Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-06-01 / 2. szám
по Szemészet Célkitűzés A szaruhártya-dystrophiák jellemzője a leggyakrabban kétoldali, progresszív, születést követően megjelenő, nem gyulladásos eredetű corneahomály. A stroma-dystrophiákban elsősorban a szaruhártya stromájában lerakódó anyagcseretermékek okoznak látásromlást. Mivel a cornea nem tartalmaz ereket, a kórosan lerakódó anyagok elszállítása nem biztosított és mennyiségük az életkor előrehaladtával fokozódik. A betegek számára az egyre fokozódó látásromlás mellett recidiváló corneaeróziók jelentenek panaszokat.15 Közelmúltban megjelent közlemények az excimer lézeres fototerápiás keratectomia (PTK) hatékonyságát bizonyították különféle szaruhártya-dystrophiás betegek kezelésében.5’6’12’13,14,16’19’21 Ugyanakkor, jelenlegi tudásunk szerint a dystrophiák progressziójával, a depositumok mélybe terjedésével az egyetlen látásfunkció-javuláshoz vezető beavatkozás a perforáló keratoplasztika (PKP).1,4 Munkánkban célul tűztük ki klinikánk betegeiből a stroma-dystrophiás betegek perforáló keratoplasztikái eredményeinek vizsgálatát, valamint azok összehasonlítását a primer PTK-kezelések korábban közölt eredményeivel. Betegek és módszer Retrospektív vizsgálatunkba a következő feltételeknek megfelelő perforáló keratoplasztikán átesett betegeket válogattuk be (7 beteg 11 szeme): 1. PKP 1992. január és 2004. január között; 2. granularis, macularis vagy Haab-Dimmer-dystrophia diagnózisa a szövettani vizsgálat szerint; 3. klinikánkon egy tapasztalt operatőr (S. I.) által végzett PKP. A fenti feltételeknek 1 granularis dystrophiás beteg 1 szeme, 3 macularis dystrophiás beteg 5 szeme és 3 Haab-Dimmer-dystrophiás beteg 5 szeme felelt meg. A vizsgált betegek anamnézisében a szaruhártya-dystrophiától eltekintve más szembetegség nem szerepelt, műtéti beavatkozást a perforáló keratoplasztikát megelőzően nem végeztek. A betegek átlagéletkora a PKP-vel egy időben 41,7±13,9 (24—65) év, az egyes csoportokban 65 (granularis), 41,2± 17,6 (24-61; macularis), 37,6±4,3 (31-43; Haab-Dimmer) év volt. A recipiens és donor trepanációt az operatőr kézi trepánok (Geuder, Heidelberg, Németország) segítségével végezte. A beültetett szaruhártyakorongok minden esetben cornea-bankból származtak. A recipiensek 1. táblázat. Ablációs mélység, kezelési átmérő és pulzusszám a PTK-kezelések alatt (MEL 60). A lézersugár energiadenzitása minden esetben 250 mJ/cm2 volt 20-25 Hz ismétlési frekvencia mellett Szem Ablációs mélység (pm) Pulzusszám Kezelt átmérő (mm) Primer PTK # 1 25 1253 6 #2 60 3093 6 #3 60 3094 6 trepanációs átmérője 8 esetben 7,0 mm, 3 esetben 7,5 mm volt. A donor cornea átmérője minden esetben 0,1 mm-rel haladta meg a recipiens trepanációs átmérőt. A beültetendő corneakorongok rögzítése egysoros, tovafutó 10/0s nylon varrattal történt. A műtét végén a betegek subconjunctivalis betamethason (Celestone, Schering-Plough, Utrecht, Hollandia) és tobramycin (Brulamycin, Biogal, Debrecen, Magyarország) injekciót kaptak. A PKP-t követően a konzervatív kezelés mellett (naponta ötször prednisolon acetát 0,5% csepp [Ultracortenol, Novartis Ophthalmics, Hettlingen, Svájc] a varratszedésig csökkentve), hetente ismételt subconjunctivalis betamethason injekciót (Celestone) adtunk, összesen három alkalommal. Retrospektív vizsgálatunkhoz a kórlapokból kigyűjtöttük a keratoplasztikát követő behámosodási időt, valamint a szaruhártya rögzített posztoperatív statusát. Mindemellett a műtét előtt, a PKP-t követő varratszedést közvetlenül megelőzően és egy héttel azt követően vizsgáltuk a következő paramétereket: legjobb korrigált látásélesség (BCVA), szférikus ekvivalens (SEQ) és refraktív cylinder (Canon, autó ref-keratometer RK-3, Tokió, Japán). Statisztikai elemzés céljából az SPSS software csomagot használtuk (10,0-s verzió Windowsra). A fenti paraméterek összehasonlítását az egyes időpontokban Mann-Whitneyteszt segítségével végeztük. Amennyiben a p értéke 0,05-nál kisebb volt, szignifikánsnak tekintettük a különbséget. A primer PTK-kezelések eredményeivel való összehasonlítás céljából korábbi közleményekben leírt, granularis (1 szem [#1], 23 éves férfi,)5 és Haab-Dimmer-dystrophiás (1 beteg [nő] 2 szeme [#2 és #3], életkor a PTK-kezelések időpontjában 38,8 és 38,9 év )19 szemek esetében végzett terápiás célú excimer lézeres kezelések adatait használtuk fel. A PTK-kezelések paramétereit röviden az 1. táblázatban foglaltuk újra össze. A kezeléseket helyi érzéstelenítésben végeztük. A szaruhártya hámhockey-késsel való mechanikus eltávolítását követően a felszín egyenletessé tételéhez hígított metilcellulózt használtunk. A PTK-kezelést követően egy héten át a betegek antibiotikumcseppet (tobramycin ötször) és szükség szerint műkönny-készítményt (Viscosa, Fono) használtak. Betegeinknél a PTK-kezelés előtt és utána három, valamint az egyes szemek esetében legutoljára 6, 61 és 63 hónappal végeztünk látóélesség-vizsgálatot, réslámpás vizsgálatot és refraktometriát (Canon, autó ref-keratometer RK- 3). Eredmények A primer perforáló keratoplasztikát követően a szaruhártya 6-9 nap alatt hámosodott be. Egy Haab-Dimmer-dystrophiás beteg két szeme esetén a szaruhártya behámosodása 11, ill. 12 nap alatt következett be. Egy esetben (granularis dystrophia) a műtét után három nappal a varrat meglazulása miatt varratigazítást végeztünk. Korai graft-kilökődést egyetlen esetben sem tapasztaltunk. A PKP-t követően a graftok borússága és a Descemet-membrán redőzöttsége fokozatosan csökkent, a donor korongok a követési idő alatt (9,5±3,2; 6-16 hónap) tiszták maradtak (1. ábra). Gyulladást, gyulladásos beszűrődést egyetlen esetben sem észleltünk. Szentmáry Nóra
