Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)

2004-09-01 / 3. szám

141. évfolyam (2004)

311

A cornealis autofluoreszcencia eredete máig nem tisztázott minden részletében, azonban az állatkísérletekből tudjuk, hogy az érték a károsodott cornealis mitokondriális respiratio miatt megváltozott pirin-nukleotidok - NAD(P)H - és a flavoproteinek (Havin mononukleotidok és proteinhez kötött flavinok) változásaiból ered.6,8,9 A pirin-nukleotidok redukált állapotban, a flavinok oxidált állapotban okoznak fluoreszcenciát.1

A betegvizsgálatok során a korai autofluoreszcenciás értékek nem különböztek szignifikáns módon a preoperatív értékektől, azonban egy hónap elteltével statisztikailag szignifikáns növekedést mutattak. Ez az emelkedett érték mintegy 3 hónapon keresztül perzisztált, majd csökkenni kezdett, 6 hónappal a PRK-t követően visszaállt a műtét előttire. A cornealis autofluoreszcencia értéke nem mutatott összefüggést a páciensek korával (homogén korcsoport), hasonlóan Van Best eredményéhez,15 ezenkívül nem találtunk összefüggést a páciensek nemével, a fénytörési hiba típusával, dioptriaértékével, a kezelés átmérőjével és a fotoabláció mélységével kapcsolatosan sem. Ezzel szemben az értékek összefüggést mutattak a subepithelialis homályok klinikai súlyosságával. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a PRK-kezelés rövid távon megváltoztatja a cornealis autofluoreszcencia értékét. A növekedés ideje egybeesett az avascularis sebgyógyulás idejével. Ismeretes, hogy a szaruhártyahomályok a PRK-t követő 1-3 hónap között a legintenzívebbek, ezután a reticularis szerkezetű homályok felszakadoznak, és flokkulárissá válnak, majd teljesen felszívódnak.3 Az értékemelkedés hátterében a szaruhártya hámrétegének megvastagodása (gyakran 1-2 sejtsoros hámhiperplázia alakul ki PRK-műtétek után), illetve az epithelialis sejtek és az elülső stromában található keratocyták mitokondriumainak metabolikus változása állhatnak. Tsubota eredményei szerint az epithelium megvastagodása szintén okozhatja az autofluoreszcenciás értékek emelkedését.14 A PRK során károsodott epithelsejtekből citokinek szabadulnak fel, amelyek az elülső stromalis keratocyták aktiválódását, azaz fibroblastos transzformációját okozhatják. A metabolikusan aktivált keratocyták új extracelluláris mátrixot, kollagénrostokat termelnek, amelyek elülső stroma oedemához, hegesedéshez és refrakciós regreszszióhoz vezethetnek. Ismeretes, hogy az epithelium gyógyulása és az elülső stromalis keratocyták aktiválódása között kapcsolat van, amíg a cornealis sebfelület legalább egy sejtsorral nincs befedve, a keratocyták nem mutatják a metabolikus aktiváció jeleit,2 ezért az 5 napos autofluoreszcenciás érték nem mutatott növekedést. Azonban a reepithelisatio befejeződését követően az elülső stromalis folyamatok is aktiválódnak. Későbbiekben az epithelium néhány sejtsorral megvastagodhat, amely szintén hozzájárulhat az autofluoreszcenciás érték emelkedéséhez és a refrakciós regresszióhoz. A cornealis autofluoreszcencia egyszerű, nem-invazív mérési eljárás, PRK-műtétet követően alkalmazásával azonosíthatók és követhetőek azok a betegek, akiknél jelentősen megnövekszik az autofluoreszcencia értéke, és akik potenciálisan veszélyeztetettek a refrakciós regresszió szempontjából. További vizsgálatok szükségesek a normális és abnormális szaruhártya-sebgyógyulás autofluoreszcenciás értékeinek tisztázására.

Köszönetnyilvánítás

A közlemény az OTKA T 037452 sz. pályázat támogatásával készült.

Irodalom

1. Chance В., Schoener В., Oshino R., Itshak F, Nakase Y: Oxidationreduction ratio studies of mitochondria in freeze trapped samples. NADH and flavoprotein fluorescence signals. J Biol Chem 1979;

254: 4764-4771.

2. McDonell P.J.: Excimer laser corneal surgery: new strategies and old enemies. Invest Ophthalmol Vis Sei 1995; 36: 4-8.

3. Hanna K.D., Pouliquen Y.M., Waring G.O., Savoldelli M„ Fantes К, Keith P., Thompson K.P.: Corneal wound healing in monkeys after repeated excimer laser photorefractive keratectomy. Arch Opthalmol 1992; 110: 1286-1291.

4. Kagokawa H., Ishiko S„ Kitaya N., Abiko T, Mori F, Kató Y. et al: Corneal and lens autofluorescence in myopia. Invest Ophthalmol Vis Sei 1996; 37 (Suppl): 476.

5. Kuppens E.V.M.J., Stolwijk T.R., Van Best J.A., De Keizer R.J.W.: Topical timolol, comeal epithelial permeability and autofluorescence in glaucoma by fluorophotometry. Graefe’s Arch Ophthalmol 1994; 232: 215-220.

6. Laing R.A., Fischberg J., Chance B.: Non-invasive measurements of pyridine nucleotide fluorescence from the cornea. Invest Ophthalmol Vis Sei 1980; 19: 96-102.

7. Lohmann A.M., Van Best J.A., De Keizer R.J.W.: Comeal metabolism and epithelial barrier function after cataract surgery and intraocular lens implantation: a fluorophotometric study. Int Ophthalmol 1996; 19: 225-233.

8. Masters B.R., Riley M.V., Fischbarg J., Chance B.: Pyridine nucleotides of rabbit cornea with histotoxic anoxia: chemical analysis, non-invasive fluorometry and physiological correlates. Exp Eye Res 1983; 37: 1-7.

9. Masters B.R., Ghosh A.K., Wilson J., Matschinsky F.M.: Pyridine nucleotides and phosphorilation potential of rabbit corneal epithelium and endothelium. Invest Ophthalmol Vis Sei 1989; 30: 861-868.

10. Miyake Y, Maekubo K„ Miyake T, Miyake K.: Corneal autofluorescence in eyes with branch retinal vein occlusion. J Jpn Ophthalmol Soc 1994; 98: 385-388.

11. Nagy Z.Z., Hiscott R, Seit В., Schlötzer-Schrehardt U., Simon M. Jr., Süveges I., Naumann G.O.H.: Ultraviolet-B enhances comeal stromal response to 193 nm excimer laser treatment. Ophthalmology 1997; 104: 375-380.

12. Stolwijk T.R., Van Best J.A., Boot J.P., Osterhuis J.A.: Corneal autofluorescence in diabetic and penetrating keratoplasty patients as measured by fluorophotometry. Exp Eye Res 1990; 51: 403-409.

13. Stolwijk T.R., Van Best J.A., Oosterhuis J.A., Swart W.: Corneal autofluorescence: an indicator of diabetic retionopathy. Invest Ophthalmol Vis Sei 1992; 32: 92-97.

14. Tsubota K„ Chiba K., Shimazaki J.: Corneal epithelium in diabetic patients. Cornea 1991; 10: 156-160.

15. Van Best J., Kappelhof J.P., Leterveer L„ Oosterhuis J.A.: Blood aqueous barrier permeability versus age by fluorophotometry. Cun- Eye Res 1987; 6: 855-863.

16. Van Schaik H.J., Alkemade C„ Swart W., Van Best J.A.: Autofluorescence of the diabetic and healthy human cornea in vivo at different excitation wavelength. Exp Eye Res 1999; 68: 1-8.

Levelezési cím: Dr. Nagy Zoltán Zsolt SE, I. sz. Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29.

A CORNEALIS AUTOFLUORESZCENCIA VÁLTOZÁSA FOTOREFRAKTÍV KERATECTOMIÁT KÖVETŐEN