Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)

2006-03-01 / 1. szám

14 Szemészet vagy posterior uveitis esetében parabulbaris vagy intravit­­realis injekció formájában, illetve szisztémásán alkalmaz­zák. A helyi szteroidokat az óránkénti cseppentéstől a napi egyszeri alkalmazásig változtatják a betegség súlyossága szerint (a réslámpa nagy nagyítású látóterében a sejtszám jellemzi). A szem körüli szövetekbe vízben oldott (Di-Adreson F Aquosum, Organon) vagy mikrokristályos depot szte­roidokat (Celeston, Diprophos, Schering Plough, Metypred, Orion stb.) szoktak adni. Alkalmazásuk fő indikációs te­rülete a súlyos, különösen az ízületi bántalmakhoz társu­ló heveny elülső uveitis, amely fibrines exsudatióval vagy hypopyonnal jár, továbbá az intermedier uveitisek, a helyi vagy szisztémás kezelésre nem reagáló uveagyulladások, az uveitises szem műtéti előkészítése, valamint a beteg rossz együttműködése. A subconjunctivalis és a parabulbaris in­jekció adása szemorvos feladata, a beavatkozás helyi érzés­telenítésben történik. (Ez az alkalmazási mód a Diprophos és Metypred esetében Magyarországon a javaslatok között nem szerepel.) A lokális szteroidkezelés legfontosabb szövődménye a szemnyomás emelkedése, amely nem ritkán néhány heti kezelés után is kialakulhat, valamint a helyi immunológiai védelem károsodása miatt a szaruhártya herpeszes fertőzé­se, illetve egyéb másodlagos fertőzés kialakulása. Az utóbbi években egyre többen ajánlják a retina-oedema és az érújdonképződéssel járó állapotok kezelésére az intra­­vitrealis triamcinolon adását is. Szisztémás kezelés Szisztémásán szteroidot a helyi, valamint a subconjunctiva­lis és parabulbaris szteroidkezelésre nem reagáló uveitisek 1. táblázat. Az uveagyulladások csoportosítása Anatómiai osztályozás (International Uveitis Study Group 1987.) • Elülső uveitis (iritis, elülső cyclitis) • Iridocyclitis • Intermedier uveitis (hátsó cyclitis, vitritis, bazális chorioretinitis) • Hátsó uveitis (chorioiditis, chorioretinitis) • Fokális és mulüfokális uveitis • Panuveitis Klinikai osztályozás • Heveny uveitis • Krónikus uveitis Etiológiai osztályozás • Exogén uveitis • Endogén uveitis (szisztémás betegségekhez, illetve fertőzéshez társuló másodlagos uveagyulladás, valamint specifikus autoimmun uveitis) • Patológiai osztályozás • Granulomatosus uveitis • Nem-granulomatosus uveitis kezelésére adnak. A kezelést nagy dózissal (1-2 mg/ttkg/ nap prednizolon egyenérték) kezdik, amelyet a beteg reggel egyszerre vesz be. A tünetek mérséklődése után az adagot fokozatosan csökkentik, és áttérnek az alternáló kezelésre (48 óránként reggel egyszerre kapja a beteg a napi szteroid­­adagját). A szisztémás szteroidkezelés számos mellékhatással jár. Ezek közül már rövid időn belül jelentkezhet az ulcus pepti­cum, a szteroid-psychosis, a hyperosmolaris hyperglykaemia és a femur fejecsének steril necrosisa, míg az osteoporosis, a Cushingoid-alkat, az elektrolitzavar, a fertőzések kiala­kulása, illetve fellobbanása, a cukorbetegség rosszabbodása vagy a latens diabetes manifesztációja és a myopathia csak tartós kezelés során alakul ki. Ezek megelőzésére elhúzódó szisztémás szteroid kezelés esetén megfelelő kiegészítő ke­zelést és diétát kell alkalmazni. A citotoxikus szereket korábban a szteroidra rosszul rea­gáló esetekben, azokkal kombinálva, a kumulatív szteroid­­adag csökkentésére alkalmazták. A súlyos mellékhatások miatt az immunmoduláló szerek bevezetése után jelentősé­gük lényegesen csökkent. Ma legtöbbször azatioprint (Imu­ran, Glaxo Smith Kleine) 2-5 mg/ttkg/nap, a methotrexatot (Teva) 10-20 mg/hét és a mycophenolate mofetilt (Cellcept, Roche) 30-60 mg/ttkg/nap alkalmaznak. A cyclosprin A (Sandimmun, Novartis) hatékony im­­munoszuppresszív szer, amely gátolja a transzplantátum kilökődését, valamint a késői típusú túlérzékenységi és a sejt közvetítette autoimmun reakciókat. A vegyület 11 aminosavból áll, és erősen lipofil. Gátolja az interleukin-2 szintézisét, valamint a helper és a citotoxikus T -lympho­­cyták fejlődését. Nincs általános citotoxikus hatása, és nem befolyásolja a szuppresszor T-sejtek működését. Alkalma­zása során a legfontosabb mellékhatás a dózistól (ponto­sabban a vegyület szérumkoncentrációjától) függő, rever­zibilis vese- és májtoxicitás. Kevésbé jelentős mellékhatás a gastroinrestinalis intolerancia, a fogíny hyperplasiája, az alkalmanként észlelhető magas vérnyomás és hypert­richosis. A cyclosporin А-t a szem belsejében kialakuló, nem-fer­­tőzéses eredetű gyulladások kezelésére Nussenblatt és mtsai használták elsőként. Az utóbbi évek során a szteroidrezisz­­tens uveitis kezelésében a leggyakrabban használt szer. Kez­deti adagja 3-7 mg/ttkg/kg, amelyet - a gyulladáscsökke­nés mértékétől függően - néhány hét után 2-5 mg/ttkg-ra csökkentének, és ezt a dózist 3-12 hónapig adják. A szert (mivel antiphlogisticus hatása csak minimális) a betegség heveny gyulladásos szakában szteroiddal kombinálva alkal­mazzák. A cyclosporin A különösen hatékonya specifikus autoimmun uveagyulladások, valamint az ízületi és csont­rendszeri betegségekhez társuló uveitisek kezelésében. Hasonló hatású a tacrolimus (FK506, Astollas) és a ra­­pamycin (Sirolimus, Biochemie) is. Az előzetes szemészeti vizsgálatok ígéretesek, azonban kontrollált vizsgálatok és hazai tapasztalatok még nincsenek. Az utóbbi években az immunológiailag médiáit beteg­ségek kezelésében teljesen új és klinikailag nagyon haté­kony utat jelent a biológiailag aktív anyagok alkalmazása. Ezeket a szereket a poliszisztémás autoimmun betegségek, elsősorban a rheumatoid arthritis terápiájában kiterjedten alkalmazzák, és már az Európai Unióban is regisztrálták. Hammer Helga

Next

/
Oldalképek
Tartalom