Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
136. évfolyam (1999) 111 kezelés az MPS szerinti subfovealis technikával,12 vagy a Coscas által leírt ún. perifovealis módszerrel4 történt. Kontroll fluoreszcein-angiographiát a lézerkezelés után két héttel és hat héttel, a továbbiakban recidiva- és perzisztenciamentesség esetén 2-3 havonta végeztünk, fél év után a betegek hathavonta jártak kontrollra. Perzisztenciának tekintettük, ha a lézerkezelés után 6 héten belül a kontroll angiographián aktív, festéket eresztő CNV volt látható, recidívának pedig azokat az eseteket, amikor lézerkezelés után 6 héttel elkészített negatív angiographia ellenére később aktív érűjdonképződés mutatkozott.13 Minden beteg részletes felvilágosítást kapott a recidiva keletkezésének és a másik szem érintettségének potenciális veszélyéről, elláttuk őket Amsler-ráccsal is azzal a megegyezéssel, hogy torzlátás észlelése esetén azonnal jelentkezzenek. Extra- és juxtafovealis kezelések esetén sikeresnek ítéltük meg a beavatkozást, ha egy vagy több ülésben elvégzett kezeléssel a subretinalis érújdonképződést angiographiával igazolt módon sikerült tartósan elzárnunk úgy, hogy a kezelés után a beteg legjobb távoli látásélessége nem romlott. Anatómiailag sikeresnek akkor tekintettük a kezelést, ha bár a lézerkezelés a foveolát nem érintette és az érújdonképződést sikerült teljesen elzárnunk, a beteg látásélessége romlott (pl. a lézerheg subfovealis terjedése miatt). Sub- és perifovealis kezelés esetén a látásélességet nem tekintettük a sikeresség indikátorának, hiszen ilyenkor nem a foveola megóvása, hanem a disciform laesio méreteinek a limitálása a cél. Subfovealis kezelésnél az érűjdonképződés teljes elzárása, míg perifovealis kezelésnél a lézerheg széleinél a festékszivárgás megszűnése volt a sikeresség kritériuma a fluoreszcein-angiographián. A betegek (legjobb távoli) látásélességét Csapody-féle fali visustábla 5 méterről való olvastatásával állapítottuk meg.6 A látásélesség javulásának, illetve romlásának a visus legalább 2 sornyi változását tekintettük. A statisztikai analízist SPSS szoftver segítségével végeztük (SPSS version 7.5, SPSS Inc. USA). Eredmények A vizsgált másfél éves időszakban az időskori maculadegeneráció diagnózást 241 beteg esetében állítottuk fel. Betegeink közül 133 (55%) nő, 108 (45%) férfi volt, átlagéletkor szempontjából a két csoport között különbség nem volt (átlag±SD: 72±8 év). Az első jelentkezéskor a panaszos szemen talált állapotot és az akkor elvégzett lézerkezeléseket az 1. táblázat tartalmazza. Amennyiben a funduson több, a maculadegenerációra jellemző eltérés volt észlelhető, a beteget a súlyosabbnak ítélt eltérés szerint osztályoztuk (pl.: pigmentepithel-leválás és drusenek együttes előfordulása esetén pigmentepithel-leválásként). Az MPS extra-, juxta- és subfovealis, jól definiált (klaszszikus) membránok kezelésére vonatkozó kritériumainak megfelelt szemek kortörténete a 2. táblázatban látható. A vizsgált 241 beteg közül 180 esetben (75%) találtunk subretinalis érújdonképződést vagy annak maradványtüneteit (pl. subretinalis gliaheg, serosus neuroretinalis leválással, cystoid macula oedemával, exsudatumokkal) a betegnek azon a szemén, amelyik miatt klinikánkra utalták. Az MPS lézerkezelésre vonatkozó kritériumainak - angiographiai szempontból (fluoreszcein-angiographián jól definiált, ún. klasszikus subretinalis érújdonképződéses membrán képe ábrázolódik)1415 - 72 szem felelt meg. Ezen 72 szemből a CNV elhelyezkedése extrafovealis volt 13 szem (18%), juxtafovealis 8 szem (11%) esetén. Ezeken a szemeken a lézerkezelést minden esetben elvégeztük. Az 51 (71%) subfovealisan is terjedő membrán esetén a kérdéses szem látásélessége és a másik szem állapotának mérlegelése után 11 esetben végeztük el a lézerkezelést. A lézerkezelés eredménye extrafovealis membránok esetén A 13 extrafovealis membrán mindegyike esetén lézerkezelést végeztünk (1. ábra). A CNV fluoreszcein-angiographiával igazolt teljes elzárása az első lézerkezeléssel 12 esetben sikerült. Az átlagosan 11 hónapos követési idő alatt 6 esetben észleltünk recidívát; 1 beteg már subfovealisan terjedő recidívával jelentkezett, a másik 5 szemen indokoltnak láttuk a foveolát megkímélő lézerkezelés elvégzését. Ez két esetben hozott tartós recidívamentességet. Egy betegnél észleltünk az első angiographiás kontrolikor perzisztenciát, sajnos a subfovealis terjedés megakadályozása az ismételt lézerkezeléssel sem sikerült. Összességében 8 esetben volt lehetséges az érújdonképződés tartós megszüntetése és ezzel a betegek látásélességének megóvása, illetve javítása. A subfovealisan terjedő érújdonképződések esetén a látásélesség a várhatónak megfelelően romlott, hosszabb követéssel további romlásra lehet számtani. A lézerkezelés eredménye juxtafovealis membránok esetén A kérdéses időszakban talált 8 juxtafovealis membrán mindegyikén elvégeztük a lézerkezelést, az átlagos követési idő 6 hónap volt. Az első lézerkezelés angiographiával bizonyítottan a subretinalis érújdonképződés elzáródását eredményezte 6 betegnél, 2 esetben perzisztenciát észleltünk. Egy betegnél az első negatív kontroll angiographia után recidívát észleltünk, az ismételt lézerkezelések ellenére is subfovealis recidiva alakult ki, ezért végül a juxtafovealis lézerheget subfovealissá alakítottuk át. A két perzisztens esetben a perzisztencia a lézerheg fovealis szélén volt, a jó látásélesség mellett itt további lézerkezelést nem végeztünk (2. ábra). Összességében 3 esetben sikerült az érmembrán teljes elzárását és a beteg visusának megóvását, illetve javítását elérnünk, 3 esetben a száraz angiographiás kép ellenére valamelyest romlott a betegek látásélessége. A már említett két, a fovealis szélen észlelt perzisztencia esetén a látás fokozatos romlását tapasztaltuk. A lézerkezelés eredménye subfovealisan terjedő membránok esetén Az észlelt 51 esetből 11 szemen végeztük el a foveolát is érintő lézeres kezelést. A kezelés 7 esetben perifovealis, 4 esetben subfovealis technikával történt. Kilenc esetben az első lézerkezeléssel sikerült az érmembrán elzárását elérnünk (3. ábra), 1 esetben recidiva miatt második lézerkezelésre is szükség volt. Egy beteg az első lézerkezelés utáni AZ IDŐSKORI MACULADEGENERÁCIÓ TALAJÁN KIALAKULT SUBRETINALIS ÉRÚJDONKÉPZŐDÉSEK