Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
Szemészet Különleges kérdése miatt megemlíteném Csapody nevét. Egy előadótól azt akarta tudni, hogy szabad-e frontbetörésnél műtétet végezni. Hüttl Tivadar sebészprofesszor például a Meteorológiai Intézet jelentéseitől tette függővé műtétéit. 1956. június 8-9-én Greifswaldban keratoplastica-szimpoziont tartottak. Magyarországról Kettesy és Alberth vettek részt, mindketten előadást is tartottak. Kétszázötven keratoplastica eredményéről számoltak be. Vitát váltott ki a Miklós-féle condomgumi-védelem. Nagy érdeklődést keltett viszont a Kettesy által elmondott és a debreceni szemklinikán készített patkányfarokín-varrat. Ezt a módszert még mindig a szükség szülte, hiszen a remek, nyugati varróanyagokhoz nem lehetett hozzájutni. A „biosutura” elnevezésű varrattal viszont tulajdonképpen minden szövetet jó eredménnyel meg tudtunk varrni. 1956-ban Györffy István közölte a Szemészetben új eljárását „az individuálisan készült kontaktkagylók formájának, illetve asymmetriáinak a meghatározására”. Saját eseteik kapcsán pedig beszámoltak a „kornealencsék” (ki.) előnyeiről és hátrányairól. Györffy és munkatársai 1955-ben megindult kontaktüveg-laboratóriuma az egész világon figyelmet keltett és elismerést hozott a Magyar Szemorvostársaságnak. Néhány évet előreszaladunk az időben, hogy folytassuk a Györffy-féle történetet. A préselési eljárással készített kontaktlencse módszere olyan egyszerű volt, és olyan más, mint a többieké, hogy nemzetközi feltűnést keltett szakkörökben. Valószínűleg ezért 1959-ben levelet kapott az Eye Research Foundationtól (ERF) és meghívták Amerikába az első kontaktlencse világkongresszusra Chicagóba. Györffy nagyon boldog volt. Tudomására hozták azonban, hogy az 1956-os események miatt nem engedélyezik utazását. Az engedélyezést nem tudta elérni az egyetem, a miniszter, sőt a párt legfőbb vezetőségéhez írt kérvényét is visszautasították. Végül Rusznyák István, a MTA elnöke tudott segíteni. Györffy 1945-ben segítette a Rusznyák családot Budapesten az ostrom alatt. Azóta sem találkoztak, de az Akadémia elnöke nem felejtett. Kieszközölte Györffynek az utazási engedélyt. A Magyar Szemorvostársaság nagy sikere is volt az a 45 perces kiváló előadás, amit Györffy tartott a világkongreszszuson. A kongresszuson három személy kapott kitüntető diplomát, az egyik magyar honfitársunk volt. Kapott még egy 1000 USA-dolláros csekket is. Györffy elhatározta, hogy nem hozza haza, hanem elkölti utazásra. Táviratilag még négy hét rendkívüli szabadságot kért főnökétől, Nónay professzortól, aki természetesen engedélyezte. Györffy bejárta Amerikát és Európa számos olyan országát, amelyre reménye sem volt, hogy valaha is látni fogja. Személyéről beszélve még sok mindent meg lehetne említeni. Emeljünk ki, azonban csak egyet. Negyvenöt éves numizmatikai munkájával elérte, hogy övé a legnagyobb szemészettel foglalkozó éremgyűjtemény. A gyűjtemény az Orvostörténeti Múzeumban van. A centenáriumi kongresszus látogatói pedig a kongresszus helyszínén, a MTA-n láthatják. Az 1956-os politikai események taglalása nem feladatom. A szakmai munka folyt tovább, betegek voltak, azokat gyógyítani kellett. A Szemészet 1957-ben is megjelent sok érdekes klinikai és kísérletes cikkel. 1958-ban közlésre került Vörösmarthy „A solaris coagulatio fizikai és élettani alapjairól” című cikke. Az alapot ehhez a később kiterjedt munkához Kettesy előző évben végzett műtété és biztatása adta. Kettesy közvetlenül napfénnyel zárt el egy centrális retinaszakadást. Az egész módszer atyjának a svájci Meyer-Schwikerath professzort tartják. О ugyanis hatalmas technikai előnyre és berendezésekre tett szert, amivel a debreceni napfény és a meteorológiai tényezőktől való függés nem vehette fel a versenyt. Vörösmarthy közben elkészítette „solaris” kauter nevű műszerét, amely szintén használható volt bizonyos körülmények között. Ezekre az évekre beérett az az áldozatos munka is Debrecenben, amit Alberth Béla végzett a keratoplastica gyakorlatának a fellendítésért. Ebben az évben már nyolc terápiás célú, jó eredménnyel végződött keratoplasticáról számolt be. Ekkorra már lassan csökkent az elzártság. Egyesek, leginkább ugyanazok, már időnként a nyugati országokban rendezett kongresszusokat, továbbképzéseket is látogathatták. Az 1958-as Szemészetben nagy, 24 oldalas cikk jelent meg Nagy Ferenc (II. Szemklinika) tollából, amely a látóideg betegségeinek komoly, továbbképző jellegű összefoglalása. Az 1959-es számban Imre György foglalta össze a nem túl gyakori Coats-betegségről és kezeléséről való tudnivalókat. A különféle ptosis-műtétekről is igen hasznos információkat nyertünk Túri Károlytól, illetve Vári Istvántól. 1959. március 25-én a szakszervezet Balassa termében megalakult az Ophthalmo-Otoneurologiai Munkaközösség a Pavlov Ideggyógyász Szakcsoport keretében. Szemészeti részről Weinstein Pál került be a Munkaközösség vezetőinek a háromtagú csoportjába. A Munkaközösség kéthavonta tudományos ülést tervezett. Az első ülésen 1959. április 29-én Rememár László és Pásztor Emil „Az operált féloldali opticus arachnitisről” címmel három esetet mutattak be. Barraquer 1958-ban közölte felfedezését az alfa-kimotripszinről. Radnót és Varga egy évvel később már 88 (közlés megjelenéséig 132) e szerrel operált eseteik jó eredményeiről számoltak be. Ez a módszer akkor valóban forradalmi változást jelentett az intracapsularis hályogműtét eseteiben. Megnyugtató volt a magyar szemészek gyors reagálása. Fejlődött Magyarországon a kancsalság kezelése. A problémáról írt véleményeket olyan nevek fémjelzik, mint Sternberg Alice, Bohár Anna, Pajor Rezső, Molnár Kálmán. A Szemészet c. folyóirat továbbra is szorgalmasan közölte a Társaság üléseinek jegyzőkönyveit és a megjelent új könyvek ismertetéseit. A Szemész Szakcsoport 1960. évi közgyűlését október 6-8-án tartotta. Előtte, október 5-én az Ophthalmo-Otoneurologiai Munkaközösség tartott egész napos ülést. 1960. február 26-án viszont vezetőségválasztó közgyűlést hívott össze a Szakcsoport. Az elnök Kukán Ferenc, az elnökhelyettesek Csapody István és Papolczy Ferenc, a főtitkár B. Csépi Katalin lett. A teljes vezetőség 50 főből állt. 166 Zajácz Magdolna
