Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
164 Szemészet Az 1948. október 9-én tartott közgyűlésen érdekes és bizonyára hasznos új bizottságok is alakultak az eddig meglévők mellé. Például lett Szakmai Véleményező Bizottság, Továbbképző Bizottság, Terv Bizottság, Vakságügyi Bizottság, Sajtó Bizottság. A december 31-én tartott országos népszámlálással kapcsolatban a Központi Statisztikai Hivatal a vakokat is összeíratta. A Szemész Szakcsoport kérte tagjait, hogy működési helyükön legyenek a hatósági orvos segítségére. Egy évvel korábban Pelláthy Béla e. m. tanár már kérte, hogy a BCG-oltásokkal együtt a megjelentek trachoma-szűrését is végezzék el. A trachoma ekkor ugyanis még mindig súlyos probléma volt Magyarországon. A Szemész Szakcsoport szívügyének tekintette a budapesti és vidéki továbbképző tanfolyamok szervezését is. A Szemészet pedig tájékoztatást adott az Európában rendezett, illetve rendezendő szemészeti kongresszusokról. A napi élet, a politikai, a szakmai élet akkor sem (azelőtt sem, és azóta sem) volt függetleníthető teljesen egymástól. A Szemészet időnként kiemelten írt a szovjet eredményekről. Boros Béla pedig Sztálin generalisszimusz 70. születésnapja alkalmával külön cikkben méltatta az ő és a Szovjetunió jelentőségét. Az 1949-es Szemészet közölte Kettesy Aladár debreceni rektori székfoglaló előadását is. Bizonyos fokig az előző mondatokhoz kapcsolódik véleménye. Érdekessége miatt közlöm egy részét: „A tudomány ideológia, s mint ilyen, a szellemi kultúrának éppen úgy alkotórésze, mint a művészet, irodalom vagy politika. A tudományra is vonatkozik tehát Sztálinnak az a meghatározása, hogy a szovjet kultúrának formájában nemzetinek, tartalmában szocialistának kell lennie. Sztálinnak ez a rövid és szabatos meghatározása megadja a kritériumait annak, hogy milyen legyen a nép ügyét szolgáló tudomány.” „Eszerint, először is, a formára nézve magyar tudományt kell művelnünk, magyar nyelven, a magyar tudomány nemes hagyományaira támaszkodva, a magyar sajátságok kidomborításával. Másodszor, a tartalomra nézve olyan tudományt kell építenünk, amely a nép boldogulását segíti elő, a dolgozó nép hasznára készül.” A Szakcsoport 1949. november 12-én újra tisztújító közgyűlést tartott. Elnökké Csapody Istvánt választották. Társelnökök: Boros Béla, Horay Gusztáv, Kettesy Aladár, Nónay Tibor, Radnót Magda. Alelnök: Grósz István. Főtitkár: Galla Emil. Titkár: Kahán Ágost. 1950-1955 A Szemész Szakcsoport nagygyűlését V. P. Filatov 75. születésnapja alkalmából 1950. február 25-én és 26-án tartották. A Szemészet is sokat foglalkozott az ún. szöveti terápiával, biogén stimulátorokkal. Boros Béla volt a Filatov-munkaközösség vezetője, de sokan mások is közölték tapasztalataikat (Ditrói és mtsa, Brand Imre, Sztrilich. Raáb stb.). Ebben az évben jelent meg Kettesy-Imre-Scholtz összeállításában a „Szemészet” c. egyetemi tankönyv, továbbá Radnót „Szemészeti patológia” c. könyve. Az 1950-es év volt az, amikor a Szakcsoport tagjai bőven ismerkedhettek a színlátással kapcsolatos problémákkal. Kettesy, Aczél, Dömsödy, Pirityi, Nagy János különböző aspektusokból a színlátás, színtévesztés elméleti és gyakorlati kérdéseiről írtak. A Szakcsoport tisztújító közgyűlését is megtartották a II. Szemklinika előadótermében. Az elnök Radnót Magda, a főtitkár Németh Béla, a szervezőtitkár Liszauer Dezsőné, a titkár Túri Károly, a pénztáros Bárdy Károly lett. Fiókszakcsoportok működtek Szegeden, Pécsen és Debrecenben. A Szakcsoport vezetősége nagyszabású munkatervet dolgozott ki az 1950/51-es évre. Kijelölték a következő év nagygyűlésének időpontját, a fő témákat, referenseket. Az 1951-es év nemcsak a magyar, de a világ szemészeinek is jelentős év volt. Száz évvel korábban, 1851-ben jelent meg „Die Beschreibung eines Augenspiegels” címmel nyomtatásban Helmholz lángeszű találmányának, a szemtükörnek a leírása. A nyilvánosság előtt tulajdonképpen már az előző évben, 1850. december 6-án bemutatták a berlini fizikai társaság ülésén a szemtükröt. Helmholz a fizika törvényei segítségével, de nem többel „als was ich auf dem Gymnasium von Optik gelernt hatte” (mint amit én optikából a gimnáziumban tanultam) megfejtette a pupilla feketeségének rejtélyét. A tényről és a centenáriumról Horay Gusztáv emlékezett meg a Szakcsoport nevében a Szemészetben. Másik fontos évforduló volt ebben az évben az, hogy 150 éves lett a pesti egyetemi szemészeti tanszék. Bartók Imre írta a megemlékező cikket, amelyben részletesen értékelte a 150 év alatt végzett munkát és a jelentős szemész egyéniségek tevékenységét. A kor jellemzésére megemlítünk néhány betegség-adatot. Bendenritter Ferenc például beszámolt az Állami Szemkórház trachomaosztályának a helyzetéről. Ebből kiderült, hogy hazánkban a trachoma szelídült ugyan, a pannusszal szövődött esetek száma csökkent, de még mindig élő problémát jelentett. Az Állami Szemkórházban 1930-ban a trachoma miatt felvett betegek száma 1642 volt, 1949-ben már csak 368. Kortikoszteroid-készítményeink még mindig nem voltak. Sok volt viszont a conjunctivitis vernalis. Erőss Sándor közléséből értesültünk arról, hogy kapható az Erythrophlein nevű készítmény, amelyet Imre József már 1936-ban ajánlott. Ez az Erythrophaecum quinense nevű trópusi fa sósavas és foszforsavas kivonata. Conjunctivitis vernalis esetében cseppként adagolva tartós érzéstelenséget okoz, és az objektív tünetek is csökkennek. A Szemészet c. folyóirattal kapcsolatban megemlítendő, hogy 1951-től kezdve az orosz mellett megjelentek a francia nyelvű összefoglalások. A német nyelvű összefoglalásokat a következő évtől, 1952-től alkalmazták a francia helyett. Zajácz Magdolna
