Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
139. évfolyam (2002) Supplementum 29 23. Hogyan változott a phacoemulsificatiós energia a phaco-technika módosításával Perneczky Tamás, Volner V., Milibák T. Fővárosi Uzsoki u-i Kórház, Budapest Cél: Osztályunk egyéves beteganyagában az alkalmazott phaco-technikák és a felhasznált phaco-energia összefüggéseit elemeztük annak tisztázására, hogy a phacoemulsificatio során a lencsemag darabolására használt újabb technikák saját gyakorlatunkban valóban csökkentik-e a felhasznált ultrahangenergia mennyiségét. Módszer, betegek: A 2001. évi phacoemulsificatiós műtéten átesett betegeink adatait dolgoztuk fel retrospektív módon. A vizsgált időszak alatt 987 phacoemulsificatiós műtétre került sor. A műtéteket 7 operatőr végezte. Összehasonlítottuk a különböző phaco-technikákkal végzett műtétek során alkalmazott phaco-energiákat, a felhasznált phaco-energiát az ekvivalens phacoemulsificatiós idővel (EPT/sec/) jellemeztük. Eredmények: Az összesen végzett 987 műtétből 261 (26,4%) divide and conquer, 537 (54,4%) phaco-crack, 21 (2,1%) stop and chop, 96 (9,7%) phaco-chop, 71 (7,2%) chip and flip, 1 (0,1%) prechop technikával történt. Az EPT átlaga sorrendben 33,18 (SD: 16,98); 20,07 (SD: 14,69); 12,01 (SD: 10,04); 1,0, valamennyi műtétet egybevéve 23,83 (SD: 17,15) sec volt. Divide and conquer technikát a 7 operatőr közül 3 egyáltalán nem használt, phaco-crack technikát valamennyien alkalmaztak, stop and chop és phaco-chop technikát a hétből 5 operatőr alkalmazott, chip and flip technikát 4 operatőr, prechop technikával csak egy esetben történt műtét. Megbeszélés: Az EPT értéke phaco-crack és phaco-chop technika alkalmazásakor valamennyi operatőrt figyelembe véve kisebb volt, mint a divide and conquer technikánál. Chip and flip technikánál az EPT értéke alacsony volt, de ezek a lencsemagok mind „puhák” voltak. Az EPT értékét az operatőr személye jelentősen befolyásolta (sebészi faktor). Az alkalmazott technikák nem mindig voltak „tiszták”, sokszor tudatosan is keveredtek (hibrid-technika). 24. A polaris cataracta phacoemulsificatiójáról Vogt Gábor, Dudás V. MÁV Kórház, Budapest A congenitalis cataracták között a polaris forma különleges helyet foglal el. A hályog gyermekkorban többnyire stacioner, a látást lényegesen nem rontja és ezért amblyopiát is ritkán okoz, műtétjekor azonban az elszürkült kéreg és a tok erős kapcsolata miatt a komplikációk gyakoriak. Az elmúlt 3 évben 5 anterior és 31 posterior polaris cataracta miatt végeztünk phacoemulsificatiót hajlékony műlencse beültetésével, az előadásban tapasztalatainkról számolunk be. Betegeink átlagéletkora 58,61 ± 13,52 év volt, 13 beteg mindkét szemén elvégeztük a műtétet. Az első évben divide and conquer módszer szerint 10 operációt végeztünk, majd a második évtől a komplikációk nagy aránya miatt műtéti technikánkat megváltoztattuk. Hydrodissectiót nem végeztünk, hydrodelineatio után a magforgatás és a csarnokmélység ingadozásának minimalizálása mellett a keményebb magokat crack technikával távolítottuk el úgy, hogy az epinucleus végig intakt maradt. Cataracta polaris anterior esetében komplikáció nem fordult elő. Polaris posterior esetében hátsótok-szakadás 7 esetben lépett fel (ebből 6 az első évben), tervezett hátsó capsulorhexist 1 szemen végeztünk. A posztoperatív első napon tensioemelkedés 13,8%-ban, corneaborússág 16,6%-ban fordult elő. A posztoperatív 1. hónapban 77,7%-ban 1,0 visust értünk el. A műtét után 25 hónappal 1 esetben ablatio retinae lépett fel, az elvégzett pars plana vitrectomia után a beteg teljes visussal gyógyult. Előadás-összefoglalók
