Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-06-01 / 2. szám
104 Szemészet lentősen megnő, a könnyfilm foltokban felszakad, idővel a szaruhártya kiszáradhat, szúró fájdalom, idegentest-érzés, száraz szem panasz alakulhat ki. A panaszok megelőzése érdekében a világ számos országához hasonlóan Magyarországon is rendelet szabályozza a számítógépes képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit.1-3 Vizsgálataink során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen módon befolyásolja a számítógép használata a pislogások gyakoriságát. Anyag és módszer A vizsgálatra önkéntes, egészséges fiatalokat kértünk fel. A kutatás során három, mindennapi szituációban vizsgáltuk a pislogások gyakoriságát, pontosabban a pislogások között eltelt időt (PKI): társas beszélgetés alatt, részletdús nyomtatott, színes fénykép figyelése közben, valamint számítógép-monitor nézése közben. Összesen huszonheten vettek részt vizsgálatunkon, 17 nő és 10 férfi. Az alanyok átlagos életkora 24,9±7,3 év. A vizsgálatunkon való részvétel feltétele volt a személy megfelelő együttműködési készsége, valamint hogy anamnesztikus adataiban a szemfelszínt érintő sérülés és műtét ne szerepeljen, és aktuálisan ne szenvedjen semmilyen, az irodalomban leírt pislogási gyakoriságot befolyásoló betegségben. A pislogás akaratlagos befolyásolhatósága miatt a résztvevők nem ismerték a vizsgálat valós célját, úgy tudták egy vizuális memória teszten vesznek részt. A feladat végrehajtását követően minden esetben ismertettük a valós célokat, továbbá ekkor került sor a beleegyező nyilatkozat aláírására. A vizsgálat számára kialakított helységben a pislogást befolyásoló külső tényezőket (hőmérséklet, fényerősség, képtől, illetve monitortól való távolság) standardizáltuk. A hőmérséklet hozzávetőleg 26 °C volt. A fényerősség a résztvevők ülőhelyén a számítógép-monitor bekapcsolása nélkül 150 lux, a monitor bekapcsolásakor 180 lux. A fényerősséget Elvos LM-1010 típusú kézi műszerrel mértük. Az önkéntesek a képtől, illetve a monitortól hozzávetőleg 70 cm távolságban foglaltak helyet. Ekkora távolságra volt szükség értékelhető videofelvételek készítéséhez. A fénykép mérete 27x20 cm, a monitor mérete 32x24,5 cm volt. A vizsgálat három részből állt. Az első fázisban történt a feladat ismertetése, valamint a páciens kikérdezése. Felvettük az életkorra, nemre és a foglalkozásra vonatkozó adatokat. Rákérdeztünk szemüvegük általuk ismert dioptriaértékeire, az esetleges szisztémás megbetegedésekre, szemsérülésekre, szemműtétekre, továbbá a vizsgálatot megelőző egy hónapban felmerült szempanaszokra. Ezen kérdésekkel kontrolláltuk, hogy ténylegesen szemészetileg egészséges populációt vizsgálunk. Kitértünk a résztvevők által szedett gyógyszerekre is. A feladat második részében egy városrészletet ábrázoló részletdús, színes képet mutattunk a résztvevőknek. A feladatuk az volt, hogy minél alaposabban megfigyeljék a képet, és memorizálják a látottakat. Erre három perc állt rendelkezésükre. A vizsgálat utolsó fázisában pedig egy videojátékhoz készült, rövid animációs filmet mutattunk az alanyoknak, a feladat itt is hasonló volt, a film megfigyelése és memorizálása mind a képi részletek, mind a történet tekintetében. A film két percig tartott. A belső, emocionális tényezők felmérése érdekében kérdőívet állítottunk össze. Ebben rákérdeztünk az általános közérzetre, a vizsgálat során felmerülő érzésekre, érzelmekre, zavaró külső tényezőkre. A résztvevők 1-től 5-ig tartó skálán értékelhették érdekesség, koncentrációigény, fárasztóság szempontjából a képet, valamint az animációs filmet. Az 1 az egyáltalán nem, míg az 5 a rendkívüli mértékben megjelölést kapta. Az adatok statisztikai elemzéséhez kétmintás t-próbát és Anova LSD post hoc programot használtunk. Eredmények A résztvevőkről készült felvételek elemzése során kapott eredményeket az 1. ábra foglalja össze. A pislogások gyakorisága összehasonlítva a beszélgetés és a kép figyelése közben csökkenő tendenciát mutatott, az eltérés közel szignifikáns volt (p=0,057). A pislogások között eltelt idő a számítógép-monitor nézése során jelentősen megnőtt, az átlag PKI 11,6±11,8 másodperc volt. Az eredmény szignifikánsan nagyobbnak bizonyult mind a beszélgetés alatt mért PKI (3,2±1,7 mp, p<0,001), mind a nyomtatott kép figyelésekor tapasztalt PKI-értékhez képest (7,1 ±4,4 mp, p=0,026) (1. ábra). A PKI-értékek nemek szerinti eloszlásában nem volt kimutatható szignifikáns eltérés a nők és a férfiak pislogási gyakorisága között egyik általunk vizsgált munkahelyzetben sem (p>0,3) (2. ábra). A résztvevők anamnézisében nem szerepelt diagnosztizált pszichiátriai betegség, izomdystrophia, Parkinson-kór. Egy személy jelezte, hogy allergiájára rendszeresen, egy pedig, hogy alkalmanként antihisztamin-készítményt szed, de irodalmi adatok nem találhatók arról, hogy az ilyen jellegű gyógyszerek befolyásolnák a pislogási gyakoriságot. További egy személy rendszeresen vitaminkészítményeket szedett. Egy résztvevőnek anamnézisében szerepelt keratoconjunctivitis epidemica a vizsgálatot megelőzően fél évvel. A tanulmányban szereplők közül egy személy gyermekkorában kancsalságellenes műtéten esett át. A leírt anamnesztikus adat egyikét sem tekintettük indoknak a vizsgálatból való kizárásra. A résztvevők közül kettő hölgy jelezte antikoncipiens szedését. A PKI-eredményeik a három szituációban: a beszélgetés alatt 2,06 valamint 7,20 másodperc, a nyomtatott kép nézése közben 3,45, illetve 11,95 másodperc, a számítógépes monitor figyelésekor 11,17 valamint 19,33 másodperc volt. A kérdőívek adatainak feldolgozása során kapott eredmények alapján a résztvevők az animációs filmet fárasztóbbnak, nagyobb koncentrációt igénylőnek, valamint érdekesebbnek találták, mint a képet (1. táblázat). Az egyes jellemzőkre adott pontértékeket figyelembe véve mindössze az érdeklődés tekintetében találtunk szignifikánsan nagyobb eredményeket a film esetén (p=0,0007). A résztvevők magasabb pontszámokkal értékelték az animációs filmet koncentrációigény (p=0,3) és fárasztóság szempontjából (p= 0,1) is a képhez viszonyítva, az értékek azonban nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak. Hagyó Krisztina
