Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)

2004-09-01 / 3. szám

302 Szemészet Vizsgálatunk eredményei azt mutatták, hogy a szem hul­­lámfront-módszerrel mért hagyományos fénytörésértékeiben (szférikus, cilindrikus és szférikus ekvivalens értékek) és a magasabb rendű aberrációkban a pislogást követően gyors változások észlelhetők, annak ellenére, hogy a vizsgált sze­mélyek mindvégig 5 méterre lévő pontra fixáltak. A szemhéjak kinyitását követően általunk észlelt hyper­­metrop irányba való eltolódás mértéke a vizsgált egészséges fiatalokban elérte a 0,5 dioptriát. Ennek a gyors változás­nak az időszaka egybeesik a könnyfilm felépülésének idő­szakával. Méréseink szerint a fénytörésváltozás átlagosan 2,5 másodperc alatt zajlott le, amely időtartam hasonló a korábban fizikai kísérletek, illetve fluorofotometriás méré­sek alapján becsült értékkel,3,4 viszont lényegesen hosszabb, mint a szemhéjak kinyitását követő gyors könny filmmozgá­sok ideje (amelyet Owens és Phillips 1 másodpercben álla­pított meg18), de rövidebb az általunk gyors-videotopográ­­fiás módszerrel 2002-ben világviszonylatban elsőként leírt könny film-felépülési időnél (5-7 másodperc).12 Ugyanakkor eredményeink szerint a másodpercenként hétszer megismé­telt hullámfrontmérések varianciája a pislogást követő első 6 másodpercben szignifikánsan nagyobb volt. mint a 6. és 12. másodperc közötti időszakban. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy a szemhéjak kinyitását követő fénytörésváltozás időbeli lezajlása, és fő­ként a mérési hiba egyidejű csökkenése, a könnyfilm-felépü­­lés folyamatával való párhuzamra és oki összefüggésre utal. Feltételezésünket megerősíti Montés-Micó munkacsoport­jának két legújabb közleménye,910 amelyben kimutatták, hogy a cornea (szemfelszín) teljes hullámfront-aberrációja pislogás után lassú csökkenést mutat, és a minimumértéket pislogás után 6 másodperccel éri el, majd ezt követően nö­vekedik,9 ami pontosan egybevág és így megerősíti korábbi gyors-videotopográfiás saját eredményeinket. Továbbá bizo­nyították azt is, hogy a szem egésze aberrációinak változása párhuzamos a szemfelszín aberrációjának változásával, és ebben az összefüggésben a könnyfilm szabályossága válto­zásának oki szerepét is feltételezik.10 Az általunk vizsgált időszak végén, azaz a pislogás utáni 12. másodperc elteltével a hullámfrontmérések varianciá­ja tapasztalatunk szerint növekedési tendenciát mutat, ami feltehetően a könnyfilm párolgás miatti elvékonyodásával lehet összefüggésben és a könnyfilmstabilitás megromlá­sának előjele. Ezzel egybevágóan korábbi corneatopográ­­fiás vizsgálataink a pislogás utáni későbbi időszakban a szemfelszín szabályosságának csökkenését már bizonyítot­ták.12,13,14 Hasonló következtetéssel zárultak azok a korábbi vizsgálatok is, amelyek kimutatták, hogy pislogási szünet­ben 10-15 másodperc eltelte után a szem optikai kvalitása fokozatosan romlani kezd,20 illetve az aberrációk növeked­nek,7,9,10 amit a könnyfilm-felszakadás folyamatával hoztak oki összefüggésbe. A könnyfilm hatásain kívüli tényezők közül feltétlenül megemlítendő a lencse eredetű akkomodáció/dezakkomo­­dáció lehetősége. Tudjuk, hogy 3-4 dioptria akkomodáció egészséges fiatalokban normálisan a másodperc tört része (saját méréseink szerint 0,4-0,8 másodperc) alatt lezajlik.11 Mostani vizsgálatunkban ezzel ellentétben az esetek egy részében viszonylag lassú (1-2 másodpercig tartó) refrak­­tív változásokat észleltünk, amiben szerepet játszhatott az, hogy a méréseket az előírásoknak megfelelően elsötétített szobában végeztük, ami a fixálópont távolságának megítélé­sét nehezítette. A szemhéj kinyitása után közvetlenül észlelt hypermetropia irányába való fénytörés-eltolódás az ötmé­teres fixációra való lassú, finom beállás jeleként is értel­mezhető (dezakkomodáció), a késői időszakban felerősödő fluktuáció pedig a konstans (5 méterre való) alkalmazkodás kifáradását is jelezheti. Elméletileg elképzelhető pislogást követően hypermet­­rop irányú változás a szemgolyó pislogáshoz kapcsolódó feltételezett falvastagság-változása alapján is. Korábbi vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a szembelnyomás emel­kedése azonnal csökkenti a szemgolyó falának vastagsá­gát és vértartalmát, és a nyomás csökkentése után pedig a falvastagság azonnal visszatér az eredeti állapotra.15,16,17 A szemhéjak becsukásakor a szemgolyó kb. 2 mm-rel hát­rább tolódik a szemhéjak nyomásának hatására, ami fel­tételezhetően átmenetileg megnöveli a szembelnyomást. A szemhéjak kinyitását követően, a szemhéjak szemgolyóra gyakorolt nyomásának csökkenése miatt, a szemgolyó is­mét előre kerül, a szemnyomás feltehetően csökken, és ez fokozott vérbeáramláshoz és a szemgolyó falvastagságának növekedéséhez vezet, amely a bulbushossz csökkenésén át hypermetropia irányába eső fénytörésváltozást okoz. Saját eredményeink szerint a hagyományos fénytörési értékek fluktuációja átlagosan nem nagy, csoportszinten csak 0,12 dioptriának adódott, amely körülbelül tízszerese a hullámfront-módszer mérési hibájának.8 Ennek ellenére a pislogások között észlelhető fénytörésváltozások klinikai jelentőségűek, mert a személyek között és a személyekben is nagy egyéni varianciát észleltünk, és még 1,5 dioptriát meghaladó fénytörésváltozás is előfordult az általunk vizs­gált egészségesekben a pislogás utáni első 21 másodperces időszakban. Normálisan a pislogások 3-5 másodpercenként követik egymást. Azonban a hétköznapi életben is a számítógépes monitor előtti munka a pislogások közötti időtartamot 10-14 másodpercre emeli, ami száraz szem panaszokat és tünete­ket okoz. Még hosszabb a pislogások közötti szünet a szo­kásos szemészeti vizsgálatok során, amikor a beteget fel­szólítjuk, hogy ne pislogjon. Ez azt jelenti, hogy szokásosan éppen a szaruhártya-topográfia és a hullámfront-analízis során is - ha erre célzottan nem vigyáznánk, mint az ma általános gyakorlat - a mérési mintavétel hosszabb pislogá­si szünetet követően történik, már a könnyfilm-felszakadás időszakában. Korábbi közleményeinkben a corneatopog­­ráfia vonatkozásában azt az ajánlást tettük, hogy a méré­seket az utolsó komplett pislogás után 5-7 másodperccel végezzük el, és mindig azonos idővel pislogás után.12,13,14 Ajánlásunk fontosságát és helyességét a legújabb közlemé­nyek megerősítették.9,10 A jelen vizsgálatunk tapasztalatai alapján ugyanezt a mintavételi vizsgálati időpontot ajánljuk a hullámfrontmérések elvégzésének optimális pislogás utáni idejeként is. Ez az ajánlásunk a korábbi szemfelszínre vonat­kozó eredményeken és a hullámfrontmérések varianciájának jelen elemzésén alapul, és az ajánlott időzítés helyességét a refraktív sebészet gyakorlata fogja visszaigazolni. A pislogások közötti fénytörésváltozások klinikai jelen­tősége megközelíthető a refraktív sebészet nézőpontjából is, amelynek manapság egyik fő törekvése a szupernormális Németh János

Next

/
Oldalképek
Tartalom