Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)

2005-10-01 / 3. szám

142 Szemészet A posztoperatfv endophthalmitis azonnali sürgős ellátást igénylő kórkép, amely napjainkban is okozhatja a szem­műtéttől látásuk javulását vagy megtartását váró betegeink vakságát. A kórkép előfordulása legnagyobb igyekezetünk ellenére még napjainkban is 0,1-0,18%, ezért sikeres keze­léséhez elengedhetetlen, hogy megelőzése, korai felismerése és időben megkezdett megfelelő kezelése mindennapi rutin tevékenységünk részévé váljon.17 A közölt esetek száma ha­zánkban is egyre nagyobb. Zajácz közleményében 1989-ben 4 posztoperatív endophthalmitis szerepelt, Bausz másfél év anyagában 16 betegről számolt be, majd Fiedler két év át­tekintésében 13 beteg adatait dolgozta fel.2’8’20 Retrospektív tanulmányunk célja, hogy az általunk ke­zelt esetek kapcsán újra áttekintsük a rendelkezésünkre álló megelőző, diagnosztikus és terápiás lehetőségeket a kórkép minél eredményesebb gyógyítása érdekében. Betegek és módszer A Semmelweis Egyetem I. Szemészeti Klinikáján 2003. 01. 01. és 2003. 12. 31. között ellátott posztoperatív endophthal­­mitises betegek kortörténetét retrospektív módon dolgoztuk fel. Posztoperatív endophthalmitis 17 esetben szürke hályog miatt végzett műtét után alakult ki, 2-2 esetben trabeculec­­tomia, illetve perforáló szaruhártya-átültetés (PKP) után, 1 esetben pars plana vitrectomiát (vitrectomia p. pl.) követően. Nyolc esetben klinikánkon, 14 betegen más intézetben vég­zett műtét után alakult ki az endophthalmitis. Korai posztoperatív endophthalmitises betegeink adatait az 1. táblázat tartalmazza. Külön kiemeljük néhány bete­günk kortörténetét. Az 5. sorszámmal jelölt beteg jobb sze­mén phacoemulsificatio és hátsó csarnoki műlencse beültetés (Phaco+PCL impl.) után 4 nappal észlelték endophthalmitis kialakulását. Vitrectomiát végeztek intravitrealis vancomy­cin adásával, helyi ciprofloxacin-, vancomycin-kezelés mel­lett általános ciprofloxacin-kezelésben is részesült. Ennek ellenére gyulladásos tünetei progrediáltak, panophthalmitise 1 1. ábra. Az endophthalmitis UH-képe a 11. sorszámmal jelölt betegünkön. A műlencse reverberatiós echója mögött az üvegtesti térben alacsony reflektivitású pontechók tömege látható. A periférián alacsony reflektivitású, immobilis, a fallal párhuzamos vékony membránecho. A retina körben fekszik, a hátsó fal megvastagodott, 2,0 mm lett. Klinikánkra a szürkehályog-műtét után egy hónappal érkezett, a már fényérzés nélküli panophthalmitises szemet általánosan adott antibiotikumos védelemben enukleáltuk. A 4. és 7. sorszámmal jelölt betegeknél klinikánkon vé­geztük a hátsótok-ruptúrájával járó phacoemulsificatiót hát­só csarnoki műlencse beültetéssel. Egyiküknél az instabil hátsó csarnoki műlencsét a tokzsákból explantáltuk és az elülső tokra helyeztük, másik betegünknél az üvegtestbe süllyedt nagy kéregdarabokat pars plana vitrectomia során távolítottuk el. Simplex típusú zöld hályogos, 11. sorszám­mal jelölt betegünknél a korábban végzett szürkehályog-mű­­tétnél hátsótok-ruptúra következett be, a mag egy részének az üvegtestbe süllyedésével. Részleges expulzív vérzés miatt a műtétet folytatni nem tudtuk. A negyedik posztoperatív napon intratracheális narcosisban végeztük el a pars plana vitrectomiát endophacoemulsificatióval, intravitrealis ami­kacin adásával. A beültetés előtt az amikacinnal lemosott műlencsét a sulcusban varratokkal rögzítettük, subcon­­junctivalisan amikacin- és betamethason-injekciót adtunk. Átmeneti szemnyomás-emelkedést követően betegünk za­vartalanul gyógyult. Ezt követően 25 nappal észleltük az endophthalmitis első tüneteit (1. és 2. ábra). Késői posztoperatív endophthalmitises betegeink adatait a 2. táblázatban foglaltuk össze. Kiemeljük a 12. sorszámú beteg kortörténetét, akinél korábban más intézetben végeztek extracapsularis hályog­műtétet hátsó csarnoki műlencse beültetéssel (ECCE+PCL impl.). A műtét után 2,5 hónappal posztoperatív endopht­halmitis lépett fel, emiatt a már tárgylátás nélküli szemen, klinikánkon végeztük el a vitrectomiát a műlencse eltávo­lításával, intravitrealisan antibiotikum adásával. Helyi és általános antibiotikum- és szteroidkezelést is alkalmaztunk. Mind a kötőhártya-váladékból, mind az elülső csarnokból vett punktátumból Staphylococcus aureus tenyészett ki. Ke­zelésünk hatására gyulladásos tünetei megszűntek, látóéles­sége aphakiás korrekcióval 0,5-re javult. Fél évvel ezután végeztük el a szekunder hátsó csarnoki műlencse beültetést (Sec. impl. PCL). Zavartalan műtét utáni szakot követően 2 hónap múlva jelentkezett a beteg ismét endophthalmitis tü­neteivel, a cornealis alagútseb varrata körüli beszűrődéssel. A varratot elávolítottuk, a conjunctiva váladékából és a cor­nea kaparékából ismét Staphylococcus aureus tenyészett ki. Helyi és általános antibiotikum- és szteroidkezelés hatására a gyulladás megszűnt, de betegünk látóélessége a 3 hónapos követési idő végén már csak Vi m-ről ujjolvasás volt. Pars plana vitrectomia után egy esetben észleltünk en­­dophthalmitist. Két betegünknél trabeculectomia után keletkezett poszt­operatív endophthalmitis. A 78 éves, jobb szemén tárgylátás nélküli férfi betegünk bal szemén fél évvel a filtrációs műtét után jelentkezett endophthalmitis, észlelésekor látóélessége kézmozgáslátás volt. Antiglaucomás kezelése mellett azon­nal helyi amikacin-, vancomycin-, prednisolon- és általános pefloxacin- és prednisolon-kezelést kezdtünk. Az üvegtesti mintavétel után, intravitrealisan amikacint, subconjuncti­­valisan amikacint és betamethasont adtunk. Kórokozót az aspirátumból nem sikerült kimutatni, de kezelésünk mellett gyulladása megszűnt, korrigált látóélessége a tizenegy hó­napos követési idő végén 1,0. Kálmán Zsuzsanna

Next

/
Oldalképek
Tartalom