Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
Szemészet 141. évfolyam (2004) 7 A Semmelweis Egyetem II. sz■ Szemészeti Klinikájának (igazgató: dr. Salacz György egyetemi tanár) közleménye Intraocularis idegentestek eltávolítása pars plana vitrectomia során: a hátsó üvegtesti határmembrán jelentősége* Récsán Zsuzsa, Ferencz Mária, Nemes János, Gáspár Ákos Célkitűzés: Intraocularis idegentestek pars plana vitrectomiával (ppv) történő eltávolításának eredményét vizsgáltuk. A spontán hátsó üvegtest leválásos szemek (I. csoport) műtéti kimenetelét hasonlítottuk össze azon szemekével, melyekben a határmembránt a vitrectomia során választottuk le (II. csoport). Betegek és módszer: Nem randomizált, retrospektív tanulmány. Az elmúlt 3 évben egymás utáni sorrendben 16 férfi beteget operáltunk idegentest okozta nyílt szemsérülés miatt. Valamennyi idegentest fémből volt, a lencsétől hátrafelé rekedtek meg a szem belsejében. A vitrectomiát 2-35 nappal végeztük a sérülést követően. Spontán hátsó üvegtestleválást 8 szemben tapasztaltunk (I. csoport), az üvegtesti határmembrán leválasztása 8 szemben volt szükséges (II. csoport). A két csoport között az életkort, az idegentest méretét, a traumapontokat, a trauma zónáját, valamint a követési időket tekintve nem volt különbség. Statisztika: Mann-Whithney U teszt, Fisher egzakt teszt. Eredmények: Az I. csoportban 6 szemben, a II. csoportban 2 szemben alakult ki proliferativ vitreoretinopathia (PVR; Fisher egzakt teszt, p = 0,131, odds-arány 9,0, 0,935-86,57; relatív rizikó 95%-os konfidenciaintervallumban 3,857, 1.115— 13,34). Azokban a szemekben, melyekben nem fejlődött ki PVR, a retina fekvő maradt. A PVR-es szemek visusa kml - 5/9 között mozgott 1-3 re-ppv-t követően. Ugyanakkor 5/10-nél jobb volt azon szemek látásélessége, melyekben nem fordult elő PVR. Következtetések: Bár a két betegcsoport között nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget, a spontán hátsó üvegtestleválásos szemekben a PVR kialakulásának kockázata kilencszer nagyobbnak bizonyult, mint a hátsó üvegtesti határmembránt leválasztó csoportban. A PVR-es esetekben további műtétek váltak szükségessé, a követési idő végén felmért látásélesség gyenge volt. Kulcsszavak: intraocularis idegentest, pars plana vitrectomia, hátsó üvegtestleválás, üvegtesn határmembrán leválasztása, proliferativ vitreoretinopathia Removal of intraocular foreign body using pars plana vitrectomy: the importance of reeling of the posterior vitreous surface Aim: to compare the outcome after removal of a retained intraocular foreign body in cases with spontaneous vitreous detachment (Group I) or when the posterior vitreous surface was actively peeled during pars plana vitrectomy (Group II). Patients and Methods: In a non-randomised, retrospective study, results for 16 consecutive male patients operated on during the last three years were examined. All patients had open-globe injury caused by lacerations from a metallic foreign body located posterior to the lens. Vitrectomy was performed between 2 and 35 days after the injury. Spontaneous vitreous detachment was observed in 8 eyes (Group I), and active peeling of the posterior vitreous surface had to be performed in 8 eyes (Group II). The two treatment groups did not vary significantly with regard to age of patients, size of the foreign body, ocular trauma scores, zones of trauma, or follow-up period. The follow-up period was at least 3 months. Statistical analysis used the Mann-Whitney U test and Fisher’s exact test. Results: Proliferative vitreoretinopathy (PVR) developed in 6 eyes of Group I and in 2 eyes of Group II (Fisher’s exact test, p-0.131; odds ratio = 9.0, range 0.935-86.57; relative risk at confidence interval 95%=3.857, range 1.115— 13.34). The retina remained attached in the eyes where no PVR occurred, and postoperative visual acuity was better than 0.5 in all these cases. For the eyes with PVR, following a further 1-3 vitrectomy sessions, postoperative visual acuity ranged from hand motion to 0.6. Conclusions: Although no statistically significant differences were demonstrable between the two treatment groups, the risk for the development of PVR was 9-fold higher in the group with spontaneous vitreous detachment, compared to the group where peeling was performed. The PVR cases required further operations, and the final visual acuities were poor. Key words: intraocular foreign body, pars plana vitrectomy, posterior vitreous detachment, peeling of posterior vitreous, proliferative vitreoretinopathy * Az International Ocular Trauma soproni kongresszusán (2003. szeptember) elhangzott előadás alapján Récsán Zsuzsa: Intraocularis idegentestek eltávolítása pars plana vitrectomia során...
