Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-03-01 / 1. szám
139. évfolyam (2002) um 65 ható. Ezzel szemben cornealis stromahomály kialakulása esetén a könnyminták PAA-átlagértékei a lézerkezelést követően és a 3. posztoperatív napon szignifikánsan nem különböztek egymástól, szintjük azonban szignifikánsan kisebbnek adódott a preoperatív és az 5. posztoperatív napokon mért aktivátorszintekhez képest. Tanulmányunkban 77 esetet követtünk nyomon (71 normál, 6 komplikált). A normál és komplikált csoportot a 3. posztoperatív napon, a könnyben mért PAA érték alapján különítettük el egymástól anélkül, hogy ekkor bármiféle ismerettel rendelkeztünk volna a sebgyógyulás kimenetelét illetően. Amennyiben az PAA-szint <0,1 IU/ml ezen a napon, az esetet komplikáltnak könyveltük el. Vizsgálataink során 6 páciensünknél találtunk ilyen alacsony aktivitási szintet és ezekben az esetekben a későbbiek folyamán, posztoperatív 3-6. hónap, cornealis stromahomály (Hanna, grade I-II) kialakulását diagnosztizáltuk. 6 komplikált esetünk, tekintettel a 100%-os specificitásra elegendő ahhoz, hogy statisztikai következtetéseket vonjunk le, de természetesen a komplikált esetszám emelése a statisztikai megalapozottságot tovább fokozná.3 A kontroll szemek könnymintáiban mért PAA-értékek közel állandónak bizonyultak az általunk vizsgált 5 napos követési időtartam alatt. Mindez arra utalhat, hogy a fotorefraktív keratektómiát követően csak minimális kollaterális effektus lép fel a fibrinolitikus aktivitás illetve a könnyszekréció tekintetében az ellenoldalon. A PAA preoperatív átlagértékei, az általunk vizsgált komplikált csoportban valamint a hozzájuk tartozó ellenoldali, még nem operált szemek könnymintáiban szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyultak a normál csoport ugyanezen értékeihez képest. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a műtét előtt a könnyben mért alacsony PAA-szint, mintegy prediszpozíciós faktornak tekinthető a cornealis stromahomály kialakulásában. A műtét előtt gyűjtött könnyminták PAA-szintjei a normál és komplikált csoportban azonban átfedik egymást, ezért sajnos a preoperatív aktivátorszintekből önmagukban nem vonhatók le messzemenő következtetések a fotorefraktív excimer lézerkezelést követő sebgyógyulási folyamatra vonatkoztatva. Eredményeink alapján nem tudjuk ugyan megmondani, vajon a PRK-t követő alacsony PAA érték a könnyben kísérő jelensége-e a komplikációk kialakulásának vagy felelőssé tehető érte. Ismerve azonban a plazminogén aktivátorok jelentős szerepét a sebgyógyulási folyamatban egy lehetséges okként szerepelhet a műtét utáni komplikációk kialakulásában. Irodalom 1. Berman M., Leary R., Gage J.: Evidence for a role of the plasminogen activator-plasmin system in corneal ulceration. Invest Ophthalmol Vis Sei 19, 1204-1221 (1980). 2. Berman M.: Collagenase and corneal ulceration. In: Woolley D., Evanson J., (eds.): Collagenase in normal and pathological connective tissues. New York, John Wiley and Sons, p. 141-174 (1980). 3. Bland M.: An introduction to medical statistics. Second Ed. Oxford: Oxford University Press, 1995. 4. Collen D.: On the regulaion and control of fibrinolysis. Thromb Haemostas 43, 77-89 (1980). 5. Freibrger R: Chrmogenic peptide substrates: their use for the assay of factors in the fibrinolytic and plasma kallikrein-kinin systems. Thromb Haemostas (Stuttgart) 46, 507-510 (1981). 6. Gaster R.N., Binder P.S., Coalwell K., Berns M„ McCord R.C., Burstein N.L.: Corneal surface ablation by 193 nm excimer laser and wound healing in rabbits. Invest Ophthalmol Vis Sei 30, 90-98 (1989). 7. Hanna K.D., Pouliquen Y.M., Savoldelli M., Fardes F, Thompson K.P.: Corneal wound healing in monkeys 18 months after excimer laser photorefractive keratectomy. Refract Corneal Surg 6, 340-345 (1990). 8. Lantz E., Pandolfi M.: Fibrinolysis in cornea and conjunctiva: evidnee of two types of activators. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol 224, 393-396 (1986). 9. Lohmann C.P., Gartry D.S., Muir M.K., Timberlake G.T., Fitzke F.W., Marshall J.: Corneal haze after excimer laser refractive surgery: objective measurements and functional implications. Eur J Ophthalmol 1, 173-180 (1991). 10. Lohmann C.P., Marshall J.: Plasmin- and plasminogen-activator inhibitors after excimer laser photorefractive keratectomy: new concept in prevention of postoperative myopic regression and haze. Refract Corneal Surg 9, 300-302 (1993). 11. Marshall J., Trokel S., Rothery S., Krueger R.R.: Long-term healing of the central cornea after photorefractive keratectomy using an excimer laser. Ophthalmology 95, 1411-1421 (1988). 12. Me Donnell P.J.: Excimer laser corneal surgery: new strategies and old enemies. Invest Ophthalmol Vis Sei 36, 4-8 (1995). 13. Shimada H„ Mori I, Takada Y„ Noda Y„ Takai I., Kohda H., Nishimura T: Use of chromogenic substrate S-2251 for determination of plasminogen activator in rat ovaries. ScandJ Clin Lab Invest 162(2 suppl), 31-61 (1984). 14. Thörig L„ Wijngaards G„ van Haeringen N.J.: Immunological characterization and possible origin of plasminogen activator in human tear fluid. Ophthalmic Res 15, 268-276 (1983). 15. Tözsér J., Berta A., Punyiczki M.: Plasminogen activator activity and plasminogen independent amidolytic activity in tear fluid from healthy persons and patients with anterior segment inflammation. Clin Chim Acta 183, 323-331 (1989). 16. Trokel S.L., Srinivasan R., Baren В.: Excimer laser surgery of the cornea. Am J Ophthalmol 96, 710-715 (1983). 17. Tryggvason K., Höyhtya M., Salo T: Proteolytic degradation of extracellular matrix in tumor invasion. Biochim Biophys Acta 907, 191-217 (1987). 18. Tuft S., Marshall J., Rothery S.: Stromal remodelling following photorefractive keratectomy. Lasers Light Ophthalmol 1, 177-183 (1987). 19. van Haeringen N.J., Glasius E.: The origin of some enzymes in tear fluid, determined by comparative investigations with two collection methods. Exp Eye Res 22, 267-272 (1976). 20. Velazco J.E., Setse D.F.W.: Bound-free emission spectra of diatomic xenon halids. J Chem Phys 62, 1990-1991 (1975). A szerző levelezési címe: Dr. Csutak Adrienne DE OEC, Szemészeti Klinika 4012 Debrecen, Nagyerdei körút 98. A PLAZMINOGÉN AKTIVÁTOR AKTIVITÁS VÁLTOZÁSÁNAK JELENTŐSÉGE A KÖNNYBEN...