Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
139. évfolyam (2002) Supplementum A posztoperatív szakban 14 beteg 16 szemén észleltünk klinikailag jelentős és fluoreszcein angiographiával igazolt macula-oedemát (az adott időszak összes szürkehályog-műtétének 0,8%-a). A szövődmény 3 szemen manuális ECCE, 11 esetben phacoemulsificatio után következett be; a műtét során 7 esetben hátsótok-sérülés, ezek közül 5 esetben üvegtestelőesés is előfordult. A klinikai lefolyás igen változó volt: 7 szemen a macula-oedema 3 hónapon belül, 6 szemen 3-6 hónap alatt regrediált, 3 szemen 6 hónapon túl is fennállt. A terápiában a nemszteroid gyulladáscsökkentők általános és lokális alkalmazását helyeztük előtérbe. Egy esetben végeztünk vitrectomiát perzisztáló CME miatt, ami teljes visust eredményezett. Tapasztalataink alapján a posztoperatív CME jóindulatú tranziens és perzisztáló krónikus formáját különíthetjük el, aminek a terápia és a prognózis szempontjából van jelentősége. 57. Súlyos, váratlan szövődmény phacoemulsificato után - Esetismertetés Gyetvai Tamás, Szabó Á„ Kolozsvári L. SZTE, Szemészeti Klinika, Szeged A szerzők ismertetik egy szabályos phacoemulsificatiót követően a korai posztoperatív időszakban kialakult óriás retinaszakadás esetét. Tárgyalják a szövődmény lehetséges okait, bemutatják a kezelés módját, eredményeit. 58. Hegszövetbe ágyazott, csarnokba diszlokálódott műlencse repozíciója Hatvani István, Salló F. Országos Gyógyintézeti Központ, Budapest Célkitűzés: A műlencse beültetések egyik késői szövődményét az angolszász irodalomban az „encaptured lens”, „pupillary capture” elnevezésekkel jelölik. Az egyszerű esetek tompa eszközök, lézer, szemcseppek és viszkoelasztikus anyagok felhasználásával megoldhatók. A lapszerinti összenövések szerintünk ilyen módszerekkel nem korrigálhatok. Az előadás célja egy olyan kombinált eljárás bemutatása, mellyel a különös felelősséggel járó gyermekkori esetek is kezelhetők. Betegbemutatás: Egy hatéves gyermek congenitalis hályogjának műtétje után - amit rutinszerűen hátulsó tok capsulorhexissel, anterior vitrectomiával diszlokálódott. Visus: 0,2. Módszer: Az irodalomból és a személyes konzultációkból szerzett információk alapján a javasolt megoldás eltér attól, amit alkalmaztunk. Az alkalmazott módszerünk lényege, hogy az összenövéseket nem csupán viszkoelasztikus anyagokkal és tompa eszközökkel próbáltuk oldani, hanem a vitrectomiák során használatos, éles eszközzel végzett delamináló módszerrel. Mindezt zárt rendszerben, a szemcsarnok megtartása mellett úgy hajtottuk végre, hogy még az iris artificialis colobomáját is anélkül zártuk, hogy 1 mm-nél nagyobb sebet kellett volna ejteni. Eredmény: A beteg visusa korrekció nélkül 0,7, a műlencse centrális helyzetű, a haptika „hónaljban” megtört. Következtetés: Az ismert eljárások kiegészítése azzal, amit mi ajánlunk, meggyőződésünk szerint gazdagítja a műtéti repertoárt. Az eljárást és az iriscoloboma zárt rendszerben történő zárását videofilmen mutatjuk be. Előadás-összefoglalók
