Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
139. évfolyam (2002) ili.. 255 rizálhatók a subretinalis érújdonképződések, sőt a lézerkezelés eredményessége is felmérhető.7 Az 1,73 mm átmérőjű, gyűrű alakú, papilla körül vezetett mérésvonallal kvantitatív módon mérhető az idegrostréteg vastagsága, míg a papillát csillagvonalban radiálisán keresztező tomogramokkal a látóidegfő részletes topográfiai viszonyai ábrázolhatok és számszerűsíthetők. Mindez a papillafolyamatok, és főképpen a glaucoma diagnosztikájában, illetve klinikai követésében lehet kiemelkedő jelentőségű,6 bár a glaucoma OCT-vizsgálata nem vált a gyakorlat részévé annyira, mint más, magas technológiájú készülékek (pl. Heidelberg Retinatomográf, GDx) esetén. Betegek és módszer A rendelkezésünkre álló kipróbálási időszakban 42 személy 84 szemét (átlagéletkoruk 46 [23-78] év, 2 egészséges és 40 beteg, 21 férfi és 21 nő) vizsgáltuk meg, összesen 1024 sikeres mérést rögzítetünk a Zeiss-Humphrey Instruments ОСТ II készülékkel. A vizsgálatban részt vevők a macula szakrendelés betegeiből kerültek ki, változatos diagnózisokkal: időskori maculadegeneráció, glaucoma, subretinalis fibrosis, epimacularis fibrosis, cystoid maculaoedema, diabeteses maculopathia, myopia mai grad. és szövődményei, vénaág-elzáródás, papilloedema, maculalyuk, chorioretinopathia cenrtalis serosa, chorioretinitis heg, papillagödör képződése, juxtafovealis teleangiectasia, pigmentepitheliopathia, héíeditaer macula-dystrophia, paravascularis chorioretinalis atrophia, retinitis pigmentosa. Minden esetben korrigált visust vettünk fel majd elülső szegment vizsgálatot végeztünk, applanációs tenzióméréssel. Néhány betegben szükség szerinti egyéb kiegészítő vizsgálat is történt (pl. gonioszkópia, perimetria, fúziós frekvencia-vizsgálat), majd részletes felvilágosítás után a pupillát Mydrum, Neosynephrin és szükség esetén Humapent cseppekkel tágítottuk. A szemfenékről minden esetben 50 vagy 35°-os színes digitális fotót készítettünk és 28 esetben fluoreszcein-, 3 esetben ezen felül ICG-angiográfiát is végeztünk. (A színes fundusfotókra azért volt minden esetben szükség, mert az ОСТ II által készített és az adatbázisban is rögzítésre kerülő videofelvétel képe szegényes minőségű. Ennek oka az, hogy a videofelvétel csak a pásztázás vizsgálat közbeni nyomon követését szolgálja, és szükségszerűen nagy érzékenységű, de gyenge felbontású infravörös kamerával történik, a dokumentáláshoz rögzítésre kerülő képet pedig nem az optimális beállításban, hanem a pásztázás végén éppen talált állapotban veszi fel a készülék.) Az OCT-vizsgálatra ezek után került sor, annyi pásztázási végeztünk, hogy minden kívánt vizsgálati meridiánban legalább egy értékelhető tomogram készüljön, amelyet aztán tároltunk. Eredmények Első tapasztalataink szerint az OCT számos esetben nyújtott diagnosztikus értékű többletet, részben az elváltozások pontos meghatározásához, részben a laesiók elhelyezkedésének kérdésében. Miután követéses vizsgálatok nem voltak lehetségesek, holott a készülék erre kiválóan alkalmas, célunk minél több szemfenéki betegség értékelése volt. A látóidegfő analízise révén rendkívül precíz C/D aránymeghatározás vált lehetővé, amit a glaucomás betegeinknél jó korrelációba tudtunk hozni a küszöbperimetriás lelettel. A papilla-oedema mértéke 10 mikronos pontossággal volt mérhető, alakja is pontosan ábrázolódott. Angiográfiával részleteiben nehezen tisztázható serosus pigmentepitheliopathiák esetén nyilvánvalóvá vált, hogy a retina előemelkedése melyik rétegeket érinti. A maculalyukak stádiumának megállapítása és a pseudoforamentől való elkülönítése jó minőségű tomogram esetén egyértelművé vált. Exsudativ, neovascularisatióval járó AMD néhány esetében sikerült ábrázolni, hogy a neovascularis lemez hol helyezkedik el a PE-réteg alatt és hol töri azt át, illetve a kapcsolódó serosus elemelkedés környezetében vane neovascularis elem. Diabeteses maculopathia és juxtafovealis teleangiectasia eseteiben számszerűsíteni lehetett a retina vastagodását és határai is pontosan megállapíthatók voltak. A chorioidea-atrophiás folyamatainál pontosan ábrázolódott a retina elvékonyodása és a fotoreceptorréteg érintettsége. Megbeszélés Az ОСТ II készülékkel szövettani jellegű, kvalitatív és kvantitatív kétdimenziós képalkotás révén olyan információkhoz juthatunk a szemfenéki folyamatok tisztázásában, amilyeneket az eddigiekben semmilyen más módon in vivo nem érhettünk el. Saját tapasztalataink megerősítették, hogy azokban az esetekben, amikor a patológiai háttér a szemfenéki kép, illetve angiográfia alapján nagy valószínűséggel csak előre jósolható, az OCT-tomogramok igazolják a várakozást. Különösen a PE környéki laesiók pontos differenciálása bizonyult hasznos adatnak az angiográfia mellett. Kipróbálási ideje alatt meghibásodás nem fordult elő és ilyen tekintetben a mértékadó felhasználók információi is biztatóak. A betegek beszámolásai alapján a vizsgálat nem fárasztó, a sorozatos vizsgálatokat is kivétel nélkül jól tolerálták. Mérsékelt törőközegi homályok esetén még értékelhető képeket tudtunk készíteni. A berendezés használhatóságát korlátozza, hogy 5 mm pupillaátmérő alatt igen nehéz a vizsgálat kivitelezése és sok a műtermék. Az ilyenkor keletkező képek halványak, részletekben szegények. A cikk írása idején még nem állt rendelkezésre a korcsoportonkénti normatív adatbázis, azonban a gyártó tájékoztatása szerint ez a közeljövőben várhatóan elkészül. A mérés ideje relatíve hosszú, tomogramonként 2,5 mp, ami alatt még a jól kooperáló pácienseknél is könnyen előfordulhat a szemgolyó bemozdulása. Az ilyenkor keletkező kép nem értékelhető, mert a mérés vonala nem egyenes és nem felel meg annak a képnek, amelyet a készülék a szemfenékre vetített vonallal demonstrál az eredmény nyomtatásakor. Számolni kell azzal is, hogy minél széthúzottabb a pásztázás vonala, a keletkező tomogram annál kevésbé részletgazdag, tehát pl. 6 mm hosszú tomogram minden pixele 60 pm szakasznak felel meg. Megemlíthető hátrány még, hogy a készülék mérsékelten felhasználó-barát, vizsgálat közben számos paramétert kell beállítani, ezért a kezelőnek jelentős koncentrálásra és némi kézügyességre is szüksége van a jól értékelhető vizsgálat elvégzéséhez, a szükséges rutin azonban megszerezhető. Optikai koherencia tomográffal szerzett gyakorlati tapasztalataink a retina vizsgálatában
