Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-06-01 / 2. szám
135. évfolyam (1998) beteg kezelőorvosa? Ezek közül leginkább a boncolást végző vagy szövet eltávolítását végző orvosnak lehet alkalma a hozzátartozókkal beszélni, a többiek egyszerűen nincsenek jelen akkor, amikor a transzplantálandó szövetnek a holttestből való eltávolításáról döntés születik. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e, helyes-e őket a törvényben „kezelő orvosként” meghatározni. Szerencsére azért, hogy a dolog valahogy mégis működhessen, a törvény nyitva hagy egy kiskaput (ezzel az előbbi két pontot szinte hatályon kívül helyezi), mert kimondja, hogy „amennyiben a hozzátartozó, ill. törvényes képviselő nyilatkozatának beszerzése az átültetésre rendelkezésre álló időn belül nem lehetséges, tiltakozó nyilatkozat hiányát lehet vélelmezni”. Úgy tűnik, hogy a törvény készítői a törvény előkészítésének időszakában többirányú nyomás alatt voltak, és minden félnek eleget akartak tenni. A transzplantációt minél nagyobb számban végezni akaróknak írták az (1) pontot, a szigorítást követelőknek a (2) pontot, lelkiismeretük megnyugtatására pedig a (3) pontot. Számunkra, szaruhártya-átültetést végző szemorvosok számára szerencse (feltehetően a törvény előkészítésének időszakában kifejtett folyamatos és határozott véleménynyilvánításunk eredménye), hogy a szaruhártya-átültetést az összes többi transzplantáció köréből kiemelve és külön szabályozva, a törvény szövegébe az alábbi mondat is bekerült: „Szaruhártya-átültetés céljából történő szerv-, illetve szöveteltávolítás esetén nincs szükség a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére”. Csak megjegyzem, hogy itt is együtt szerepel a szerv- és a szövetátültetés. Úgy látszik a törvény megszövegezői nem tudták, és nem is vették a fáradtságot maguknak ahhoz, hogy utánanézzenek, hogy a szaruhártya szerv vagy szövet. Pedig a kérdés eldöntéséhez elég lett volna megnézni az 1972-es törvény erre vonatkozó részeit. Végezetül a 212. paragrafusról kell néhány szót ejteni. Ennek (1) pontja így szól: „Azokat a betegeket, akiknél szerv- vagy szövetátültetés orvosilag indokolt, fel kell venni a szerv-, illetve szövettípusonként vezetett országos várólistára. A felvételt a szerv- vagy szövetátültetés indikációját felállító egészségügyi intézmény kezdeményezi”. Az ezt követő pontok a várólisták állításának részleteit szabályozzák. Mivel a szervátültetés mellett ebben a paragrafusban is szerepel a szövetátültetés, feltehetőleg ez az előírás érvényes a szaruhártya-átültetésekre, a cadaver fascia lata, cadaver sclera beültetésekre, az égett betegeken történő liofilizált bőr beültetésére, legrosszabb esetben még a vérátömlesztésekre is. Csak találgatni lehet, hogy ha ezt komolyan vesszük, akkor abból milyen bonyodalmak származhatnak majd. A helyzet megoldását egy nagyon jól átgondolt és széles körben megvitatott végrehajtási utasítás jelentheti, ami sok félreértést tisztázhat. A végrehajtási utasítás persze nem lehet a törvény szövegével (szellemével és szándékával) ellentétes, a törvény szövegét pedig csak a Parlament változtathatja meg. Dr. Berta András Szerkesztőségi közlemény
