Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-06-01 / 2. szám
72 Szemészet A hemianopia és a kancsalság kapcsolatának tárgyalása során fontos szempontra hívták fel a figyelmet. Amíg a homonym hemianopia a térbeli tájékozódás súlyos zavarával jár, addig a bitemporalis hemianopiában szenvedőknek normális a vizuális orientációjuk. Azt várnánk, hogy egy látótérvesztéshez társuló strabismus súlyosbítja a látászavart. Előfordul azonban, hogy a strabismus éppen a látászavart kompenzálja. Ilyenkor műtétet nem tanácsos végezni. Normális retinalis korreszpondencia esetén van létjogosultsága műtétnek, de anomális retinalis korreszpondencia esetén nincs. Számomra különösen érdekesnek bizonyult egy amerikai felmérés, mely 3 és 18 év közötti gyermekeknél az amblyopia jobb és bal szem közötti arányát volt hivatva kideríteni. A Gyermekszemészeti Betegségeket Kutató Csoport (Pediatric Eye Disease Investigator Group) az amblyopia 9 prospektiv randomizált (véletlen besorolásos kontrollált) 2694 amblyopiás (visus <0,5) kezelési tanulmányát irányította. Összességében a bal szemeket jelentősebben (p<0,001) gyakrabban érintette a tompalátás, mint a jobb szemeket. Ez a kapcsolat a háttérben meghúzódó anisometropiától függött. Az okok magyarázatát érdemesnek tartják tovább kutatni, főként azt szeretnék meghatározni, hogy vajon az anisometropia megelőzi-e az amblyopiát, vagy ennek következménye? Az összesen bemutatott 93 poszter a strabológia szinte teljes palettáját felöleli. Bemutatták az infravörös sugarakkal, a videoszkiaszkópia elvén működő Plus Optix készüléket, amelyet az amblyopiához vezető refrakciós hibák kiszűrésére fejlesztettek ki. Segítségével a cornealis fényreflex helyzete is ábrázolódik. A készülék megbízhatóságáról megoszlanak a vélemények. Török szerzők vitatják a Plus Optix hatékonyságát a fénytörés meghatározására a cycloplegiában végzett szkiaszkópiás értékekhez képest. A Plus Optix készülékek óriási előnye a szűréseknél kétségtelen, de jelenleg az ára határt szab a széles körben való elterjedésének. Német szerző (Tim B. Menke) kifejlesztett egy ötletes ülőalkalmatosságot (Menke-nyereg) kisgyermekek részére. Pl. a réslámpás vizsgálatnál egy normális méretű székre helyezve „emelőnek” a gyermek könnyen eléri az álltámaszt, továbbá könnyebben megnyerhető más vizsgálat számára is. A congenitalis esotropia optimális műtéti időpontjáról a nemzetközi irodalomban megoszlanak a vélemények. Az előadók nem találtak lényeges különbséget a szenzoros funkciók vonatkozásában aszerint, hogy kétéves kor előtt vagy után történt-e a műtét. Magyar szerzők (Szigeti Andrea, Fodor Magdolna) a szerzett esotropia ritka formáját, a divergenciagyengeséget mutatták be 12 eset kapcsán. A panaszok többségét prizmás korrekcióval orvosolni tudták, és felhívták a figyelmet a társuló neurológiai rendellenességekre. Koreai szerzők azt tapasztalták, hogy hypermetropiával járó exotropiás betegeiknél zömében az alacsony akkomodáció-konvergencia hányados, illetve a gyenge akkomodációs képesség a jellemző. Ez lehet az oka, hogy a hypermetropia korrigálása nincs számottevő hatással a kancsalsági szögre, a betegek zöménél nézetük szerint műtéti megoldásra is szükség volt. Öt poszter foglalkozott a Duane-szindróma különböző aspektusaival. A szerzők egyetértenek abban, hogy műtéti indikációt az alábbiak jelentenek: primer pozícióban strabismus; kóros fejtartás a fúzió fenntartásához; addukcióban fel- vagy leütés (azaz addukcióban eleváció vagy depresszió). Bolgár szerzők újabb okot találtak a blow-out törést követő diplopia hátterében, nevezetesen izombecsípődés nélküli masszív hegképződést az alsó egyenes izom és a kötőhártya között. A szerzett nystagmus leggyakoribb formája a leütő (gyors fázissal lefelé irányuló vertikális) nystagmus. Ez idáig gyógymódja nem lévén, svájci és német szerzők érdekes megfigyelésre hívják fel a figyelmet: a nap folyamán a nystagmus intenzitása a panaszokkal együtt csökken. Ezt a függőleges fejtartással vélik magyarázni, ezért azt ajánlják a betegnek, hogy éjszakai alvásuk utolsó 1-2 óráját magas fejtartású helyzetben töltsék el. (Nem tudni, hogy a hajnali alvás megszakítását és a pozícióváltást hogyan fogadják majd a betegek.) Koreai szerzők a kemoterápiás kezelés eddig nem ismert mellékhatására, a n. abducens paresisére hívják fel a figyelmet két beteg kapcsán. Az egy-, illetve kétoldali paresis a kezelés befejezése után spontán megszűnt. (A megbeszélés során nem merült fel, hogy talán a kemoterápára reagáló kis volumenű orbitalis metasztázisról lehetett-e szó.) Orosz szerzők új, izomerősítő műtéti módszert fejlesztettek ki, és 112 eset kapcsán beszámoltak eredményeikről. A műtét dozírozása megegyezik a reszekcióéval, a varratot is ennek megfelelően helyezik be az izomba úgy, hogy ennek burka ne sérüljön. Ez az izomredőző módszer mind az ereket, mind az idegeket megkíméli, s jobb funkcionális eredmény érhető el vele, mint a hagyományos reszekcióval. Beszámolónkkal elsősorban a gyermekszemész kollegák figyelmét szeretnénk felhívni azokra a szempontokra, melyek továbbgondolása és érvényességének ellenőrzése hazai közlemények alapjául szolgálhat. Soproni Anna Czövek Irén Kongresszusi beszámoló