Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
228 Szemészet a munkájában leírta, hogy az oculocutan albinók reagáltak a racemizált ACTH-s terápiára. A klinikai anyag 11 pácienst ír le, akiket éveken át figyelt meg, és 60%-uk látásteljesítménye 0,08-ról 0,8-ra fejlődött. Ez egy olyan terület, mely kétségtelenül további laboratóriumi kutatást és klinikai munkát igényel. Reményeim szerint ezen előadás felkelti fiatal kollégáink érdeklődését, akiknek csakúgy, mint a betegekhez, a laboratóriumhoz való hozzáférése is biztosított, hogy befejezzék egy nagy tudós, Prof. Kahán Ágost munkáját. Exegi Monumentum Alpár J. Amarillo, USA I had the privilege to edit and publish a formerly unpublished paper of my teacher, Prof. Gusztáv Horay, ’Cataract Surgery (1920-1960)’ in the “The History of Modern Cataract Surgery” by Marvin Kwitko and Charles Kelman, eds., (Kugler, The Netherlands 1998). In the current essay I want to honour another teacher of mine. Prof. Ágost Kahán, by presenting a so far unpublished paper of his, “Improvement of Sight and Pigmentation in Albinism by Modified ACTH”. In this work Prof. Kahán described that oculocutaneous albinos responded to racemized ACTH therapy. The clinical material described 11 patients followed several years, 60% of whom improved in visual performance as much as from 0.08 to 0.8. This is a topic that obviously needs further laboratory research and clinical work. I hope that this presentation will stimulate the interest of our younger colleagues, who have access to laboratories, as well as patients, to complete the work of a great scientist, Prof. Ágost Kahán. A klinikailag szignifikáns maculaoedema kezelése: múlt, jelen és jövő Kuhn Ferenc, Kiss Gyöngyi, Mester Viktória, Szíjártó Zsuzsanna, Kovács Bálint PTE ÁOK, Szemklinika, Pécs Általános és szembetegségek sora képes súlyos maculaoedemát okozni, mely megfelelő és időben alkalmazott kezelés nélkül a látásélesség visszafordíthatatlan elvesztéséhez vezet. Az elváltozás, melynek különösen súlyos fajtája a cystosus oedema, leggyakrabban diabetesben fordul elő, és annak bármely típusában felléphet; nem ritka, hogy látható retinopathia nélkül jelenik meg. A közelmúltig a betegség egyetlen széles körben alkalmazott terápiája a lézerkezelés volt, mely - az ETDRS javasolta paraméterek mellett - az esetek kb. felében volt képes a hosszabb távú látásromlást megelőzni, de mindössze néhány százalékban eredményezett javulást. A jelenleg alkalmazott leggyakoribb kezelés az intraocularis triamcinolone injekció, mely rendszerint drámai, ám átmeneti javulást eredményez, és szövődményei sem ritkák. A szerzők több mint két éve végeznek membrana limitans interna eltávolításával kombinált vitrectomiát, és betegeik 66%-ánál tapasztaltak 2 vagy annál több sornyi visusjavulást; az oedema visszatértét igen ritkán látták. A javulás különösen drámai olyan szemek eseten, melyeknek látása kézmozgás-érzékelésig romlott, és melyek előzőleg maximális lézerkezelésben részesültek. A jövő a két módszer (műtét + intraocularis steroid) kombinációja lehet - melyet a szerzők prospektiv tanulmányukban kb. másfél esztendeje végeznek -, illetve triamcinolone tartalmú implantátum intraocularis beültetése lehet. 2004. június 3. - A Magyar szemorvoslás története I.
