Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)

2002-12-01 / 4. szám

139. évfolyam (2002) Supplementum II.

67

First experiences using Vicryl mesh wrapped hydroxyapatite orbital

implants

Lukáts, Olga, Maka, Erika, Túri, Éva, Süveges, Ildikó

Г' Dept, of Ophthalmology, Medical Faculty, Semmelweis University, Budapest

Aim: We report our first results with the use of a Vicryl mesh wrapped hydroxyapatite (HA) orbital implant following enucleation.

Material and method: In three cases a Vicryl mesh wrapped HA implant was inserted into the patient’s orbital cavity after enucleation. After removing the eyeball the four rectus muscles were sutured onto the anterior surface of the HA implant. The Tenon capsule was sutured with tight separated stitches, while the conjunctiva was closed with double running 6/0 Vicryl suture. One of the three patients was a six year old child, the other two were adults (one female, one male). In case of the child the cause of enucleation was a large, painful microphthalmic cyst. In case of the adults, blind and painful eyeballs which had already undergone several operations were removed.

Results: During the first postoperative week moderate eyelid oedema, discharge, and upper eyelid ptosis were observed. Local therapy was in each case treatment with steroid-antibiotic drops five times a day. Systemically the child was treated with steroid and antibiotic drugs intravenously, the adults with non-steroid antiinflammatory pills. Within one week the upper eyelid movement was restored, and the discharge had decreased. In the early postoperative period the patients experienced no pain. No orbital inflammation and no early extrusion were observed. The orbital implant should become integrated into the soft tissue within 180 days. A close follow-up of the patient is necessary in this period.

Conclusion: Filling the orbital cavity after enucleation with a Vicryl mesh wrapped HA implant can prevent soft-tissue deformities, and it ensures good development of the bony orbit in cases of enucleation in childhood.

Orbitatörések korszerű diagnosztikája és terápiája

Szentirmai Annamária, Pálfalvy Mária

Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet, Budapest

Cél: 606 orbitasérült retrospektív vizsgálata alapján meghatározni az optimális kezelési stratégiát. Algoritmust kidolgozni a diagnosztikára és a kezelésre vonatkozóan.

Betegek: 606 orbitasérült (férfi: 2/3, nő: 1/3, életkor: 20-50 év).

Monotrauma: 1/3, többszörös trauma: 2/3, ezen belül politrauma: 11%.

Csoportok: orbito-zygomatic, orbito-maxillary, orbito-cranial, orbito-frontal, orbito-temporal, naso-ethmo-orbital.

Ellátó team: idegsebész, maxillo-facialis sebész, fül-orr-gégész, szemész, baleseti sebész.

Sebészi technika: mini- vagy mikrolemezzel osteosynthesis, orbitaalap-defektus pótlására konzerv fascia lata vagy liofilizált dura. Műtét időpontja: I. csoport: 24 órán belül, II.: 14 napon belül, III.: 14 nap után.

Eredmények: Enophthalmus, diplopia, meningitis, sinusitis, osteomyelitis, kerato- conjunctivitis, arcdeformitás azon polotraumatizált és többszörös sérülteknél alakult ki, ahol a műtétre két hét után került sor. A legjobb funkcionális és esztétikai eredményt a 14 napon belül - korai halasztott sürgősséggel - végzett műtétek után értük el.

Következtetés: Azon orbitasérült betegeknél, akiknél súlyos kísérő sérülések is észlelhetők (pl. politraumatizáltak), nem szükséges a 24 órán belüli ellátás erőltetése, a korai halasztott sürgősséggel - az első oedemás fázis lecsengését követően - elvégzett műtétek ideális eredményt nyújtanak.

30 Augustus 2002