Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-09-01 / 3. szám
Szemészet Esetismertetés A 64 éves férfibeteg általános kortörténetében érszűkületes panaszok, ischiaemiás szívbetegség, szemészeti anamnézisében nagyfokú rövidlátás és az utóbbi években mindkét szemén lassan romló látás szerepelt. Utóbbi panaszát progrediáló lencsehomályai és fokozódó index-myopiája okozta, amely az eredetileg -9,0 D körüli rövidlátásról a jobb szemen -18,0 D-ra növekedett. A beteg jobb szemén 1998. 05. 13-án eseménytelen phacoemulsificatio és hátsó csarnoki műlencse beültetése történt, ami után visusa -2,5 D-val 5/7 lett. A bal szem szürkehályog-műtétjére 1998. 09. 01-én vettük föl. Visusa akkor a bal szemen -9,0 D-val 5/12 volt, lencséjében kifejezett maghomállyal; szemfenekén kissé atrophiás papilla és keskeny peripapi Haris atrophiás udvar volt megfigyelhető. Felvétele napján történt meg a zavartalan lefolyású phacoemulsificatiós cataractaműtét. A beavatkozás során 0,6 perces phaco-idővel történt a lencsemagleszívás és 5,0 mm széles corneoscleralis alagűton keresztül végeztük el a műlencse tokzsákba helyezését. Varratbehelyezés nem történt, a műtét végén a Seidel-teszttel'győződtünk meg arról, hogy a seb teljesen zár, majd 0,5 ml subconjunctivalis Di-Adreson F Aquosum injekciót adtunk. A posztoperatív napon enyhe corneaoedema és Tyndalljelenségen kívül rendellenességet nem észleltünk, visusa -2,0 D-val 5/15, szemnyomása 17 Hgmm volt, az alagűtsebből filtrálás nem volt észlelhető. Ezután látása tovább javult, izgalmi jelenségei szabályosan mérséklődtek. A posztoperatív 5. nap hajnalán erős szemfájdalomra és látásromlásra ébredt. Visusa 5/50-re esett vissza, vegyes izgalmi tünetekkel kísérten, csarnokában a Tyndall-jelenség fokozódott. Pupillatágítás, 12,5 mg/0,5 ml subconjuntivalis vancomycin-injekció és 2x2 kapszula Dalacin-C mellett 12 órával későbbre állapota jelentősen romlott. Visusa kml-ra csökkent, bár fényérzése és lokalizációja még jó volt; a csarnokot masszív fibrines izzadmány és kb. 1,5 mm hypopyon töltötte ki, vörös visszfénye eltűnt. A cornea erősen borússá vált, ezért a mögöttes képletek megítélhetősége megromlott, a műlencse mögött fehéres visszfény sejlett. 176 1. ábra. A posztoperatív 5. napon készült ultrahangképen masszív, lassan kavargó, diffúz üvegtesti denzitások ábrázolódtak Az ultrahangvizsgálat az üvegtesti tér diffúz, közepes és alacsony reflektivitású, mobilis echoforrásait és chorioideamegvastagodását mutatta ki. Nem ábrázolódott hátsó üvegtesti leválás, sem retinán tapadó köteg (1. ábra). Az endophthalmitis egyértelmű tünetei miatt üvegtesti mintavételt és 1,0 mg/0,1 ml vancomycin-befecskendezést végeztünk. Lényegi változás nem következett be 12 óra elteltével, bár a csarnokban némileg körülhatároltabbá vált az izzadmány. Újabb 10 óra elteltével állapota romlott, fényérzése 1 m-re csökkent, lokalizálni már nem tudott; ultrahangvizsgálata során pedig megnövekedett méretű és fokozottabb denzitású echoforrásokat és a retinán alul tapadó köteg kezdődő kialakulását találtuk. Ekkorra fokozódó protrusio és ptosis is kialakult. A nyilvánvaló romlás miatt azonnali pars plana vitrectomia végzése mellett döntöttünk. A műtét során az elülső szegmentumból eltávolítottuk a tömeges izzadmányt, majd az üvegtesti teret ürítettük ki. A műlencsét nem távolítottuk el, a tokzsákot azonban többszörösen átöblítettük. A vitrectomia során technikai nehézséget jelentett, hogy a cornea átlátszóságát még glicerincsepp használatával is nehéz volt biztosítani. Mivel üvegtesti leválás nem alakult ki, a tömör, szivacsossá alakult üvegtesti szerkezet miatt nagyon kockázatossá vált a retina közelében végzett preparálás, azonban az eljárást minél alaposabban végre akartuk hajtani, megelőzendő a későbbi praeretinalis kötegek kialakulását. A hátsó póluson szivárgóan vérző oedemás retina mutatkozott. A műtét során a mosófolyadék 1 mg/100 ml koncentrációban tartalmazott vancomycint és 8 mg/100 ml Di-Adresont. A műtét utáni 2. napon fényérzése 5m-re javult és lokalizációja is csak felül volt rossz. Réslámpa vizsgálattal mérsékelt vegyes injekciót, a corneán kifejezett Descemetredőket találtunk, csarnokában hálózatos izzadmány látszott, de nem volt hypopyon. A következő 2 hét alatt visusa 1, majd 3 m ujjolvasásra javult, tensiója 16-29 Hgmm között ingadozott, az elülső szegmentum izgalmi tünetei lassan mérséklődtek. Erős pupillatágítás (5x1 % atropin) mellett parabulbaris és cseppekben adott corticosteroid (Di- Adreson inj. és 5x Tobradex cseppek), valamint Indosol 2. ábra. A parafovealis régió infarctusos laesiói a szemfenéki képen pigmentrögös területekként láthatók, aminek oka toxikus, illetve peroperatív mechanikus sérülés egyaránt lehet Győri József
