Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
Szemészet 136. évfolyam (1999) 79 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemészeti Klinika (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) és a Mikrobiológiai Intézet (igazgató: Rozgonyi Ferenc egyetemi tanár) közleménye A posztoperatív endophthalmitisekről klinikánk másfél éves beteganyaga kapcsán Bausz Mária, Csukás Zsuzsa Cél: Szerzők a klinikán másfél év alatt ellátott endophthalmitises betegek adatainak feldolgozása kapcsán arra keresik a választ, hogy milyen rizikótényezőkkel kell számolni, melyek a leggyakoribb kórokozók, illetve van-e hatékonyabb diagnosztikus és terápiás módszer. Betegek és módszer: 16 beteg adatainak retrospektív feldolgozása történt. Öt esetben 2-8 nap között, hat betegnél 2 és 6 hét között, további öt betegnél pedig 6 héten túl jelentkeztek az endophthalmitises tünetek. A betegek konzervatív és műtéti kezelésben részesültek. A kórokozók identifikálása a hagyományos mikrobiológiai módszerekkel történt. Eredmények: Kilenc beteg 0,1 és 0,8 közötti visussal gyógyult. Négy beteg fény érzés nélküli, két betegnek rossz a fényérzése, egynek pedig kézmozgás látása van. A kórokozók kimutatása nyolc esetben sikerült. Következtetés: Az akut posztoperatív endophthalmitis esetében az azonnali vitrectomia, valamint a kórokozó baktérium polimeráz láncreakcióval történő gyors identifikálása és ezt követően a megfelelő antibiotikum alkalmazása növelheti a gyógyulási esélyeket. Kulcsszavak: posztoperatív endophthalmitis, baktériumok, csarnoköblítés, vitrectomia, antibiotikumok POSTOPERATIVE ENDOPHTHALMITIS: ANALYSIS OF 18 MONTHS’ CLINICAL EXPERIENCE Objective: Data from patients with postoperative endophthalmitis recorded during a one and a half year period was analysed to discover more about what kind of risk factor should be considered, which are the most frequent microorganism, and finally whether there are more efficient diagnostic and therapeutic methods which can be applied. Patients and method: a retrospective analysis of 16 patients’ records was carried out. The symptoms of endophthalmitis could be observed in five cases between 2 to 8 days, for six patients it was between 2 to 6 weeks, and in five cases more than 6 weeks after the operation. Patients were given pharmacological and surgical treatment. Microbiologoical methods were used to identify microorganisms. Results: Nine patients recovered to achieve visual acuity 0.1 to 0.8. Four patients had no light perception, while in two cases light perception was poor, and one patient had only perception of hand movement. Conclusion: In cases of acute postoperative endophthalmitis the prospect of recovery can be improved by performing an immediate sample vitrectomy and identifying microorganisms using polymerase chain reaction techniques, followed by the use of appropriate antibiotics. Key words: postorerative endophthamitis, microorganisms, anterior chamber tap, vitrectomy, antibiotics A posztoperatív endophthalmitis a bulbusmegnyitó műtétek máig egyik legrettegettebb szövődménye, mely a látás elvesztéséhez vezethet. Az előfordulási arány az 1900-as években 1,8% volt. Bár a prospektiv és retrospektív tanulmányok adatai különböznek, mára ez az arány örvendetesen csökkent és 0,06-0,3% közé tehető.10 Jelentősége mégis nagy, mert a rendelkezésre álló sebészi lehetőségek és széles spektrumú antibiotikumok ellenére is vannak rapidan zajló, feltartóztathatatlan folyamatok, amelyek gyorsan vaksághoz vezetnek. A klinikánkon 1996. november és 1998. április között ellátott endophthalmitises betegek anyagát feldolgozva kerestük a választ arra, hogy mi a leggyakoribb kórokozó, milyen rizikótényezőkkel kell számolni, és hogyan lehet az Süveges Ildikó egyetemi tanár születésnapja tiszteletére eddigieknél sikeresebben gyógyítani a posztoperatív endophthalmitisben szenvedő betegeinket. Betegek és módszerek Az 1996. november és 1998. április vége között ellátott 16 posztoperatív endophthalmitises betegből 14 volt férfi és kettő nő. Életkoruk 8-74 év közötti, az átlagéletkor 64 év volt. Az endophthalmitist megelőző műtéteket az 1. táblázat mutatja. Három esetben komplikált phacoemulsificatio volt az előző műtét. A hátulsó tok ruptúráján keresztül lencsekéreg és magdarab került az üvegtestbe két betegben, a harmadik esetben pedig ACL (elülsőcsarnok-lencse)-implantáció történt a phacoemulsificatio után, melyet secundaer glaucoma kialakulása követett. Egy betegben secundaer ACL-implantáció, egy betegben ECCE+PCL+PKP (extracapsularis extratio +hátulsócsarnok-lencse implantációja+perforáló keratoplastica) műtét volt. További egy be-Bausz Mária: A posztoperatív endophthalmitisekről
