Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)

2003-12-01 / 4. szám

226 Szemészet 1. táblázat. Intraoperativ szövődmények Esetszám (%) Hátsótok-ruptura 16 9,2 Zonulodialysis üvegtest-veszteséggel’ 5 2,8 Zonulodialysis üvegtest-veszteség nélkül" 5 2,8 „Dropped nucleus” 4 2.3 Áttérés ECCE-re 3 1.7 Tokzsák egészben távozott (ACL-implantáció) 3 1,7 ' Elülső vitrectomia '* Tokfeszítő gyűrű alkalmazásával nyék előfordulási arányát. Az irisben lerakodott, valamint az iris pigment-epitheliumához tapadó, a lencse elülső fel­színén lerakodott exfoliatív anyag (phacopathia) miatt ezen szemekben nehezebben tágul a pupilla, ami szintén befo­lyásolja a műtét kimenetelét.11'14 Az sem közömbös, hogy a PEX-es szemek szaruhártyája, főleg centrálisán, sokkal vé­konyabb,18 szignifikánsan kisebb az endothelsejtek sűrűsége a normál szemnyomású esetekben is,17 ami a posztoperatív szaruhártya-borússág gyakoribb előfordulásával lehet ösz­­szefüggésben. Előző közleményünkben2 beszámoltunk a PEX-es szeme­ken végzett extracapsularis műtéttel és műlencse-beültetéssel szerzett tapasztalatainkról. A phacoemulsificatio elterjedésé­vel és klinikánkon általánossá válásával arra is kíváncsiak voltunk, vajon ez a műtéti technika csökkenti-e a jól ismert komplikációk számát. Betegek és módszer 1999. január 1. és 2002. július 1. között klinikánkon 7185 szürkehályog-műtétet végeztünk műlencse-beültetéssel, 1211 esetben extracapsularis technikával, 5974 esetben phacoe­­mulsificatióval. 209 beteg 248 szemén (3,4%) találtunk PEX- et. A vizsgálatba csak azokat a betegeket vettük be, akiknek korábban ismert és kezelt egyéb szembetegsége nem volt. A 170 nő- és 39 férfi beteg átlagéletkora 77,5 év (53-97) volt. A jelen írásunkban a 174 esetben végzett phacoemulsificatiós műtét szövődményeit értékeltük. A műtétet Alcon Accums vagy Legacy 20000 készülékkel végeztük. Az iris mechanikus tágítására 4 esetben kénysze­rültünk irishorog behelyezésével. Curvilineáris capsulorhe­­xisre törekedtünk, hydrodissectio után a magot mobilizáltuk és „divide and conquer”, vagy eleve zonulodialysis gyanúja, phacodonesis esetén „stop and chop”, illetve Pfeiffer-féle crack-technika szerint végeztük a mageltávolítást. Amikor nyilvánvalóan zonulodialysis állt fenn, tokfeszítő gyűrű be­helyezésével igyekeztünk a lencsefüggesztő rostok további gyengülését megakadályozni és a lencsetokot stabilizálni. A műlencsét minden esetben a tokba igyekeztünk ültetni, egyes esetekben (32 eset) azonban a sulcusba való implantációra kényszerültünk. A műtét során vizsgáltuk a várható szövőd­ményeket az operatőrök gyakorlottsága alapján. Az évente 100 vagy annál több (>100) hályogműtétet végző, évente 100-50 hályogműtétet végző, illetve az 50-nél kevesebb (<50) műtétet végző orvosok csoportját különítettük el. A műtét után fellépő szövődményeket korai (2-5. poszt­operatív nap), illetve késői (5. posztoperatív nap - 41 hét követési idő) csoportra osztottuk. A korai szövődmények közül a szaruhártya-borússágot, az elülső szegmentum gyul­ladásos tüneteit (fokozott sejtes reakció az elülső csarnok­ban, fibrines izzadmány a pupilla területében), az átmeneti szemnyomás-emelkedést, illetve a hyphaemát vettük figye­lembe. A késői szövődmények között a szekunder glaucoma, a tokfibrosis, a PCL decentrálódása és a szaruhártya dekom­­penzálódásának gyakoriságát vizsgáltuk. Eredmények A 174 phacoemulsificatiós technikával elvégzett szürke­­hályog-műtét során 148 esetben (148/174, 85%) nem lépett fel komplikáció. Hátsótok-ruptura 16 esetben fordult elő, ebből 14 esetben elülső vitrectomia történt. Zonulodialy­sis miatt 5 esetben került sor elülső vitrectomiára, míg az üvegtestveszteséggel nem járó zonulodialysis miatt 5 esetben alkalmaztunk tokfeszítő gyűrűt (1. táblázat). Az üvegtestbe süllyedt mag (magrészlet) miatt négy esetben pars plana vit­rectomia során endophacóval sikerült csak az eltávolítás. Az operatőr biztonságosabb megoldásként 3 esetben extracap­sularis technikára váltott. Harminckét esetben a műlencse beültetése a sulcusba történt. Egészben távozó tokzsák miatt ACL beültetésére 3 esetben került sor. A szövődmények előfordulási gyakoriságát az operatő­rök gyakorlottságának tükrében a 2. táblázat mutatja be. A komplikációmentes műtétek legnagyobb arányban a leg­­gyakorlottabbak között fordultak elő, és ez a csoport végez­te a legtöbb műtétet is. Ugyanakkor súlyosabb komplikáció is ezen csoportban fordult elő: az üvegtesti térbe süllyedt lencse miatt pars plana vitrectomiára volt szükség (4 sze­men). Zonulodialysis miatt tokfeszítő gyűrűt alkalmaztunk 2. táblázat. Phacoemulsificatio során észlelt intraoperativ szövődmények az operatőr gyakorlottsága szerint Évente végzett műtétek száma >100 100-50 50< Komplikációmentes műtét 126 13 8 Szövődményes műtét 19 4 4 Szövődményes/komplikációmentes műtétek aránya 15% 30,7% 50%- tokruptura üvegtestveszteséggel 10 4 2- zonulodialysis üvegtestveszteséggel 3 1 1- zonulodialysis üvegtestveszteség nélkül (tokfeszítő gyűrű) 0(5) 0 1- „dropped nucleus” 4 0 0- áttérés ECCE-re 2 0 1 Fiedler Orsolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom