Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-09-01 / 3. szám
Szemészet 139. évfolyam (2002) 167 A Semmelweis Egyetem ÁOK, I. Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Gyakorlati tapasztalatok Heidelberg Retina Tomográf II készülékkel Kóthy Péter, Holló Gábor Célkitűzés: Megvizsgálni, hogy a Heidelberg Retina Tomográf II (HRT II) mennyire használható a glaucoma észlelésére a mindennapi klinikai gyakorlatban. Módszer: 53 glaucomás, 33 nem glaucomás kontroll és 24 glaucomára gyanús szemen végeztünk HRT II vizsgálatot. 44 szemen a mérést egy-hét napon belül megismételtük. A HRT II vizsgálat klasszifikációját („glaucoma”, „határeset”, „normál”) a klinikai klasszifikációval, valamint 54 szem esetében a küszöbperimetrás látótérvizsgálat és 26 szem esetén a GDx idegrostréteg-vizsgálat eredményével vetettük össze. Eredmények: A szemek 17,3%-ában a HRT II vizsgálat nem volt sikeresen kivitelezhető. A HRT II diagnosztikai szenzitivitása 60%, specificitása pedig - a „betegség” definíciójától függően - 88,8%, ill. 100% volt. A HRT II szoftver által megadott klasszifikáció 63,7%-ban egyezett a klinikai klasszifikációval, 65,4%-ban a GDx vizsgálaton és 64,8%-ban a látótérvizsgálaton alapuló klasszifikációval. A HRT II által meghatározott legtöbb paraméter reprodukálhatósága szignifikánsan gyengébb volt a glaucomás szemeken, mint a nem glaucomás, kontroll szemeken. A cup/disc területarány és a lineáris C/D arány szignifikáns (p<0,05) pozitív korrelációt mutatott a látótér MD- és GS-értékével, míg az idegrostréteg keresztmetszeti területe szignifikáns (p=0,030) negatív korrelációban állt az MD értékével. Következtetés: Bár a betegvizsgálat HRT II készülékkel gyors és egyszerű, a berendezés a jelenlegi szoftverrel az alacsony szenzitivitás miatt önálló glaucoma-szürő módszernek nem megfelelő. Más módszerek kiegészítésére, valamint a más módszerekkel kiszűrt glaucoma-gyanús esetek elbírálásának elősegítésére azonban hasznos eszköznek vélhető. Kulcsszavak: Heidelberg Retina Tomográf II, glaucoma, GDx idegrostréteg-analizátor, papilla Clinical experiences with the Heidelberg Retina Tomograph II Purpose: To investigate the clinical usefulness of the Heidelberg Retina Tomograph II (HRT II). Patients and methods: HRT II measurements were performed on 53 eyes of patients suffering from glaucoma, 33 normal eyes, and 24 glaucoma suspect eyes. For 44 eyes, a second measurement was performed after an interval of one to seven days. The classification given by the HRTII instrument (“glaucoma”, “borderline” or “normal”) was compared to the clinical classification, as well as to the classifications determined using threshold perimetry or GDx nerve fibre analysis. Results: HRT II measurements were unsuccessful in 17.3% of the eyes investigated. The diagnostic sensitivity of the HRT II was 60%, while specificity was 88.8% and 100% at different criteria for “disease”. Disease classification by the HRT II corresponded to the clinical classification in 63.7% of eyes. The agreement with the results of GDx measurements and of visual field classification was 65.4% and 64.8%, respectively. Reproducibility of most of the HRT II parameters was significantly worse for the glaucoma eyes than for the normal eyes. There was a significant positive correlation (p<0.05) between cup/disc area ratio, cup/disc linear ratio, and visual field indices MD and GS. Retinal nerve fibre layer cross-sectional area and visual field index MD were correlated negatively, in a significant manner (p = 0.030). Conclusions: Though patient examination was fast and easy using the HRT II instrument, the technique (with the present software) cannot be considered suitable for glaucoma screening, since its sensitivity is low. However, the HRT II may well be useful as an addition to other diagnostic techniques or when the final diagnosis of glaucoma suspect eyes is determined. Key words: Heidelberg Retina Tomograph 11, glaucoma, GDx Nerve Fibre Analyser, optic nerve head A látóidegfő morfológiai és morfometriai vizsgálata a korai stádiumú glaucoma diagnosztizálásának és a progresszív glaucomás károsodás kimutatásának fontos feltétele. A klinikumban használt hagyományos módszerek (oph-A szerzők cikküket Follmann Piroska egyetemi tanár 70. születésnapjára ajánlják thalmoscopos és binokuláris vizsgálat, fotódokumentáció, sztereofotográfia) mellett az elmúlt tíz évben a nagyobb központokban világszerte elterjedt a scanning lézer-tomográfia (SLT) módszere. Az SLT végzésére kifejlesztett, és a mai napig leginkább használt készülék a Heidelberg Retina Tomográf, amelynek működéséről munkacsoportunk a Szemészet hasábjain korábban részletesen beszámolt.4 Németh Kóthy Péter: Gyakorlati tapasztalatok Heidelberg Retina Tomográf II készülékkel
