Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-06-01 / 2. szám
84 : Szemészet idő —» folyamatosan elvezetett ERG А A A A A A А А А А А Л A A A A A A A vi v\>a A A A A A A x'v -jv A A A A/yA A A A ÍA í A A A)”A]A a A keresztkorreláció A A A A> ^ ^ ............. А А А Л лл Л A A A A A A A A A A A A A A A A A A /A><kA- А А>^7„ .A. A 1 7-5 1. ábra. A multifokális elektroretinogram létrejöttének egyszerűsített ábrázolása (Hood, 2000). 103 hexagonból álló ingerminta, alatta 2 kiválasztott hexagon színváltozása (az adott időpillanatban, az előző és az azt követő fázisban). A folyamatosan elvezetett retinogramból keresztkorrelációval kiszámított retinogram-térkép, melyen látható, hogy a centrális karika által határolt 7 kis retinogram 5° sugarú, vagyis 10° átmérőjű terület aktivitását jelzi A módszer elméleti háttere Speciális ingerként különböző számú (a klinikai rutinban 61 és 103, tudományos vizsgálat céljára esetleg 241), egymáshoz illeszkedő fekete és fehér hatszögekből álló, számítógép képernyőjén megjelenített ingerminta szolgál, melyben a hatszögek nagysága a centrumtól a periféria felé haladva, a retinalis csapsűrűséggel fordított arányban, nő. (Ha az ingermintát alkotó hatszögek egyforma nagyságúak lennének, az ép maculafunkció esetén megjelenő magas centrális görbék regisztrálása nehézséget okozna.) A fehér és fekete elemek száma az ingerlés minden pillanatában megközelítően azonos, ily módon a képernyő világossága állandó. Az általunk használt készülékben az ingert katódsugárcső (CRT) generálja, de használható LED és SLO stimuláció is. Az utóbbi módszer lehetőséget nyújt a fixálás ellenőrzésére. Az ingerminta elemei látszólag rendszertelenül, valójában csaknem véletlenszerű, speciális sorrendben, ún. pseudorandom m(maximal length)-sequentia (Sutter19) szerint változtatják színüket (feketéről fehérre és fordítva). Minden egyes hatszög színe a fenti algoritmus szerint, azonos sorrendben változik, de a sorrendbe más-más fázisban lép be. A színváltozást az ingermintát fixáló egyén vibráló fényjelenségként éli meg. A tényleges ingerek a fehér színű hexagonok, melyek megjelenésének sűrűségét változó számú fekete hexagon közbeiktatásával lehet szabályozni. Ha a fehér hexagonok megjelenítése közötti idő elegendő az ingerületi folyamat lezajlásához és a soron következő inger a retinát ismét nyugalmi állapotban találja, a retina lineáris funkcióját jellemző, ún. elsőrendű (first order kernel, FOK) retinalis választ lehet elvezetni, mely alapvetően a külső retina funkcióját jellemzi. Klinikai célú Pi 2. ábra. A multifokális elektroretinogram összetevői és azok paraméterei. A függőleges nyilak az amplitúdókat, a vízszintes nyilak az implicit időket jelölik vizsgálatokban ezt a módszert használják rutinszerűen és a mi tapasztalataink is nagyrészt erre vonatkoznak. Ha az ingerek olyan sűrűn követik egymást, hogy a következő inger a retinát még ingerületi állapotban találja, a regisztrált elektromos válasz a retina non-lineáris funkcióját jellemző, ún. másod-, harmad-, illetve magasabb rendű válaszok vezethetők el,19 melyek jelenleg is leginkább tudományos kutatások tárgyát képezik. A vizsgálat eredményeképpen az alkalmazott ingermintát alkotó hatszögek számának megfelelő számú kis elektroretinogram (ERGram), ún. kernel ábrázolódik. Ezek összessége a retinogram-térkép (angol nyelvű irodalomban „trace array” vagy „plots”), melyen a látótérvizsgálat eredményéhez hasonló módon lehet tájékozódni. A retinogram-térkép egyes görbéi nem foghatók fel úgy, mint a megfelelő hatszögek által ingerelt területekről direkt módon elvezetett potenciálok. A multifokális válasz elemei a vizsgálat során folyamatosan regisztrált, szummált elektromos aktivitásból keresztkorrelációval nyert matematikai extraktumok, melyek az adott terület működésére jellemzőek (1. ábra). Az mfERGram-nak a klinikumban jelenleg használt első két hullámkomponense (Nx és P,) és a Ganzfeld ERGram fotopikus hullámának komponensei (a és b) Hood és munkatársai vizsgálatai szerint5 nagyrészt azonos retinasejtekben generálódnak. A hagyományos ERG- vizsgálathoz hasonlóan a hullámok amplitúdóját (pV) és csúcs- (implicit) idejét (msec) mérjük (2. ábra). A klinikai gyakorlatban a Pt hullámot értékeljük, az N, hullám klinikai jelentősége az alacsony paraméterek miatt korlátozott. Az ingerhexagonok különböző nagysága miatt a vizsgálatok eredményének jellemzésére az egységnyi területre jutó elektromos aktivitást, az ún. válaszsűrűséget (response density) célszerű figyelembe venni a hullámok amplitúdójának pV-ban kifejezett értéke helyett (mértékegysége: nV/fok2). A vakfolt sohasem egyetlen, hanem egyidejűleg több ingerhexagonra vetül (de egyiket sem fedi le teljesen), ezért annak megfelelően nem teljes funkciókiesés, hanem egy (esetleg több) csökkent amplitúdójú görbe regisztrálható. A vakfolt azonosíthatósága a retinogram-térképen a fixálás helyének hasznos, indirekt bizonyítéka (3/a. ábra). Az eredmények megjelenítésére a retinogram-térkép mellett más lehetőségek is vannak. A koncentrikus jellegű funkciózavarok értékelésében hasznos a centrumtól azonos távolságban levő hatszögek elektromos aktivitásának középértékét megjelenítő gyűrűábrázolás („rings”) (3/b. ábra). Farkas Agnes
