Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-06-01 / 2. szám
130 Szemészet Beszámoló a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság kongresszusáról 2005. december 8-10. között Debrecenben rendezték a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság VII. továbbképző kongresszusát, melynek - legjobb tudomásom szerint - egyedüli szemorvos résztvevője voltam. A rendezvény nemcsak a hazai klinikai farmakológia újabb eredményeit tekintette át, hanem lehetőséget biztosított arra is, hogy kutatók, a gyógyszergyárak és más, gyógyszerkutatással foglalkozó cégek, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet és az etikai bizottságok képviselői egymással találkozzanak és köztük nyílt, kötetlen párbeszéd alakulhasson ki. Szó esett a gyógyszerfejlesztés jogi hátteréről (számos előadás, kerekasztal foglalkozott a 35/2005. EüM rendelettel), az Európai jogharmonizációról, az etikai bizottságok szerepéről, betegbiztonsági szempontokról, a bizonyítékokon alapuló orvoslás (Evidence Based Medicine) jelentőségéről és az engedélyező hatóság szempontjairól is. A vizsgálók, klinikusok által kezdeményezett kutatások végzésének jogi- engedélyeztetései nehézségével kapcsolatos hozzászólás élénk vitát váltott ki. A klinikai részben a neuropátiás fájdalom kezelése volt a központi téma, emellett külön immunfarmakológiai és poszterszekció is megrendezésre került. Meghívott külföldi előadóként prof Jeffrey R. Idle „Personalized medicine: fact or phantasy” és Jacques Demotes-Mainard „The European Clinical Research Infrastructusres Network (ECRIN)” címmel tartott érdekes előadást. Összességében az igen hasznos és jó hangulatú tudományos ülés legfőbb mondanivalója az volt: törekedni kell arra, hogy a klinikai vizsgálatok feltételei úgy alakuljanak, hogy az a hazai kutatóhelyek versenyképességét javítsa, hiszen ez minden szereplőnek érdeke. A kongresszus résztvevői - tesztvizsgát követően GCP (Good Clinical Practice) oklevelet is kaptak. Dr. Seres András Semmelweis Egyetem, Budapest Szemészeti Klinika seres @ szem 1 .sote.hu 2006. január 11-én elhunyt dr. Kiss Gyönyvér, a Siófoki Városi Kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa. A hír megdöbbentő és kegyetlen. Úgy ment el, ahogyan élt. Csendben, szerényen, visszahúzódóan. Betegségét is úgy viselte, hogy másoknak ne okozzon problémát. 1943. április 18-án született Budapesten. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1968-ban kapott diplomát. Szemész szakorvosi vizsgát 1972-ben tett kitűnő eredménnyel. Rövid ideig Szekszárdon, Dombóváron, majd 1970-től haláláig a siófoki szemészeti osztályon dolgozott Koleszár mellett, 1984. június 1-től - Koleszár halála után - osztályvezető főorvosként. Ezek a száraz tények. De milyen ember volt? Kevesen ismertük valójában, mert az életét a kórházban töltötte, kevés magánéletet engedve meg magának. 36 év egy munkahelyen vezetőként, felelősként embert próbáló feladat. Ő mindig helyt állt. Akkor is, ha már csak egyedül volt az osztályon. Hihetetlen munkabírás és kitartás jellemezte. Neki nem volt tudományos fokozata, nem élt rivaldafényben. Ő a hétköznapok professzorasszonya volt. Jó lenne megtanulni megbecsülni a hétköznapok hőseit - még akkor, amikor élnek! Megérdemlik. Dr. Koleszár Eleonóra Kongresszusi beszámolók
