Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
34 Szemészet Supplementum I. Azonos-e a különböző prosztaglandin-analógok szemnyomáscsökkentő ereje a nap 24 óráján át? Denis Philippe Lyon, Franciaország Célkitűzés: A különböző prosztaglandin-analógok diurnális szemnyomás-görbére gyakorolt hatásának áttekintése Módszer: A prosztaglandin analógok 24 órás szemnyomáscsökkentő hatásának összehasonlítása az irodalmi adatok alapján Eredmények: A szemnyomás normálértéket meghaladó napi ingadozása a glaukóma progressziójának jól ismert rizikófakora. A glaukómás betegek (kezelt vagy kezeletlen) szemnyomásának diurnális fluktuációja meghaladja az egészségesekét. A napi szemnyomás ingadozás és a látótér károsodás között közvetlen összefüggés van, azaz a nagyobb szemnyomás ingadozású betegek látótér prognózisa kedvezőtlenebb, mint azoké a betegeké, ahol a napi szemnyomás ingadozás kisebb mértékű. A prosztaglandin analógok szignifikánsan jobban csökkentik a szemnyomást (átlag, csúcs) a béta-blokkolóknál és jobb diurnális szemnyomás kontrollt biztosítanak. A közelmúlt tanulmányai az egyes prosztaglandin-analógok napi szemnyomás ingadozásra gyakorolt hatását vizsgálták. Az eredmények alapján megállapítható, hogy travoproszt kezeléssel megfelelőbb diurnális szemnyomás kontroll érhető el, mint latanoproszttal. Emellett a travoproszt 84 órán át fenntartott, tartós szemnyomáscsökkentő hatást mutatott. A napi szemnyomás ingadozás szempontjából a legkedvezőbb hatás a travoproszt esti dozírozásával érhető el a legutóbb megjelent tanulmányok szerint. Következtetés: A kisebb mértékű napi szemnyomás ingadozás kitüntetett jelentőségű a glaukóma progressziójának mérséklésében. A prosztaglandin analógok szignifikánsan hatékonyabban csökkentik a szemnyomást a béta-blokkolóknál és jobb diurnális szemnyomás kontrollt biztosítanak. A travoproszt erőteljesen csökkenti a szemnyomást, és minimálisra mérsékli a napi szemnyomás ingadozást, így a megcélzott szemnyomás érték a glaukómás betegek nagy százalékában elérhető. An overview and comparison of the efficacy of prostaglandin analogues in IOP control over the 24-hour period Philippe Denis Edouard Herriot Fiospital, Lyon (France), Department of Ophthalmology Purpose: to provide an overview of the diurnal effects of prostaglandin analogues (PGAs) in control of intraocular pressure (IOP) in glaucoma patients. Methods: A literature survey was conducted to compare the IOP-lowering efficacy over the whole 24-hour period of the most commonly prescribed prostaglandin analogues. Results: The occurrence of peaks of IOP above the normal range is a known risk factor for glaucomatous progression, and glaucomatous patients (treated or not treated) have been shown to have greater IOP fluctuations throughout the day than normal subjects. Diurnal IOP fluctuations have also been independently correlated with progression of visual field loss, demonstrating that a population with high diurnal IOP fluctuations has a worse visual field outcome than do patients showing low diurnal IOP fluctuations. PGAs have been shown to be significantly superior to beta-blockers (e.g. timolol) in reducing mean, peak and diurnal IOP. Travoprost therapy has been reported in recent papers to result in a low range of IOP fluctuation as compared to latanoprost therapy. Moreover, travoprost has been shown to provide IOP control which persists during the whole day and beyond (up to 84 hours). Recent data have also shown that morning IOP control and 24-hr fluctuation of IOP is better with dosing of travoprost in the evening. Conclusions: Reduced 24-hr IOP fluctuation is important in helping to prevent long-term progression in glaucomatous patients. PGAs provide statistically significantly lower mean, peak, and range of IOP over the whole 24-hour day than do topical beta-blockers. Travoprost provides robust lowering of IOP with little diurnal fluctuation, and results in low target intraocular pressure in a large percentage of glaucomatous patients.
