Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)

2010-12-01 / 3-4. szám

Szemészet

147. évfolyam (2010) 138

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szemészeti Klinikája (igazgató: Berta András egyetemi tanár)' és a Belgyógyászati Intézet Reumatológiai Tanszéke (igazgató: Szekanecz Zoltán egyetemi tanár)2

közleménye

A könny ozmolaritásának vizsgálata Sjögren-szindrómában

TearLab ozmométerrel

Módis László,1 Szalai Eszter,1 Szekanecz Zoltán,2 Szűcs Gabriella,2 Szamosi Szilvia,2

Váncsa Andrea,2 Berta András1

Célkitűzés:/! könnyozmolaritás meghatározása az új TearLab készülékkel (TearLab Corporation, San Diego, USA) Sjögren-szindrómában és egészséges egyénekben, valamint az eredmény összehasonlítása a hagyományos könnyfilmtesztek értékeivel.

Módszerek: 20 Sjögren-szindrómás beteg 39 szemét és 22 egészséges egyén 44 szemét vontuk be a tanulmányba. Először meghatároztuk a könnyozmolaritást a TearLab készülékkel. Ezt követően réslámpánál megítéltük a szemhéjszéllel párhuzamos kötőhártyaredők (LIPCOF) jelenlétét, a Meibom-mirigyek állapotát, majd a klasszikus koppenhágai teszteket (Schirmer I. teszt, könnyfilm-felszakadási idő, szaruhártya festődése) végeztük el.

Eredmények: Sjögren-szindrómában a betegek könnyozmolaritását átlagosan 303,36±17,22 mOsm/l-nek mértük (9 esetben kóros, 23%). A LIPCOF átlagértéke 1,36±0,93 volt (31 esetben kóros, 79,5%). Meibom-mirigy-diszfunkciót 12 esetben (31%) állapítottunk meg. A Schirmer-teszt 9,96±8,64 mm (25 esetben kóros, 64%), a könnyfilm felszakadási ideje 3,31 ±1,91 mp (35 estben kóros, 90%) volt. A comea fluoreszceinnelpatológiás mértékben 28 esetben (72%) festődön, szignifikánsan nagyobb arányban, mint a kontrollcsoportban (p<0,0001, Mann-Whitney). Az egészséges egyének könnyozmolaritása nem különbözött a betegcsoportban mért átlagos értéktől (303,52±12,92 mOsm/l, p=0,906). A Schirmer-teszt, a comea festődése, a könnyfilm felszakadási ideje (p<0,0001) és a LIPCOF értéke (p=0,001) szignifikáns eltérést mutatott a betegcsoportot összehasonlítva az egészséges egyénekkel. Nem találtunk szignifikáns korrelációt a könnyozmolaritás és a többi száraz szem teszt eredménye között sem az egészséges, sem a Sjögren-szindrómában szenvedő betegek csoportjában (p>0,05, Spearman).

Következtetések: A könny hiperozmolaritása a száraz szem betegség tüneteinek kialakulásában és a klinikai jelek progressziójában központi szerepet tölt be. A TearLab rendszer az általa mért ozmolaritás eredménye alapján nem volt képes elkülöníteni az egészséges és száraz szemű egyéneket, ezért a készülékkel történő vizsgálat kimenetele önmagában nem, csak a száraz szem hagyományos diagnosztikus tesztjeivel együtt értékelhető.

Kulcsszavak: száraz szem betegség, könnyozmolaritás, Sjögren-szindróma

Módis L, Szalai E, Szekanecz Z, Szűcs G, Szamosi Sz, Váncsa A, Berta A: Evaluation of tear osinolarity with the TearLab osmometer in patients with Sjögren syndrome

Purpose: To evaluate tear osmolarity with the recently introduced TearLab system (TearLab Corporation, San Diego, USA) in patients with Sjögren syndrome and in healthy subjects, and to compare the results with those of classical diy eye tests.

Patients and methods: 39 eyes of 20 patients with Sjögren syndrome and 44 eyes of 22 healthy individual were enrolled in the study. Tear osmolarity was measured first with the TearLab system. The presence of lid-parallel conjunctival folds (LIPCOFs) and the status of the Meibomian glands were examined with a slit lamp. Classical Copenhagen tests (Schirmer I test, tear film break-up time and comeal staining) were then carried out.

Results: The mean tear osmolarity in patients with Sjögren syndrome (abnormal in 9 cases, 23%) was 303.36±17.22 mOsm/L. The mean LIPCOF score was 1.36±0.93 (abnormal in 31 cases, 79.5%), and a Meibomian gland dysfunction (MGD) was found in 12 cases (31%). The result of the Schirmer test was 9.96 ±8.64 mm (abnormal in 25 cases, 64%) and the tear film break-up time was 3.31 ±1.91 sec (abnormal in 35 cases, 90%). Comeal fluorescein staining disclosed a pathologic value in 28 cases (72%); the difference as compared with the control group was significant (p<0.0001, Mann-Whitney). The tear osmolarity of the healthy individuals (303.52±12.92 mOsm/L) did not differ significantly from that in the Sjögren group (p=0.906). The results of the Schirmer test and of comeal staining, the tear film break-up time (p <0.0001) and the LIPCOF score (p=0.001) were all significantly different in the patient group than for the healthy individuals. No significant correlation was detected between the tear osmolarity and the results of any of the dry eye tests either in the controls or in the Sjögren group (p>0.05, Spearman ).

Conclusions: Tear hyperosmolarity is considered to be a key factor which leads to dry eye symptoms and to progression of the clinical signs. Osmolarity measurements with the TearLab system showed no ability to distinguish between

Módis László