Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-06-01 / 2. szám
140. évfolyam (2003) 105 Idiopathiás Előfordulási gyakorisága az életkorral változik. Az esetek csupán 2%-a 50 év alatti, míg 20%-a 75 év feletti.20 Ritkán gyerekek esetében is előfordul. Nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak, de ennek lehetséges oka a nők magasabb átlagéletkora is. Az irodalom szerint az ERM-ek 20%-ban13 kétoldali előfordulást mutatnak. Saját anyagunkban a bilaterális klinikai manifesztáció lényegesen ritkább. Progressziójuk általában lassú, sokszor csak kisfokú. éveken keresztül stagnáló látáspanaszokat okoznak, ezért gyakran nem igényelnek sebészi beavatkozást.5 23 Három vagy 6 hónapos időközönkénti nyomon követés elégséges a progresszió megállapításához. Lokalizációjuk, kiindulásuk mindig a centrális retina. Bár ritka esetekben a membrán csaknem az egész retinát beboríthatja az ekvátortájig, de ezekben az esetekben is a centrális retina a kiindulási pont. Nagyon ritkán javulás is előfordul a membrán spontán, retinától való szeparációja következtében. Trauma Leggyakrabban a szemet, esetleg fejet ért tompa, nagy erejű ütés következtében, contusio után alakul ki, de előfordul izoláltan kevésbé súlyos penetráló cornealis vagy scleralis sérülések után is. Tapasztalataink szerint contusio után gyakorlatilag csak a centrális retinára lokalizálódó formájával találkoztunk, de penetráló cornealis vagy scleralis, illetve corneosceralis sérülések esetében előfordulhatnak a retina egyéb részein is az ekvátortájig. Progressziójuk általában gyorsabb, mint az idiopathiás membránoké, és az általuk okozott látáspanaszok is kifejezettebbek. Ezenkívül a szemsérültek átlagéletkora is jóval kisebb, az esetek 42- 57%-a 30 év alatti.10 Ezen okok miatt a traumás eredetű EMP-ok sokkal gyakrabban igényelnek sebészeti ellátást. Anyagunkban a műtétre kerültek látáspanaszainak átlagos fennállási ideje 13 hónap, bár az esetek felében 6 hónapon belül fejlődött ki az EMP. A funkcionális prognózist ronthatja a trauma következtében kialakult egyéb, az elülső és/vagy hátsó szegmentumot érintő kísérő szöveti érintettség (corneaheg, traumás mydriasis, contusios maculopathia stb.). Maculalyukhoz társuló Macula-foramenhez társuló epimacularis membránt'4 igen nagy százalékban találunk idiopathiás (43-73%) és traumás"'14 esetekben (7-53%) egyaránt. Az EMP gyakran olyan kisfokú, hogy a szemfenék biomikroszkópos vizsgálata során nem látható, hanem csak intraoperativ leletként válik nyilvánvalóvá. Csak a centrális retinára lokalizálódik. Patogenezis szempontjából a maculalyuk és EMP egymásra gyakorolt hatásáról nem találunk kielégítő magyarázatot az irodalomban. Ezekben az esetekben a látászavarokért inkább a maculában kialakuló foramen a felelős, mint az EMP. A látásromlás progresszív és viszonylag gyors. Saját adataink alapján idiopathiás maculalyuk esetében 5 hónap,15 traumás maculalyuk esetében 2,5 hónap" a panaszok átlagos fennállási ideje műtét előtt. Sebészeti beavatkozást követő A legmagasabb előfordulási arányt cataractaműtét után találjuk. A lencse eltávolítását követően már 6 hónap után 9-10%-os5'7 előfordulás is észlelhető, ami az átlagos incidenda csaknem kétszerese. Szintén a centrális retinára lokalizálódó formájával találkozunk a gyakorlatban. Az ideghártya-leválás elleni sikeres műtétek után 4-8 %ban fordul elő ERM.4 Postmortem szövettani feldolgozások22 ennél lényegesen nagyobb százalékban (31-76%) mutatnak valamilyen fokú, különböző lokalizációjú ERM-képződést, de ennek a klinikai jelentősége meglehetősen korlátozott. A membránképződés mechanizmusára, lokalizációjára és progressziójára ugyanaz érvényes, ami a későbbiekben tárgyalt retinalis fotokoaguláció és kryopexia esetében. Gyulladásos eredetű Különböző etiológiájú hátsó uvetist követően leggyakoribb az előfordulása. A proliferáció lokalizációja, mértéke és progressziója változatos. A legenyhébbtől a legsúlyosabb lefolyású, eltérő kiterjedésű formákkal találkozhatunk. A specifikus jellegzetességek ritkák. Toxoplasma eredetű uveitisben főként centrális, vaskos, fehér színű, gyakran a retinától anatómiailag egészében el nem választható membránt találunk. Toxocara-uveitis esetében a centrális membrán az esetek többségében a periféria felé húzódó proliferációval áll kapcsolatban. Műtéti kezelése egyedi elbírálást igényel, az alapbetegségtől, a proliferáció lokalizációjától és mértékétől függően. Retinalis vascularis megbetegedéshez társuló Gyakrabban centrális retinalis vénatörzs vagy ág okklúzióját követően és proliferativ diabeteses retinopathia fibrovascularis proliferációjának kísérőjeként fordul elő. De különböző eredetű vasculitisek, retinalis érmalformációk, sickle cell retinopathia eseteiben is megtalálhatjuk. A proliferáció a vénaelzáródásos esetekben retinalis ischaemia talaján fejlődik ki, általában lassan, olykor évek alatt. A proliferáció általában a centrumból indul, a perifériás retina felé terjed és a membrán vascularisatiója is gyakori. Mivel ezekben az esetekben a látásélesség gyakran csökkent az alapbetegség miatt, a betegek nem ritkán a látást hirtelen tovább rontó üvegtesti vérzéssel jelentkeznek a szemorvosnál. Proliferativ diabeteses retinopathiában főként lap szerint tapadó vaskos fibrovascularis proliferációs membránok széli részén mutatkozik igen vékony, láthatatlan, csak csillogásáról felismerhető, érmentes, viszonylag lazán tapadó finom epiretinalis membrán, mely magában szinte sosem okoz retinalis tractiót. Jelentősége inkább az operáló sebész szempontjából van, mivel a finom membrán kezdeti levonása lényegesen megkönnyíti a vaskos fibrovascularis proliferáció eltávolítását. Epiretinalis membránok klinikai megjelenése és sebészi kezelésük I. Elméleti megfontolások
