Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
Szemészet 144. évfolyam (2007) 3 A Semmelweis Egyetem ÁOK, Szemészeti Klinika (igazgató: Németh János egyetemi tanár) közleménye A pislogás klinikai jelentősége Veres Amarilla, Németh János Összefoglalás: A pislogásban részt vevő képletek funkcionális anatómiájának áttekintése után röviden vázoljuk a pislogás egyed- és törzsfejlődését. A különböző metodikai megközelítések felsorolása kapcsán ismertetjük a pislogás főbb mérőszámait és az egyes pislogásfajtákat. Egyetlen teljes pislogás záró és nyitó fázisának részletes leírása mellett kitérünk a szemhéjmozgások összehangolására, továbbá a pislogás könnyfilm-felépülésben betöltött szerepére. Emellett a pislogásmintázat fiziológiás körülmények között is tapasztalható változásainak mintájára a kóros körülményekre jellemző eltéréseket vesszük sorra néhány gyakorlati példán keresztül. Kulcsszavak: pislogás, pislogási mintázat, szemfelszín, szemhéj The clinical significance of blinking Summary: After a survey of the functional anatomy of blinking, the onto- and phylogenesis of blinking are briefly outlined. Via a listing of the different methodological approaches, the main measures and different types of blinking are denoted. Besides a detailed description of the closing and the opening phase of a single complete blink, the coordination of the movements of the eyelids and the role of this in the tearfilm build-up are considered. Additionally, the blinking pattern changes under both physiological and pathological circumstances are illustrated by means of some practical examples. Key words: blinking, blink pattern, ocular surface, eyelid Rövidítések EEG: elektroenkefalográfia; EMG: elektromiográfia; LPS: musculus levator palpebrae superioris; m.: musculus, izom; mp: másodperc; ms: milliszekundum; n.: nervus, ideg; OO: musculus orbicularis oculi; ppm: pars per mille; sec/s: szekundum Egy teltházas, átlagosan érdekfeszítő mozifilm alatt a nézőtéren ülő emberek összesen körülbelül háromszázezerszer pislognak. A pislogások száma, illetve az egyes emberek pislogás-sorozatainak mintázata nemcsak a külső környezeti tényezőkről (légkondicionáló berendezés, fényviszonyok, páratartalom, zajhatások) tájékoztathatnak, hanem az ember belső neuropszichiátriai állapotáról (félelem, izgatottság, fáradság), és egy esetleges betegségről (paresis, tüdőtumor) is információt nyújthatnak. Kis túlzással, a pislogás az ujjlenyomathoz hasonlóan egy adott személyre nézve messzemenőkig egyedi képet mutat. Mivel egyszerűen vizsgálható, illetve fontos élettani és kórtani szereppel bír, a jelenség behatóbb ismerete minden szemész orvos munkájának segítő eszközévé válhat. 1. A pislogásban részt vevő képletek funkcionális anatómiája 1.1. A szemhéjak leírása A szemhéjak (görögül blepharon) mozgásképes, módosult bőrredőknek tekinthetők. A belsejükben található szilárdító váz, a pillaváz (tarsus) igen tömött rostos kötőszövetből áll. A tarsusba ágyazottan, a szemhéjszélre merőleges lefutásúak a Meibom-mirigyek, melyek faggyúszerű váladéka képezi a könny lipidrétegét. A pillaszőrök (felül kb. 100-150, alul 50-100) mellett nyílnak a Moll-, illetve a Zeiss-féle mirigyek.80 Az alsó és felső szemhéj a külső, ill. belső szemzugban egyesül, amiket egy fasciakettőzet az orbita periosteumához rögzít. A két szemhéj széle fogja közre a szemrést (rima palpebrarum). A szemhéjak pontos záródását a szemhéjszélek kb. 2 mm széles, laposan elvágott felszíne teszi lehetővé.81 A szemhéjak elsődleges funkciója a szemgolyó védelme a külső környezet károsító hatásai (kiszáradás, szélsőséges hőmérséklet, mechanikai behatás) ellen,36 például a szemet érő káros ultraibolya sugárzás mintegy 30-60%-át leárnyékolják a szemhéjak. Az egyénre jellemző arckifejezés kialakításában és a pillanatnyi hangulatváltozások tükrözésében a szemhéjak helyzete és mozgása, illetve a környező arcredők kiemelt jelentőséggel bírnak (1. ábra). 1.2. A szemhéjak nyugalmi helyzete, illetve mozgatása A szemhéjak pozíciója a m. orbicularis oculi (OO) és a m. levator palpebrae superioris (LPS) reciprok tónusától és a szem protrusiójának mértékétől függ. Nyitott állapotban, egyénre jellemző módon, az alsó szemhéj széle általában az iris alsó szélénél, míg a felső szemhéj a pupilla felső széle és a corneoscleralis határ között található.30 A felső szemhéj felemeléséről a m. levator palpebrae superioris gondoskodik, a mozgásnak a medialis és lateralis aponeurosis megfeszülése, illetve a septum orbitale szab határt. A tarsus fölött a septum orbitale adhesióval kapcsolódik a levator izom aponeurosisához. Ptosishelyreállító plasztikák kimenetele kapcsán nemrégiben írtak le73 egy Veres Amarilla: A pislogás klinikai jelentősége
