Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-10-01 / 3. szám
102 Szemészet sok és a szektorok területén (Wilcoxon-próba, p<0,011). Hasonlóan, a peripapillaris kvadránsok CV-értékei általában szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a bennük elhelyezkedő kisebb szektoroké (inferotemporalis szektor uv. inferior kvadráns: p=0,001; inferotemporalis szektor uv. temporalis kvadráns: p=0,053; superotemporalis szektor vs. superior kvadráns: p=0,038; superotemporalis szektor uv. temporalis szektor: p=0,090; papillomacularis szektor kv. temporalis kvadráns: p=0,001). Ezek a különbségek a GDx-VCC és a GDx-ECC kompenzációs technikával nem voltak észlelhetők (p>0,05 minden összehasonlításra). Az RTVue-100 OCT készülék esetében megfigyelhető volt a glaucoma súlyossága és a CV-érték közötti szignifikáns összefüggés: minél súlyosabb volt a károsodás, annál gyengébb volt a reprodukálhatóság. Az összefüggés a teljes (360°-os) mérési kör, a superior, az inferior és a temporalis kvadráns területén volt jelen (Jonckheere-Terpstra-féle trendanalízis, p<0,007 minden jelzett területre). Megbeszélés Munkánkban az idegrostréteg-vastagság mérésének reprodukálhatóságát hasonlítottuk össze a Fourier-domain RTVue-100 OCT glaucoma protokollja, valamint a már széles körben alkalmazott GDx-VCC és GDx-ECC módszer között különböző súlyosságú glaucomás szemeken. Mivel az RTVue-100 OCT és a GDx-VCC/ECC mérési elve különböző, nem meglepő, hogy a mikrométerben kifejezett idegrostréteg-vastagság minden paraméterre vonatkozóan szignifikánsan eltért az RTVue-100 OCT és a GDx-VCC/ECC módszer összehasonlításakor. Az RTVue-100 OCT reprodukálhatósága a teljes (360°-os) mérési kör területén klinikailag kielégítő volt, sőt az összes résztvevő esetében szignifikánsan kedvezőbb volt (CV: 2,11%), mint a GDx-VCC (CV: 3,04%) és a GDx-ECC (CV: 3,22%) módszeré. Az inferior negyedben az OCT szignifikánsan kisebb CV-értékeket (3,49%) mutatott, mint a GDx-VCC módszer (CV: 5,20%). Az eredmény klinikai jelentőséggel bír, mivel glaucomás károsodásban a papilla inferior kvadránsa különösen gyakran érintett terület. Tekintettel arra, hogy glaucomás progresszió során általában a superotemporalis és az inferotemporalis szektor a legkorábban károsodó terület, ezeket a szektorokat külön is vizsgáltuk. Az RTVue- 100 OCT reprodukálhatósága e szektorok esetében is kielégítő eredményt (9% alatti CV) mutatott. Ismert, hogy a papilla temporalis területén a peripapillaris sclera kettőstörő hatása miatt a scanning lézerpolarimetria variabilitása nagy, így e területen a lokalizált idegrostréteg-elváltozások rejtve maradhatnak.13 A jelen vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a temporalis kvadráns területén az RTVue-100 OCT - eltérő mérési elvének köszönhetően - kedvezőbb reprodukálhatóságú (CV: 4,88%), mint a GDx-VCC (CV: 6,81%) és a GDx-ECC (CV: 7,40%) módszer. E terület kisebb mérési variabilitása hozzájárulhatott ahhoz, hogy az RTVue- 100 OCT a teljes (360°-os) mérési kör területében a polarimetriánál kedvezőbb reprodukálhatóságot mutatott. Gyakorlati szempontból fontos, hogy az RTVue-100 OCT reprodukálhatósága a nem glaucomás opticus neuropathiák szempontjából kitüntetett jelentőségű temporalis kvadránsban jobb volt, mint a GDx-VCC és a GDx-ECC módszeré. A Stratus OCT-hez hasonlóan23 az RTVue-100 OCT idegrostrétegvastagság-mérésének reprodukálhatósága is szignifikánsan kedvezőbbnek bizonyult a teljes (360°-os) mérési körben, mint a 90°-os kvadránsokban és a kisebb szektorokban. Hasonló tendenciát mutatott a kvadránsok és a bennük elhelyezkedő kisebb szektorok reprodukálhatósága is. Az RTVue-100 OCT mérés reprodukálhatósága és a glaucomás károsodás súlyossága között összefüggés állt fent: nagyobb mértékű károsodás esetén nagyobb volt a CV értéke (azaz a reprodukálhatóság gyengébb volt). A kvadránsok variációs koefficiensei azonban még súlyos glaucomás károsodás esetében sem haladták meg a 7,30%-ot, ami kedvezőnek tartható. A mérési reprodukálhatóságnak a betegség súlyosságával együtt járó csökkenése általános jelenség.6,24 Érdekes azonban, hogy a három kisebb szektor területén ez nem volt megfigyelhető. Feltételezhető, hogy a betegség súlyosságának hatását a kis szektorok viszonylag magas CV-értéke elfedte. A mérsékelt és a súlyos glaucomás csoportban (2. és 3. csoport) nem mutatkozott szignifikáns különbség az egyes módszerek reprodukálhatósága között, aminek hátterében valószínűleg a nagyobb CV-értékek és a viszonylag kis esetszám áll. Összegfoglalásként megállapítható, hogy az OCT-fejlesztés új generációját képviselő Fourier-domain RTVue- 100 OCT reprodukálhatósága kielégítő eredményt mutatott mind egészséges, mind különböző súlyosságú glaucomás szemeken. A reprodukálhatóság hasonló volt ahhoz, sőt egyes peripapillaris területek esetében kedvezőbb volt annál, amit a már széles körben használt GDx-VCC és GDx-ECC módszer biztosított. A mérésnek a temporalis peripapillaris kvadránsban mutatott jó reprodukálhatósága alapján az RTVue-100 OCT a nem glaucomás opticus neuropathiák vizsgálatára is megfelelő eszköz lehet. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetüket fejezik ki Vargha Péternek a statisztikai számítások elvégzésében nyújtott segítségéért. Irodalom 1. Ajtony C., Balla Z., Somoskeoy S., Kovács B.: Relationship between visual field sensitivity and retinal nerve fiber layer thickness as measured by optical coherence tomography. Invest Ophthalmol Vis Sei 2007; 48: 258-263. 2. Bagci AM., Shahidi M., Ansari R„ Blair M„ Blair NF, Zelklia R.: Thickness profiles of retinal layers by optical coherence tomography image segmentation. Am J Ophthalmol 2008; 146: 679-687. 3. Bowd C, Tavares I.M., Medeiros FA., Zangwill L.M., Sample FA., Weinreb R.N.: Retinal nerve fiber layer thickness and visual sensitivity using scanning laser polarimetry with variable and enhanced corneal compensation. Ophthalmology 2007; 114: 1259- 1265. Garas Anita
