Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-12-01 / 4. szám
192 Szemészet 1. ábra. A könny mintagyűjtés technikája kapilláriscsőbe a könnyfilm-felszakadási idő nagy egyéni ingadozása, a festékoldat töménységének, bejuttatási módjának és az előzetes érzéstelenítés eredményt befolyásoló hatása. Nem hagyható figyelmen kívül az autoimmun betegségek kórlefolyásának, és így a diagnosztikus tesztek értékeinek hullámzása sem. A sokszor költséges és más intézményekhez kötött laboratóriumi tesztek mellett azonban más diagnosztikus módszerek is használhatók. A könnyfilm-beszáradási teszt (mucus fern teszt, MFT) egy olyan egyszerűen kivitelezhető fénymikroszkópos vizsgáló módszer, amelynek standardizált formája is ismeretes. Az MFT a mucusdeficiencia diagnosztizálására alkalmazott egyszerű, olcsó és megbízható teszt, amely a nyák azon tulajdonságán alapul, hogy páfránylevél-képződésre hajlamos, ha tárgylemezre cseppentjük.1,8’19 A száraz szeműség kialakulása során a könnyfilmben lévő mucin kristályképződése változik, gazdagon formált, sűrű ágú levélszerkezettől a kristálytöredékig különböző formák láthatók a beszárított kenetben.13-15 Célul tűztük ki, hogy bemutassuk a mucus fern teszt technikáját, továbbá, hogy ez a módszer miként alkalmazható a száraz szeműség korszerű diagnosztikájában összevetve a hagyományos koppenhágai tesztek eredményeivel. Betegek és módszerek Összesen 50 száraz szemű beteg 100 szemét vizsgáltunk (46 nő, 4 férfi). A tanulmányba olyan betegek kerültek be, akik korábban a koppenhágai kritériumrendszer szerint bizonyítottan KCS-ban, továbbá immunológiai szakambulancia által nyilvántartottan Sjögren-szindrómában szenvedtek. A pácienseket prospektiv módon, véletlenszerűen választottuk ki, akiknél a betegség legalább két éve fennállt. A betegeket két csoportba soroltuk: • Az egyes csoportba (1. csoport: KCS) tartozott annak a 25 páciensnek az 50 szeme (23 nő, 2 férfi; átlagéletkor 52± 15,1 év, minimum életkor 22 év, maximum 74 év), akiket a korábbi vizsgálatok alapján 2. ábra. A mucus fém teszt (MFT) stádiumai. I. stádium: egyfomia, szorosan elágazó arborizáció (koppenhágai tesztek) száraz szeműnek tartottunk és szisztémás autoimmun betegség nem volt bizonyítható. • A kettes csoportba (2. csoport: primer Sjögren-szindróma, pSS) került annak a 25 betegnek az 50 szeme (23 nő, 2 férfi; átlagéletkor 54±10,3 év, minimum életkor 37 év, maximum 76 év), akik immunológiailag igazolt autoimmun betegségben szenvedtek. Kontrollként (3. csoport: kontroll) 19 egészséges egyén 38 szeme szolgált (17 nő, 2 férfi, átlagéletkor 59±12,1 év, minimum életkor 35 év, maximum 84 év), akiknek sem szemészeti, sem szisztémás betegsége nem volt, és a száraz szeműség diagnózisa a koppenhágai tesztekkel kizárható volt. Mind a betegeknél, mind a kontrolioknál, az anamnézis felvétele után visusmeghatározást, réslámpás vizsgálatot, Schirmer I. tesztet, könnyfilm-felszakadási időt (break up time, BUT), corneafestődési és könnyfilm-beszáradási tesztet (MFT) végeztünk, a fenti sorrendben. A Schirmer I. könnytesztet standard tesztpapír (Faure, Franciaország) segítségével végeztük, helyi anesztézia nélkül. A papírcsíkot az alsó áthajlás temporális részébe helyeztük, miközben a páciensek felfelé tekintettek. Öt perc eltelte után határoztuk meg a nedvesedés mértékét. A könnyfilm-felszakadási idő (BUT) értékét 1%-os fiuoreszceinoldat becseppentése után az utolsó pislogás és a corneán először megjelenő száraz folt között eltelt idő mérésével határoztuk meg. A vizsgálat előtt megfigyeltük a cornea festődését is, amit legalább 4 festődő pont megjelenése esetén számítottunk pozitívnak. Konvencionálisán a 10 mm alatti Schirmer I. teszt értéket és a 10 sec alatti BUT-ot tekintettük kórosnak. A könnyfilm-beszáradási teszt (mucus fern teszt, MFT) során ingerlés és érzéstelenítés nélkül 2-3 /d könnyet gyűjtöttünk kapilláriscsőbe az alsó áthajlásból (1. ábra). Az így levett könnyet zsírtalanított tárgylemezre cseppentve, szobahőmérsékleten szárítottuk. A krisztallizációs mintázatot a korábbi leírás alapján 4 stádiumba soroltuk, a III. és IV. stádiumot tekintve kórosnak:8,13'15 I. stádium: Egyforma, szorosan elágazó arborizáció (2. ábra). II. stádium: Az egyes páfrányok kisebbek és kevésbé elágazóak (3. ábra). III. stádium: Kis páfrányok, majdnem elágazás nélkül. Sok üres hely (4. ábra). IV. stádium: A páfrányképződés hiányzik és csak nyákcsomók figyelhetők meg (5. ábra). A kapott numerikus adatokat statisztikailag feldolgoztuk, a változók közötti összehasonlítást Mann-Whitney- (p<0,05), a korrelációt Spearman-próbával vizsgálva. Fodor Mariann
