Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)

1999-12-01 / 4. szám

136. évfolyam (1999) 251 Statikus kontrasztérzékenység Kontroll SM -O- SCHIZ —д— PK 1. ábra. Az ábrán statikus kontrasztérzékenységi görbék láthatók a térbeli frekvencia függvényében egészséges alanyokon, sclero­sis multiplexben (SM), risperidonnal kezelt schizophreniában (SCHIZ) és Parkinson-kórban (PK) szenvedő betegek esetében (saját eredmények alapján) ge ebben az esetben is kifejezettebb a rejtett vizuális prob­lémák feltárásában.16 Parkinson-kór A Parkinson-kórt sokáig kizárólagosan a motoros rend­szert érintő megbetegedésként diagnosztizálták. A hetvenes években derült fény arra, hogy a dopaminerg sejtek elválto­zásai a retinát is érintik.6 Parkinson-kórban a KE-csökkenés különösen kifejezett a középső térbeli (2-5 c/f) és időbeli (4-8 Hz) frekvenciákon. A KE csökkenése különbséget mutat a betegség ON (hiperkinetikus), illetve OFF (hipokinetikus) fázisában.5 Ezekben az esetekben a két szem közötti KE-funkció nagymértékben eltérhet, ami a kétoldali retina különböző fokú érintettségére utal10 (I. ábra). Antipszichotikumok által okozott látászavarok Egyes pszichiátriai betegségek (pl. schizophrenia, má­­niás-depresszív pszichózis stb.) esetén használt kis poten­ciálú antipszichotikumok erős antikolinerg hatásuk révén akkomodációs problémákat, cycloplegiát okozhatnak. Ez­zel szemben az ún. nagy potenciálú szerek (pl. haloperi­­dol) erős dopaminreceptor- (D2) antagonista hatásuk ré­vén a parkinsonismushoz hasonló extrapiramidalis tünete­ket és látásproblémákat idézhetnek elő. Az antipszicho­­tikum típusától függően a KE-változás a Parkinson-kór­ban megfigyelt csökkenést, illetve a dinamikus értékek esetében kifejezettebb csökkenést mutat17 (1. ábra). Eb­ben az esetben a szemészeti követés nagy jelentőséggel bírhat az esetleges extrapiramidalis mellékhatások meg­jóslásában. Alzheimer-kór Az Alzheimer-kór elsősorban a kognitív abnormalitások alapján diagnosztizált kórkép, bár a neurodegeneratív fo­lyamatok a látórendszert is érintik. Egyes vizsgálatok a KE csökkenését figyelték meg mindegyik térbeli frekvencián, mások nem találtak elváltozást az egészséges kontrollokhoz viszonyítva.12'15 Néhány szerző a magnocellularis rendszer kifejezettebb degenerációs folyamatainak megfelelően az alacsonyabb térbeli frekvenciák KÉ-értékeinek csökkenését hangsúlyozzák. Következtetés Az elmúlt húsz év vizsgálatai megmutatták, hogy a ru­tinszerűen használt vizuális elektrofiziológiai vizsgálatok (VEP, ERG, PERG) mellett a KÉ-vizsgálatok is megbízha­tó támpontot nyújtanak az abnormális látási folyamatok fel­tárásában. Mint a korábbiakban leírtuk, a látásélességgel el­lentétben a KE nem jellemezhető egyetlen adattal, hanem egy térbeli frekvenciafüggő görbével. A KE kórképektől függően más lehet: a kis térbeli frekvenciáknál tapasztalha­tó csökkenés, a KE jobbra tolódása pld. jellegzetes glau­­comában. A kontrasztérzékenység ilyen jellegű csökkenése utalhat egy viszonylagos retinalis hypoxiára. A Parkinson­­kórban megfigyelhető, elsősorban a középső térbeli frek­venciákon látható csökkenés hátterében a retina, főként az interplexiform réteg dopaminszintjének csökkenése állhat. A KE-vizsgálatok segítségével a magno- és parvocellularis pályák elkülönülten vizsgálhatók, így lehetőség van az egyes látási zavarokhoz társuló korai, szelektív elváltozá­sok felismerésére. A jövőben a különböző tesztek rutinsze­rű használatának elterjedéséhez elsősorban a tesztek stan­­dardizálására lenne szükség, illetve az egészséges populá­ció KE-értékeinek kor és nem szerinti pontos meghatározá­sára. Irodalom t. Antal A., Kéri Sz., Szekeres Gy„ Szénái /.. Kovács Z, Janka Z, Bene­dek Gy.: Visual contrast sensitivity in schizophrenia. Neurobiol 5, 263 (1997). 2. Apelle S.: Perception and discrimination as a function of stimulus ori­entation: The „oblique effect” in man and animals. Psychol Bull 78, 266-268 (1972). 3. Arden G.B., Jacobson J.J.: A simple grating test for contrast sensitiv­ity: Preliminary results indicate value in screening for glaucoma. Invest Ophthalmol Vis Sei 17, 23-32 (1978). 4. Bassi C.J., Lehmkuhle S.: Clinical implications of parallel visual path­ways. J Am Optom Assoc 61, 98-110 (1990). 5. Bodis-Wollner /., Yahr M.: Measurements of visual evoked potentials in Parkinson’s disease. Brain 101, 661-671 (1978). 6. Bodis-Wollner /., Marx M.S., Mitra S., Bobak P., Mylin L., Yahr M.: Visual dysfunction in Parkinson’s disease. Loss in spatiotemporal contrast sensitivity. Brain 110, 1675-1698 (1987). 7. Bulens C., Meerwaldt J.D., van der Wildt G.J., Keemink C.J.: Visual contrast sensitivity in drug-induced Parkinsonism. J Neurol Neurosurg Psych 52, 341-345 (1989). 8. Campbell F.W., Robson J.G.: Optical and retinal factors affecting visual resolution. J Physiol (London) 181, 576-583 (1965). 9. Carter T.L.: Age-related vision chnages: a primary care guide. Geri­atrics 49, 37-42 (1994). A KONTRASZTÉRZÉKENYSÉG-VIZSGÁLATOK JELENTŐSÉGE SZEMÉSZETI ÉS NEUROLÓGIAI MEGBETEGEDÉSEKBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom