutását, majd a tormaperoxidázzal konjugált másodlagos anti-egér/ nyúl ellenanyaggal (Novolink Polymer, Novocastra) inkubáltuk 30 per­cig szobahőmérsékleten a metszeteket. Ezt követően a reakciót a kro­­mogén szubsztrát (DAB, Novocastra) hozzáadásával tettük láthatóvá, végül hematoxilinnel kontrasztfestést végeztünk. A mintákat fénymikro­szkóppal vizsgáltuk (Olympus CH-2, model CHT, Japán). Mivel a rejekciós reakciót mutató szaruhártyák többségében az epithelium hiányos volt, a CD-markerre pozitív sejtek számát az epit­­heliumban statisztikailag a normál cornealis epitheliumban fellelhe­tő CD-markerre pozitív sejtek számával nem vetettük össze, csupán leírást adtunk azok elhelyezkedéséről. A teljes stromára vonatkozó adatok kiértékelése mellett a stromá­­ban igazolható pozitív festődésű sejtek elhelyezkedésének meghatáro­zása érdekében a cornealis stromát minden esetben átmérője mentén 3 egyenlő részre osztottuk, 1 centrális és 2 perifériás részre. A centrá­lis stromát további 3 részre tagoltuk, az elülső, a középső és a hátsó stromára. A megfestett mintákat digitális mikroszkóp segítségével is lehetősé­günk volt vizsgálni (Miraxscan, 3DHistech, Budapest, Magyarország). A Histoquant képanalizáló szoftver használatával a teljes stroma 3 rep­rezentatív részén az 1 mm2 területre eső pozitív sejteket megszámoltuk, és az átlagokat összehasonlítottuk a 2 vizsgált csoportban. A centrális stroma fent említett 3 részében (elülső, középső és hátsó stroma) szin­tén az 1 mm2 területre eső CD-markerre pozitív sejtek számát átlagol­tuk. Ezt követően a centrális stroma három részére vonatkozólag szin­tén összehasonlítottuk a rejekciós reakciót mutató és a kontroll min­tákban kapott értékeket. Stündl Adrienn

Next

/
Oldalképek
Tartalom