Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
Szemészet az volt az oka, hogy populációs vizsgálatok azt sugallták, létezik primer nyitott zugú glaucoma szemnyomás-emelkedés nélkül is. Ez olyan mennyiségű új kutatást, de egyben nem tényeken alapuló spekulációt is kiváltott, hogy szükségesnek tartom az elmúlt 200 év glaucoma irányú ismereteit összefoglalni, hogy meghatározzuk, mi is a glaucoma. Ez a történet a zárt zugú glaucomák, a szekunder glaucomák, a congenitalis, valamint a fejlődési rendellenességen alapuló glaucomák leválasztását jelentette a nyitott zugú glaucomáról, ami azonban változatlanul pontos magyarázat nélkül álló betegség maradt. Bár e betegséget előrehaladott állapotában könnyű észlelni, korai állapotában és szűrés során való diagnosztizálása számos problémát vet fel. Mindezért intenzív vita alakult ki arról, hogy hogyan határozzuk meg a betegség kritériumait a diagnosztizálás során: papilla-excavatio, idegrostréteg-veszteség, látótérveszteség vagy szembelnyomás? A glaucoma feltárásának története nem csupán tényei miatt izgalmas, hanem legalább annyira amiatt is, hogy bemutatja a tudományos ismeretek szélesedését: elhaló és újraéledő hipotéziseket, elméleteket, amelyek többé vagy kevésbé tökéletesített eszközök feltalálásához vezettek, bár esetenként a mérőeszközök Prokrusztész ágyához voltak hasonlatosak. Az új eszközökkel klinikai paramétereket és károsodást lehet mérni (tonométerek, periméterek, a papilla és az idegrostréteg változását mérő eszközök). Születtek mellékvágánynak vagy téves koncepciónak minősíthető, de mindazonáltal pozitív hatásokat eredményező felfedezések is (pl. indentációs tonometria, amely a tonográfia felfedezésével nyert új értelmet), a szenzoros percepcióra vonatkozó, egykoron kedvelt ideák („a zöld papilla”), hibás elképzelések, amelyek alapján mégis hatékony sebészi beavatkozásokat dolgoztak ki (iridectomia, lézeres trabeculoplastica). Hosszú és sokszor ideológiai harcok folytak, míg egy-egy tudományos tényt elismertek (50 éven át tartó disputa a csarnokvíz elfolyásáról). Hatalmas tudású emberek óriási hibákat követtek el (Alfred Vogt nem ismerte fel a gonioszkópia fontosságát). Ezen időszak elemei a hasznos és a félrevezető állatkísérletek, a tudományos és paramedicinális folyóiratok szerepvállalása, a publikáció nyelve és ennek fontossága az impakt faktorok tekintetében, a nagy gyógyszergyártók fontosságának megnövekedése a béta-receptor-blokkolok bevezetése után, bizonyítatlan hipotézisek gyógyszergyártó cégek által marketing célra történő felhasználása, valamint klinikusok és kutatók bekerülése az ilyen ügyletekbe. Összegzésképpen: a glaucoma névvel jelzett betegség megismerésének lépcsőit ismertetem. E folyamat egyben azt is mutatja, hogy a tudományos tények jelenleg is tartó gyarapodása csak egy többé-kevésbé adekvát reflexió, amit a tudomány általános állása, az aktuális időszak szelleme és fő irányzatai, a kutató személyisége, a társadalom hatása, az egymást követő generációk és számos egyéb körülmény határoz meg. És ezen a ponton a glaucoma története a tudományos megismerés folyamatának példájává válik. Arteriovenous anastomosis in the retina Koichi Shimizu Academia Ophthalmologica Internationalis, Tokyo, Japan Arteriovenous anstomosis has been regarded as a characteristic feature of pulseless disease. An anastomosis may form at the site of arteriovenous crossing through direct communication of the lumen. Once an arteriovenous anastomosis has formed, the retinal manifesting a steal phenomenon. Gradual decrease in retinal arterial pressure is the key factor that induces above retinal vascular lesions in pulseless disease. Similar vascular lesions take place in advanced cases of diabetic retinopathy. When seen by fluorescein angiography, the findings may look quiet similar to those in pulseless disease. Following features characterize proliferatice diabetic retinopathy in advanced stage. They are: widespread areas of nonperfusion in the midperiphey, sharply-demarcated and wellpreserved posterior fundus, and newly formed vessels (NVE) along the borderline between the central and midperipheral fundus. Through detailed evaluation of flourescein angiograms, it has been found that NVEs of all sizes do function as arteriovenous anastomoses. This finding leads to two conclusions. First, arteriovenous anastomosis is one of the basic patterns of reaction of retinal vessels. Second, once NVEs do form in diabetic retinopathy, the process of nonperfusion becomes accelerated in more peripheral retinal areas that further produce stimuli for NVEs. 2004. JÚNIUS 3. - A SZEMÉSZET ÉS A LÁTÁSKUTATÁS VÁRHATÓ JÖVŐJE I.
