Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-03-01 / 1. szám
Szemészet 136. évfolyam (1999) 27 A Pécsi Orvostudományi Egyetem, Szemklinika (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár),1 a United States Eye Injury Registry és Helen Keller Eye Research Foundation, Birmingham, Alabama, USA2 közleménye Mágnesezhető idegentest a hátsó szegmentumban: pars plana vitrectomiával elért eredményeink Kuhn Ferenc,1,2 Mester Viktória,1 Kovács Bálint1 Cél: A zeni hátsó szegmentumában található vastartalmú, friss idegentestek vitrectomia során, permanens mágnessel történő eltávolítása eredményességének vizsgálata és összevetése az óriásmágnessel elért eredményekkel. Betegek és módszer: A Magyar Szemsérülés Regiszter, illetve a Pécsi Szemklinika anyagának retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 34 beteg anyagát vizsgáltuk. Egy kivételével valamennyien férfiak voltak, 33,4 (15-65) éves átlagéletkorral. A sérülés oka az esetek 94%-ában kalapálás volt. A betegek 50%-ánál kísérte az idegentestet üvegtesti vérzés; iatrogen üvegtesti vérzés nem fordult elő. A szemek 88%-ában keletkezett retinalis laesio; üvegtesti idegentest okozta sérülésnél a retina az esetek 69%-ában sérült. A szemek 24%-ában több mint egy retinalaesio alakult ki. A vitrectomiát követően endophthalmitis egyetlen esetben sem fejlődött ki. Az átlag követési idő 17,5 (2-53) hónap volt; enucleatiora nem került sor, phthisis nem alakult ki. D, stádiumú proliferativ vitreoretinopathia a szemek 12%-ában lépett fel. A betegek 68%-ának javult, 15%-ának rosszabbodott a vízusa; 0,5-nél jobb látásélességet a szemek 68%-a ért el. Óriásmágnes esetén az anatómiai és funkcionális eredmények szignifikánsan rosszabbak voltak. Következtetések: A vitrectomia lehetővé teszi a mágnesezhető hátsó szegmentumba került idegentestek biztonságos eltávolítását. A vitrectomia ezenkívül nemcsak az idegentest permanens intraocularis mágnessel történő eredményes eltávolítására nyújt lehetőséget, hanem biztosítja a csaknem mindig megtalálható szövődmények (pl. üvegtesti vérzés, retinalaesiók) ellátását is. Ezen eredmények ismeretében az óriásmágnes használata a vitrectomia korában elfogadhatatlan. Kulcsszavak: intraocularis idegentest, permanens intraocularis mágnes, vitrectomia MAGNETIC INTRAOCULAR FOREIGN BODIES IN THE POSTERIOR SEGMENT: MANAGEMENT BY VITRECTOMY Purpose: Evaluation of management by vitrectomy and permanent intraocular magnets of fresh, ferrous intraocular I foreign bodies in the posterior segment and a comparison of results with those achieved using an external electromagnet. Patients and methods: Retrospective case analysis from the Hungarian Eye Injury Registry and the University Eye Clinic of Pécs. Results: Thirty-four cases were reviewed. All but one of the patients were males with a mean age of 33,4 (15-65) years. Hammering was the cause in 94% of the injuries. Accompanying vitreous hemorrhage was found in 50% of the cases; iatrogenic vitreous hemorrhage has not occurred. Retinal lesions developed in 88% of the eyes; in cases of intravitreal foreign bodies, the retina was injured in 69%. More than one retinal lesion was found in 24% of the eyes. Postvitrectomy endophthalmitis has not developed. The average follow-up time was 7,5 (2-53) months; no eye was enucleated or became phthisical. Proliferative vitreoretinopathy D, developed in 12% of eyes. The visual acuity improved in 68% of the eyes and deteriorated in 15%; greater than 0,5 vision was achieved in 68% of the cases. The anatomic and functional results achieved using an external electromagnet were significantly worse. Conclusions: Vitrectomy offers a safe approach to patients with ferrous posterior segment intraocular foreign bodies. Not only can the foreign body be effectively extracted using a permanent intraocular magnet, but vitrectomy allows the treatment of very common complications such as vitreous hemorrhage and retinal lesions. These results render obsolete the use of the external (giant) magnet. Key words: intraocular foreign bodies, permanent intraocular magnet, vitrectomy Bevezetés Összefoglaló könyvében Duke-Elder 43%-al több teret szentelt az intraocularis idegentestek (IOIT) diagnosztikájának, mint gyógyításának.7 A vitrectomiát megelőző korszak klinikusának limitált terápiás lehetőségeit jól mutatja két további adat is: az 1930-as években az IOIT-tel járó sérülések közel harmadában alakult ki ideghártyaleválás,22 és a szemek átlag 30%-a került enuclatióra.19 Drámai koncepcionális és gyakorlati változásokat, valamint eredményjavulást hozott a hátsó szegmentum IOIT-k kezelésében és prognózisában a vitrectomia.17 Nem csupán abban mérhető ez le, hogy manapság a szem eltávolítására csak kivételes esetben kerül sor, vagy hogy lényegesen jobbak a látásfunkció helyreállításának esélyei. A terápiás esz-Kuhn Ferenc: Mágnesezhető idegentest a hátsó szegmentumban: pars plana vitrectomiával elért eredményeink
