Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
Szemészet 136. évfolyam (1999) 97 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Első hazai tapasztalatok konfokális corneamikroszkópiávaf Imre László Bevezető: A konfokális cornea mikroszkópia segítségével a cornea rétegei és sejtjei in vivo igen nagy nagyításban vizsgálhatók, lehetővé téve a cornea ép és kóros állapotainak mikroszkopikus szinten történő elkülönítését. Anyag és módszer: Szerző ismerteti a műszer működésének elvét, a vizsgálat gyakorlati kivitelezését, az értékelés módjait ép corneák vizsgálata kapcsán. Eredmények: Leírja a könnyfilm, a corneaepithel, a Bowman-réteg, a stroma és az endothelréteg mikroszkópos szerkezetét 46 egészséges személy 52 corneájának vizsgálata alapján. Következtetések: A konfokális cornea-mikroszkópia új és értékes klinikai eszköz lehet a cornea rétegeinek, sejtjeinek vizsgálatára mind ép, mind kóros állapotokban. Kulcsszavak: Cornea, konfokális mikroszkópia OUR FIRST EXPERIENCES WITH CONFOCAL CORNEAL MICROSCOPY Introduction: With the help of the confocal corneal microscopy the layers and cells of the cornea can be examined in vivo, with great magnification. It makes possible to distinguish the normal and pathological conditions by corneal microscopy. Material and methods: Author describes the working-principle of the instrument, the technics of examination, the methods of appreciation of normal corneas. Results: The microscopic structure of the tear film, epithelium, Bowman layer, stroma and endothelium has been described on the ground of the investigation of 52 corneas of 46 healthy persons. Conclusion: The confocal microscopy is a new and valuable clinical method for in vivo investigation of corneal layers at cellular level in healthy and pathological condition, as well. Keywords: Cornea, confocal microscopy Bevezetés A hagyományos fénymikroszkóp a vizsgált objektumról a fókuszban lévő sík alatti és feletti fénysugarakat is összegyűjti, ezért vastagabb metszetek esetén a kép nem tökéletes minőségű. Általában a szövetek fixálása, beágyazása és megfestése is szükséges, mely megváltoztathatja az in vivo jelenségeket. A konfokális mikroszkópia olyan új vizsgálati technika, mely ezeket a problémákat nagyrészt kiküszöböli, ezért a szövetekről jó minőségű optikai metszetek készíthetők. Lézer (koherens) fényt használva a módszer a sejtbiológiában már régóta használatos.1,3 A konfokális elv a szemészeti vizsgálómódszerek között is elterjedt pl. scanning lézer-ophthalmoscopia, papillamorfometria, az idegrostréteg vizsgálata stb. Az utóbbi években a cornea diagnosztikai eszköztára nagymértékben fejlődött. Az endothelmikroszkópia, a corneatopographia és az ultrahangos biomikroszkópia már a mindennapi klinikai gyakorlatba is bevonult. A corneán végzett sebészeti beavatkozások számának rendkívüli növekedése azonban számos, eddigi diagnosztikai eszközeinkkel nem kellően megoldható problémát is felvet. így pl. radiális A cikket Dr. Süveges Ildikó egyetemi tanár születésnapja alkalmából ajánlja a szerző keratotomia, lézeres photorefractiv keratectomia, valamint lézer in situ keratomileusis után a cornea sebgyógyulási mechanizmusa, a comea stabilitásának hosszú távú változása, a kialakuló regresszió és haze oka, valamint a penetráló keratoplastica után kialakuló rejekció mechanizmusa és korai felismerése sem tisztázott egyértelműen. Újabban egy sokat ígérő sejtszintű morfológiai vizsgálómódszer, a konfokális corneamikroszkópia segítségével lehetőség nyílik a comea rétegeinek kutatási vagy klinikai célú igen nagy nagyítású in vivo vizsgálatára.I 3,4,5’6'7 A továbbiakban a vizsgálat elméletéről, gyakorlatáról és ép corneák vizsgálatával szerzett tapasztalatainkról számolunk be. Anyag és módszer 1955-ben Minsky olyan mikroszkópot szerkesztett, mely segítségével a vizsgált szövet igen kis területére azonos síkban tudta fókuszálni a fényforrást és az objektív lencsét. Innen származik a konfokális mikroszkópia elnevezés.5 A mai modern konfokális mikroszkópok elve azonos, azaz a fókusz síkján kívüli szignálokat eliminálja, ezért a felbontóképesség nagyfokú növekedése érhető el mind a laterális (x, y) mind az axiális (z) síkban. A szemészetben használatos corneamikroszkópok az élő szövetek esetleges károsodásának elkerülésére inkoherens, fehér fényt használnak a vizsgálathoz. Alapvető felépítésük és működésük szerint Imre László: Első hazai tapasztalatok confokális corneamikroszkópiával
