Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-06-01 / 2. szám
139. évfolyam (2002) 129 debb ideig alkalmaztuk. Az első 5 napon tobramycin szemcseppet rendeltünk, majd fluorometholont cseppentettek a gyermekek 2 hónapon keresztül fokozatosan csökkentő adagban. A követési idő 6 hónap. A követési idő során a kezelt szem fénytörésváltozását a szubjektív látóélesség ellenőrzése mellett automata refraktometriával és skiaszkópiával6 is ellenőriztük, a szükséges korrekciót felírtuk, a szülőket a takarásos kezelés folytatásának fontosságáról felvilágosítottuk. A szaruhártyán kialakuló subepithelialis homályokat a Hanna-féle skálabeosztás alapján 1-es és 4-es fokozat között értékeltük.4 Korábbi tapasztalataink alapján megkértük a szülőket, hogy a műtét utáni 1-6 hónap között a gyermekekkel kerüljék a napsugárzásból eredő ultraibolya-B-expozíciót, a nem kívánt cornealis sebgyógyulási válaszreakciók kivédése céljából.10 preop 1 hónap 3 hónap 6 hónap •g 0 .1-2 ■o-4 -6 -8 -10 -12 -14 idő-♦-1. gyermek -2. gyermek * -3. gyermek I. ábra. A refrakció időbeni alakulása a kezelt szemekben Eredmények Műtéttechnikailag az altatásban végzett PRK-kezelések centrálása nehezebb volt, mint a felnőttkori éber állapotban történő kezelések esetében. Az operációs mikroszkóp koaxiális fényének, valamint a piros célzó fény segítségével és a vörös visszfény alkalmazásával a centrálás problémája jól megoldható volt. A gyermekek jól tolerálták a narkózist, intraoperativ szövődmény egyik esetben sem lépett fel. A műtétek megtervezésénél a preoperatív skiaszkópiában mért refrakciót vettük alapul, mivel annak értéke egyik gyermeknél sem haladta meg a -12,0 D-t, ezért a teljes dioptriaérték eltávolítására törekedtünk. A korai posztoperatív időszakban a gyermekek a várakozással ellentétben meglepően jól tűrték a posztoperatív fájdalmat. Szemüket nem dörzsölték, a könnyezésen kívül jelentős fájdalmat nem panaszoltak. A hámosodás minden esetben 4 napon belül teljes volt. Visusuk az egy hónapos ellenőrzés során már stabilizálódott, azonban a követési időszakban mindhárom gyermeknél valamilyen mértékű regressziót észleltünk. Az 1. hónapos ellenőrzés során mindhárom gyermek korrigálatlan látóélessége elérte a preoperatív legjobb korrigált látóélesség értékét, ezután változó mértékű refrakciós regresszió következett be (legnagyobb mértékű a 2. gyermeknél) <1. táblázat, 1. ábra). A követési időben a korrigálatlan visus az 1. gyermeknél 0,02-ről 0,2-re növekedett, -2,0 D-ás korrekcióval visusa 1,0-re javult. A preoperatív értékhez képest a legjobb korrigált látóélesség 4 számmal javult az 1. gyermek esetében. A 2. gyermeknél a korrigálatlan látóélesség 0,06-ról 0,lőre javult, -6,0 D-val 1,0-es látóélesség volt elérhető. Összehasonlítva a preoperatív legjobb korrigált látóélesség értékével, a posztoperatív látóélesség szintén 4 számmal javult. A 3. gyermeknél a 0,01-os preoperatív korrigálatlan látóélesség 0,2-re javult; -4,0 D-val 1.0-es visusa volt. A preoperatív legjobb korrigált látóélesség értékével összehasonlítva a legjobb korrigált látóélesség értékében nem következett be változás ennél a gyermeknél (1. táblázat). Mindhárom gyermeknél jellemző volt, hogy a korai posztoperatív időszakban nem volt korrekcióra szükség, azonban 1-3 hónappal a műtétet követően a fenti korrekciós értékek jelentkeztek, amelyet szemüveg formájában felírtunk és a szülőket felvilágosítottuk a további takarásos kezelés jelentőségéről. A felírt korrekció értéke a cycloplegiában elvégzett skiaszkópia eredményén alapult. A 3. posztoperatív hónapot követően további regressziót nem észleltünk. Az ultrahangos pachymetria mindhárom gyermek esetében igazolta a centrális szaruhártya vékonyodását. Az 1. gyermek esetében az eltávolított szövetvastagság jól korrelált a posztoperatív pachymetriás értékkel. A 2. gyermeknél regressziót, a 3. gyermek kapcsán 1,5 fokozatú subepithelialis homályt figyeltünk meg és mindkét jelenség együtt járt a posztoperatív pachymetriás érték növekedésével, azaz a centrális szaruhártya vastagabbnak bizonyult, mint ahogyan azt vártuk. A várt és a mért érték közötti eltérés az 1,5 fokozatú subepithelialis homállyal rendelkező szemben volt a legnagyobb, azaz az ultrahangos pachymetriás vizsgálat a stromalis kollagénszintézis fokozódását, vagyis a centrális szaruhártya vastagodását mutatta (1. táblázat). Klinikailag igazán súlyos, 3,0-as vagy 4,0-es fokozatú, a legjobb korrigált látóélesség értékét rontó posztoperatív subepithelialis homály egyik gyermeknél sem alakult ki. Megbeszélés A kezelések eredményeként megállapítható, hogy a gyermekek jól tolerálták az intratrachealis narkózist, egy esetben az éber állapotban történő műtét is lehetséges volt, a gyermek magas értelmi szintjének köszönhetően kiválóan kooperált. A centrálás valamivel nehezebb alvó páciens esetében, azonban az altatásból származó intraoperativ szövődmény nem fordult elő beteganyagunkban. A posztoperatív időszakban a szülők elmondása szerint a gyermekek nem panaszkodtak jelentős fájdalomra, legfeljebb enyhe idegentestérzésre, ami a felnőttektől eltérő tapasztalat. A korrigálatlan látóélesség minden esetben jelentősen javult, a legjobb korrigált látóélesség eléréséhez szükséges korrekció szignifikánsan csökkent (p<0,0015 minden gyermek esetében). A biztonságosság megítélésénél jelentős szempont a legjobb korrigált látóélesség értékeknek 2 vagy több számmal történő csökkenése. Eseteinkben nem fordult elő, sőt két gyermek esetében a legjobb korrigált látóélesség 4 számmal történő javulását tapasztaltuk. A subepithelialis homályok klinikailag általában nem voltak súlyosak, egy esetben fordult elő Hanna-szerinti 1,5-es fokozatú subepithelialis homály, a -12,0 D-ás PRK-kezelést követően. A GYERMEKKORI NAGYFOKÚ MYOPIÁS ANSIOMETROPIA KEZELÉSÉNEK EREDMÉNYEI...
