Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-09-01 / 3. szám
6. ábra. Szaruhártya-átültetés utáni állapot Scheimpflug-képe, a széli részeken a hiperdenz területek hegesedésnek felelnek meg is, hogy PRK után csak a tiszta corneák esetében korrelál jól az ultrahangos technika az Orbscannal, haze estében már nem.5 Az elülső csarnok mélységet tekintve már nem mértünk szignifikáns különbséget a Pentacam (2,90 mm, SD 0,43) és az ultrahang (2,93 mm, SD 0,54) között. Ezek az értékek azonban kisebbek voltak, mint a korábban leírt - szintén optikai elven működő készülékekkel mért - adatok. Orbscannel és IOL Masterrel 3,61 mm (SD 0,24) volt a csarnok mélysége emmetrópiás szemeken, és egy másik tanulmány is ehhez nagyon hasonló értéket (Orbscan, 3,5 mm, SD 0,38) állapított meg.316 Hazai szerzők pedig kimutatták, hogy az elülső csarnok mélyebb volt IOL Masterrel, mint ultrahangos módszerrel és az adatok között szignifikáns korreláció nem állt fenn.15 A Scheimpflug-elven mért elülső csarnok mélységet illetően azonban több szerző is egyetért abban, hogy az egyének közötti biológiai diverzitás miatt ez az érték nagyon széles skálán mozog.7,17,20 A csarnok térfogatát tekintve a Pentacammal mért saját adat (164,70 mm3, SD 50,29) viszont hasonló volt optikai és fluorofotometriás módszerekkel mért adatokhoz (160 mm3, SD 39).18 Egy tanulmány pedig az iris-szöget mérve Scheimpflug-elven működő készüléket ultrahangos biomikroszkóppal vetett össze és megállapította, hogy az előbbi már kisebb eltérések dokumentálására is képes.2 Azt, hogy a Pentacam és az ultrahang között szignifikáns különbség adódott a pachymetriát illetően, de a csarnokmélységet tekintve nem, úgy magyarázhatjuk, hogy az előbbi vizsgáló módszerrel a cornea hátsó felszínéről jobban szóródik a fény. Ezt támasztja alá a kisebb а-érték a Pentacamos pachymetria esetében. Továbbá azt is megfigyeltük, hogy a hátsó felszínt elemezve az értékek még egy szaruhártya esetében is nagyon szórnak az ismételt vizsgálatok során (a jelen tanulmányban nem részletezett, előzetes megfigyelés). Ezek mellett a Pentacam készülék kiválóan alkalmas volt elsősorban olyan cornealis folyamatok dokumentálására, mint a keratoconus és keratoplasztika utáni állapot, tiszta graftok esetén, valamint a lencse denzitásának objektív mérésére (4., 5., 6. ábra). Összefoglalva megállapítható, hogy a Pentacam a Scheimpflug-törvényen alapuló, háromdimenziós elülső szegmentum analizáló készülék, amely egyszerre végez korneatopográfiát, pachymetriát, elülső csarnok mélységet és szemlencsedenzitást mér. Nagy előnye, hogy mindezt néhány másodperc alatt, a szaruhártya érintése nélkül végzi el. Ilyen módon elülső szegmentummal foglalkozók számára ideálisnak tűnhet mind a diagnosztikában, mind a refraktív és a cataracta-sebészetben. Hátránya abban van, hogy a vizsgálathoz jól kooperáló beteg szükséges és a Scheimpflug-kamera is csak az optikailag tiszta corneát képes átvilágítani. Pontosságát illetően a „gold standard” készülékkel (keratometria, korneatopográfia, ultrahang) további összehasonlító tanulmányok szükségesek. Köszönetnyilvánítás A közlemény a Bolyai János és az OTKA (T 037625) kutatási öszöndíj felhasználásával készült. Irodalom 1. Bogan S.J., Waring III G O., Ibrahim О., Drews C„ Curtis L: Classification of normal corneal topography based on computerassisted videokeratography. Arch Ophthalmol 1990; 108: 945-949. Modis László