Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-12-01 / 4. szám
136. évfolyam (1999) 251 Statikus kontrasztérzékenység Kontroll SM -O- SCHIZ —д— PK 1. ábra. Az ábrán statikus kontrasztérzékenységi görbék láthatók a térbeli frekvencia függvényében egészséges alanyokon, sclerosis multiplexben (SM), risperidonnal kezelt schizophreniában (SCHIZ) és Parkinson-kórban (PK) szenvedő betegek esetében (saját eredmények alapján) ge ebben az esetben is kifejezettebb a rejtett vizuális problémák feltárásában.16 Parkinson-kór A Parkinson-kórt sokáig kizárólagosan a motoros rendszert érintő megbetegedésként diagnosztizálták. A hetvenes években derült fény arra, hogy a dopaminerg sejtek elváltozásai a retinát is érintik.6 Parkinson-kórban a KE-csökkenés különösen kifejezett a középső térbeli (2-5 c/f) és időbeli (4-8 Hz) frekvenciákon. A KE csökkenése különbséget mutat a betegség ON (hiperkinetikus), illetve OFF (hipokinetikus) fázisában.5 Ezekben az esetekben a két szem közötti KE-funkció nagymértékben eltérhet, ami a kétoldali retina különböző fokú érintettségére utal10 (I. ábra). Antipszichotikumok által okozott látászavarok Egyes pszichiátriai betegségek (pl. schizophrenia, mániás-depresszív pszichózis stb.) esetén használt kis potenciálú antipszichotikumok erős antikolinerg hatásuk révén akkomodációs problémákat, cycloplegiát okozhatnak. Ezzel szemben az ún. nagy potenciálú szerek (pl. haloperidol) erős dopaminreceptor- (D2) antagonista hatásuk révén a parkinsonismushoz hasonló extrapiramidalis tüneteket és látásproblémákat idézhetnek elő. Az antipszichotikum típusától függően a KE-változás a Parkinson-kórban megfigyelt csökkenést, illetve a dinamikus értékek esetében kifejezettebb csökkenést mutat17 (1. ábra). Ebben az esetben a szemészeti követés nagy jelentőséggel bírhat az esetleges extrapiramidalis mellékhatások megjóslásában. Alzheimer-kór Az Alzheimer-kór elsősorban a kognitív abnormalitások alapján diagnosztizált kórkép, bár a neurodegeneratív folyamatok a látórendszert is érintik. Egyes vizsgálatok a KE csökkenését figyelték meg mindegyik térbeli frekvencián, mások nem találtak elváltozást az egészséges kontrollokhoz viszonyítva.12'15 Néhány szerző a magnocellularis rendszer kifejezettebb degenerációs folyamatainak megfelelően az alacsonyabb térbeli frekvenciák KÉ-értékeinek csökkenését hangsúlyozzák. Következtetés Az elmúlt húsz év vizsgálatai megmutatták, hogy a rutinszerűen használt vizuális elektrofiziológiai vizsgálatok (VEP, ERG, PERG) mellett a KÉ-vizsgálatok is megbízható támpontot nyújtanak az abnormális látási folyamatok feltárásában. Mint a korábbiakban leírtuk, a látásélességgel ellentétben a KE nem jellemezhető egyetlen adattal, hanem egy térbeli frekvenciafüggő görbével. A KE kórképektől függően más lehet: a kis térbeli frekvenciáknál tapasztalható csökkenés, a KE jobbra tolódása pld. jellegzetes glaucomában. A kontrasztérzékenység ilyen jellegű csökkenése utalhat egy viszonylagos retinalis hypoxiára. A Parkinsonkórban megfigyelhető, elsősorban a középső térbeli frekvenciákon látható csökkenés hátterében a retina, főként az interplexiform réteg dopaminszintjének csökkenése állhat. A KE-vizsgálatok segítségével a magno- és parvocellularis pályák elkülönülten vizsgálhatók, így lehetőség van az egyes látási zavarokhoz társuló korai, szelektív elváltozások felismerésére. A jövőben a különböző tesztek rutinszerű használatának elterjedéséhez elsősorban a tesztek standardizálására lenne szükség, illetve az egészséges populáció KE-értékeinek kor és nem szerinti pontos meghatározására. Irodalom t. Antal A., Kéri Sz., Szekeres Gy„ Szénái /.. Kovács Z, Janka Z, Benedek Gy.: Visual contrast sensitivity in schizophrenia. Neurobiol 5, 263 (1997). 2. Apelle S.: Perception and discrimination as a function of stimulus orientation: The „oblique effect” in man and animals. Psychol Bull 78, 266-268 (1972). 3. Arden G.B., Jacobson J.J.: A simple grating test for contrast sensitivity: Preliminary results indicate value in screening for glaucoma. Invest Ophthalmol Vis Sei 17, 23-32 (1978). 4. Bassi C.J., Lehmkuhle S.: Clinical implications of parallel visual pathways. J Am Optom Assoc 61, 98-110 (1990). 5. Bodis-Wollner /., Yahr M.: Measurements of visual evoked potentials in Parkinson’s disease. Brain 101, 661-671 (1978). 6. Bodis-Wollner /., Marx M.S., Mitra S., Bobak P., Mylin L., Yahr M.: Visual dysfunction in Parkinson’s disease. Loss in spatiotemporal contrast sensitivity. Brain 110, 1675-1698 (1987). 7. Bulens C., Meerwaldt J.D., van der Wildt G.J., Keemink C.J.: Visual contrast sensitivity in drug-induced Parkinsonism. J Neurol Neurosurg Psych 52, 341-345 (1989). 8. Campbell F.W., Robson J.G.: Optical and retinal factors affecting visual resolution. J Physiol (London) 181, 576-583 (1965). 9. Carter T.L.: Age-related vision chnages: a primary care guide. Geriatrics 49, 37-42 (1994). A KONTRASZTÉRZÉKENYSÉG-VIZSGÁLATOK JELENTŐSÉGE SZEMÉSZETI ÉS NEUROLÓGIAI MEGBETEGEDÉSEKBEN
