Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-12-01 / 4. szám
248 Szemészet hetők.10 Az oszcillatorikus potenciálok is csak a diabeteses retinopathia megjelenése előtt, ill. enyhe retinopathia esetén adnak érdemi információt a retina állapotáról.11-21 Saját eseteink lézerkezelés előtt álltak, a retina állapota már súlyosan károsodott volt, az oszcillatorikus potenciálokat értékelni már nem lehetett. A lézerkezelés előtti ERG-vizsgálat (1. sorozat) során az általunk észlelt eltérések a diabeteses retinopathia által okozott funkciókárosodás elektrofiziológiai jellemzőinek tekinthetők és megfelelnek a legfrissebb irodalmi adatoknak6-21 is. A scotopicus és photopicus b-hullám latenciaidejének megnyúlása az irodalom szerint21 arányos a retinopathia súlyosságával. Az ERG lézerkezelést követő, saját vizsgálatainkkal is észlelt jellegzetes eltérései az irodalom alapján a következőképpen magyarázhatók. A melaninban és hemoglobinban, valamint kismértékben közvetlenül a fotoreceptorok beltagjában elnyelődő lézerfény hatására a lézergócok területén pálcikapusztulás majd a hegesedés során a Müller-sejtek károsodása következik be,9 néhány szerző felveti a lézerkezelés után a retinában az ingerületvezetés zavarát,17 míg mások feltételezik „elektromos” shunt-ök kialakulását is.12 Vizsgálataink során ennek megfelelő eredményt kaptunk, a kezelés befejezésekor (2. sorozat) szignifikánsan csökkent scotopicus amplitúdókat és megnyúlt látenciákat találtunk. A kezelés után 6 héttel végzett vizsgálat (3. sorozat) a latenciaidők csökkenését mutatta, valamint az amplitúdók is emelkedtek, de a kiindulási értéknél alacsonyabbak maradtak. A scotopicus b-hullám amplitúdójának csökkenése a 2. és 3. sorozatban is szignifikáns volt. Érdekes kérdés, hogy a kezelt terület nagysága tükrözi-e a scotopicus b-hullám kezelés utáni (3. sorozat) amplitúdócsökkenését. Az irodalmi adatok ellentmondásosak.6-12-17-19 Saját vizsgálatainkban a scotopicus b-hullám amplitúdójának csökkenése 23% volt, a kezelt retinaterület pedig átlagosan 11%. A scotopicus b-hullám amplitúdó a gócok összfelszínével nem mutatott lineáris korrelációt. Ezért véleményünk szerint a kezelt terület nagysága kevésbé tükrözi a kezelés utáni várható amplitúdócsökkenést, mint a kezelés előtti ERG-amplitúdó. A kezelés előtt észlelt alacsonyabb scotopicus b-hullám amplitúdók ugyanis súlyosabb retinopathiát, kiterjedtebb hypoxiás területeket jelentenek, melyek az ERG-válaszokban alig vesznek részt. A panretinalis kezelés során a szemfenéken egyenletesen elhelyezett gócok ezeket a hypoxiás retinaterületeket is érintik, ezért az ERG-amplitúdó kisebb mértékben csökken. Ezzel szemben a kezelés előtt magasabb ERG-amplitúdók diffúzán kevésbé károsodott retinát jelentenek, a panretinalis kezelésbe ezek az ép retina területek is belekerülnek, a végeredmény a kifejezettebb ERG-károsodás. A lézerkezelés paraméterei közül a gócok összfelszínével és a leadott összenergiával az ERG hullámai közül csak a scotopicus b-hullám látenciája mutatott korrelációt. A scotopicus b-hullám amplitúdójának változása leginkább a lézerteljesítménnyel és az energiasűrűséggel függött öszsze. Természetesen csak a leadott tényleges teljesítményt és energiasűrűséget tudjuk mérni, a retinában elnyelődött energiamennyiségeket nem. A photopicus ERG-károsodás kialakulása bonyolultabb és részleteiben még kevésbé tisztázott. A photopicus a-hullám a fotoreceptorok elektromos működését közvetlenül tükrözi. Vizsgálataink során az а-hullám amplitúdójának kismértékű, nem szignifikáns redukcióját észleltük a 2. sorozatban, mely a 3. sorozatban már a kiindulási értékre állt vissza. Az а-hullám latenciaideje az irodalmi adatok és saját vizsgálataink szerint is diabeteses retinopathiában kifejezetten megnyúlt, feltehetően a hypoxia miatt.18 A lézerkezelések után az а-hullám latenciaértékei a kiindulási értékekhez képest a 3. sorozatban kissé csökkentek, bár ez nem volt szignifikáns. A csökkenő latenciaértékek pontos okát jelenleg nem ismerjük. A photopicus b-hullám latenciaideje a vizsgálati sorozatokban csak kismértékű ingadozást mutatott, enyhe, nem szignifikáns megnyúlás csak a 2. sorozatban volt észlelhető. A photopicus b-hullám amplitúdója a 2. sorozatban alacsonyabb volt, de a 3. sorozatra ez a különbség eltűnt. A photopicus károsodás mértéke abszolút értelemben kisebb volt, mint a scotopicus hullám eltérései. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a panretinalis lézerkezelést a középperiférián és a periférián végezzük, ahol a csapok száma lényegesen kevesebb. Egyre jobban ismertek a pálcika-csap kölcsönhatások is a közöttük lévő gap-junction kapcsolatokon keresztül.22 Újabb elektrofiziológiai vizsgálatok is bizonyítják a közvetlen pálcika-csap kapcsolatokat. Ezek szerint a photopicus b-hullám latenciaidejének lézerkezelést követő megnyúlása a pálcikák számának csökkenéséből is fakadhat.9 A photopicus károsodások kialakulása ezért esetleg a jelentős pálcikaveszteségnek is tulajdonítható. A lézerkezelés után közvetlenül és 6 héttel a kezelés után a scotopicus és photopicus amplitúdó- és latenciaértékek azonos tendenciájú jellegzetes eltéréseket mutattak. Az amplitúdók mindegyik 4. táblázat. A lézerkezelés és az elektrofiziológiai vizsgálat egyes paraméterei közötti lineáris (Pearson-) korrelációk. Csak a szignifikáns értékeket tüntettük fel Sorozat Gócok összfelszíne (mm2) Energia (mW) Teljesítmény (10‘6 Ws) Energiasűrűség (10'6 Ws/mm2) Scotopicus b látencia 2. n.s. n.s. n.s. n.s. 3. 0,608 n.s. n.s.-0.573 Scotopicus b amplitúdó 2. n.s.-0,585-0,846 n.s. 3. n.s. n.s.-0,721-0,524 Photopicus b látencia 2. n.s. n.s. n.s. n.s. 3. n.s. n.s. n.s. n.s. Photopicus b amplitúdó 2. n.s. n.s. n.s.-0,582 3. n.s. n.s. n.s. n.s. Imre László
