Szemészet, 2000 (137. évfolyam, 1-4. szám)
2000-03-01 / 1. szám
Szemészet 137. évfolyam (2000) 53 A Semmelweis Egyetem II. Szemészeti Klinikája (igazgató: Salacz György egyetemi tanár) közleménye Nónay Tibor 100 éves Salacz György 1998-ban ünnepeltük a Mária utcai II. Szemklinika épületének 90 éves fennállását. Nónay Tibor életének több mint a felét - 46 évét - töltötte ebben az épületben, 25 évet igazgatóként. 1899. október 13-án, pénteken született Budapesten egyetlen fiúként négy leánytestvér között. Mint 99 éves húga memoárjából megtudható, a péntek 13-a különös hangsúlyt kap, s élete ezt a sorstól való elvárást talán igazolta is. Édesapja honvéd tábornok volt, s a szolgálati helyszínek változása miatt az ifjúi évek is különböző helyszíneken zajlottak. Elemi iskoláit Pécsett, középiskoláit a pécsi, majd a szegedi cisztercita gimnáziumban végezte, kitűnő eredménnyel. Az iskolai tanulmányokat 1917-ben befejezve katonai szolgálatra vonult be Budapestre, s az időközben orosz hadifogságba esett édesapa miatt a család is felköltözik Budatéténybe. A tüzértiszti iskola elvégzése után Bukovinában, majd az olasz fronton teljesít szolgálatot. 1918-ban tanulmányi szabadságot kap és beiratkozik a budapesti orvosi fakultásra. Un. háborús évfolyamba kerül, így már 4 év után, 1922-ben diploma van a kezében. Az egyetemi előadások hallgatása mellett másfél évig dolgozott Krompecher professzor kórbonctani intézetében. 1923. január 1-jén kezdődik szemorvosi pályafutása, melyből 22 évet ifj. Imre József mellett töltött. A pozsonyi Egyetem Trianon miatti hontalansága alatt kerül kapcsolatba az abban az időben az Apponyi Poliklinikán működő „Szemklinika” igazgatójával, majd az egyetem Pécsre helyezésévéi az akkor Erzsébet Egyetem Szemklinikájára került gyakornoknak, később tanársegédnek. Pályája szépen ível felfelé, ezt tanúsítja főnöke, ifj. Imre József által írt és 1929. október 30-án keltezett „Működési bizonyítvány”. A bizonyítvány tanúsága szerint 7 év elteltével: „Dr. Nónay Tibor urat egyéni tulajdonságainál és alapos szakképzettségénél fogva kórházi osztály önálló vezetésére is mindenképpen alkalmasnak tartom.” Életrajzából nem derül ki, hogy erre a működési bizonyítványra miért volt szüksége, milyen főorvosi állást kívánt megpályázni. Tény, hogy ifj. Imre Józseffel együtt 1929-ben Budapestre kerül, s az Állami Szemkórházban szolgál 1939 decemberéig. A tanársegédi fizetés már akkor sem lévén elegendő, szaporodó családja anyagi biztonságát csak mellékállások elvállalásával tudja biztosítani. így előbb az OTI-nál, majd 1932 decemberétől a MÁV központi rendelőintézetében vállal szemész szakorvosi mellékállást. 1937. július 1-től 1945 őszéig a táppénzigénylők keresőképességében döntő bizottság orvos szakértője. Ifj. Imre Józsefnek a Mária utcai Szemklinikára történő kinevezésekor, 1939. augusztustól december 31-ig az Állami Szemkórház igazgatói teendőinek ellátásával bízták meg. De már 1939 decemberétől a Szemklinika adjunktusa, ahol 1943- ban magántanárrá habilitál. Ifj. Imre Józsefnek 1941-ben jelentkező betegségei idején a tantermi előadások és a szigorlatoztatás terhei is rá hárulnak. 1944 folyamán ifj. Imre József betegsége tartóssá válik, s ő Budapest ostroma idejére családjával a klinikára költözik mint teljes felelősséggel bíró helyettes igazgató. Ifj. Imre József 1945 januárjában bekövetkezett halála után a kultusz kormányzat a klinika vezetésével bízza meg. Eddigi szakmai és vezetési érdemeit elismerve, 1945. november 26-án a „LEGFELSŐBB ELHATÁROZÁS” révén egyetemi nyilvános, rendkívüli tanári címet kap. A cím mellé a kar 1946 augusztusában bízta meg a II. Szemklinika igazgatásával, s lett egyben nyilvános, rendes egyetemi tanár. 1970. június 30-án, 70. életévét betöltve köszönt el a tanszéktől. Elismerésekkel nem kényeztette el az egyetem. Tíz évvel később 80 éves korára való tekintettel kapott Rektori elismerést, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát, majd 85 éves korában megkapta a Senator honoris causa Universitatis címet, amely semmiféle anyagi juttatással nem járt. Az Országos Szemészeti Intézet a Schulek-emlékéremmel jutalmazta élete munkásságát. 1985. szeptember 19-én hunyt el Budapesten. Ezek a száraz életrajzi tények. Szemorvosi működését sokrétűsége miatt nehezebb jellemezni. Kitűnően beszélt németül, angolul, és franciául, bár e tényeket életrajzában szerényen elhallgatta, vagy később nem tartotta tanácsosnak kérkedni vele. Latin műveltsége legendás volt, s rendszeresen zavarba hozta munkatársait egy-egy diagnózis vagy orvosi kifejezés latin ragozásával, egyeztetésével kapcsolatban. Ifjabb korában számos tanulmányúton vett részt, végiglátogatta Európa nagyobb klinikáit. Rendszeres látogatója Nekrológ
