Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-03-01 / 1. szám

66 Szemészet nemcsak a fúzió gyakoroltatására, de kisfokú amblyopia esetén az amblyop szem aktív stimulációjára is ajánlotta. Véleménye szerint amblyopiában a látásélesség elvesztése állandósul, ha röviddel kialakulása után az amblyopiát nem kezelik.6 Első ízben propagálta az amblyopiaellenes kezelés fontosságát. Súlyos amblyopia megszüntetésére újból alkal­mazta a jól látó szem occlusióját. Enyhe esetekben pedig a zárás alternatívájaként 1905-ben bevezette az amblyopiás szem közeli fixációjának előidézésére, a fixáló szem atropi­nozását.6'0'5'20 Nézete szerint, ha három hónapos követke­zetes és céltudatos terápiával az amblyopia nem befolyásol­ható, abban az esetben a kezelés folytatásától sem várha­tunk eredményt.15 Azt is megemlíti, hogy hosszas occlusió után a vezérszem amblyopiássá válhat.17 Általa lett ismert az occlusiós amblyopia jelensége. Munkássága alapján Wortht az ortoptikai kezelés úttörőjének tekintjük. Nagy hangsúlyt fektetett 6 éves kor előtt a megelőzésre. Az amb­lyopia prognózisának meghatározására megalkotta a róla elnevezett Worth-féle törtet7 melynek értéke ha 1 felé köze­ledett, jó prognózist jelzett. Az amblyopia kialakulását a központi idegrendszeri gátlás koncepcióval magyarázta. Munkásságával hozzájárult a kétszemes együttlátásról (fo­kozatainak meghatározása) és a mélységlátásról szóló is­mereteink gyarapításához.13'19 Német nyelvterületen Pichler (1912) szorgalmazta első ízben kancsal szakrendelések felállítását.13,16 Ettles az amb­­lyoscop és a haploscop alapelveinek egyesítésével 1914- ben szerkesztette meg a rotálható csöves synoptiscopot. Az egyik szemére vak Grósz Emil (Schuleк utódja)2 vezette klinikán dolgozó Ditrói (1913) kb. 30 000 iskolát kezdő gyermek szűrővizsgálata kapcsán a profilaxis óriási jelentő­ségére hívta fel a figyelmet. Megfogalmazta azt az alap­elvet, amely szerint az ortoptikai kezelés a két szem meg­közelítőleg azonos látásélessége esetén max. 15°-os kan­­csalsági szög mellett még pozitív eredménnyel járhat. Ezen értek felett, de 20°-tól kezdve viszont már csak műtéttel befolyásolható a szemek állása.13 1918-ban, az I. világhá­ború befejeződésének évében Scholtz Kornél egyesítette az operatív és a konzervatív módszereket.13 Kezdetben állandó szemüvegviselést rendelt el, amit sztereoszkópos gyakorla­tokkal egészített ki.13 Amennyiben mindezek ellenére sem állt be javulás, illetve 10°-nál nagyobb deviáció maradt fenn, a szem belső egyenes izmán tenotomiát hajtott végre. ifj. Imre József (1931) inkább a konzervatív megoldás mel­lett tette le a voksot.13 Blaskovics László nemcsak a magyar szemészet kiemelkedő jelentőségű szemésze volt, de nem­zetközi méretekkel mérve is maradandót alkotott.13 A sebészi kezelés híve volt, de nem minden áron. A spontán javulásban reménykedve fontosnak tartotta a műtét idő­pontjának kitolását a 14—18. életévre,13 később azonban ezt az álláspontját megváltoztatta. A kancsalság megoldására meghonosította a szubkapszuláris tenotomiát vagy myecto­­miát.2'2 1938-ban számszerűleg megadta, hogy milyen kancsalsági szög mellett hány mm rezekció szükséges.20 О találta ki a csak dozírozás egyidejű megvalósításával elvé­gezhető elongatio musculit (izommeghosszabbítás).2'3 A strabismus elleni műtét megszűnt kizárólag kozmetikai mű­tétnek lenni; a fő cél a ple- és ortoptikai kezelés segítése lett.20 A műtétek után bevezette az ún. tekintőkötés haszná­latát.2,3 A műtéteknél a saját maga kitalált és elkészített biz­tonsági szemhéjterpesztőt, туostatot (izomfogó) és kancsal­sági kampót alkalmazta.3 Hazánkban a két világháború között eltelt időben még nem tudatosult, hogy az excentrikus fixáció, az amblyopia és a visuscsökkenés kialakulása éppen a kancsal szemállás miatt jön létre. A tekintélyes szemorvosok is előítélettel vi­seltettek a sok esetben eredménytelen konzervatív kezelés­sel szemben. Poulard (1921) az ortoptikai kezelést még szükségtelen tortúrának tartotta.6,13 Ennek következtében sajnos a kancsalság későn, 10-14 éves korban műtéttel tör­ténő megszüntetése volt az általánosan elfogadott terápiás módszer. Eischer 1923-ban a retina ingerlékenységét különböző nagyságú betűkkel és képekkel próbálta felkelteni: a gya­korlatokat mind közeire, mind távolra elvégezte.15,17 Mód­szere a Bangerter által megalkotott mnemoszkóptrénerben él tovább. Bielschowsky (1871-1940) felhívta a figyelmet arra, hogy a kancsal szem nincs teljes egészében kizárva a látás­ból: csupán az egyik szem általa „szupresszió”-nak neve­zett „pszichés kirekesztés”-e történik. Meggyőződése volt, hogy a vezérszem zárása haszontalan, a szupresszió ugyan­is csak a jó szem elvesztésével szüntethető meg. A kancsal­ságot központi idegrendszeri zavar folyományának tartotta, polietiológiás kórképnek tekintette, következményes látás­csökkenéssel és amblyopiával.13,19 Papírra vette a visuscop elvét.13 1926-ban kijelentette, hogy mind az organikus, mind a funkcionális amblyopia létezik. Az amblyopia típu­sai kombinálódhatnak egymással, az organikus amblyopiát funkcionális is kísérheti. Ezt az állapotot nevezte el később Bangerter (Svájc) relatív amblyopiának. Sachsenweger becslései alapján az összes amblyopia 80-90%-a funkcio­nális, míg 10-20%-a organikus elváltozások miatt alakul ki. A funkcionális amblyopia etiológiáját egyre inkább szupressziós és nem ex anopsia eredetűnek vélték. Ernst Fuchs 1928-ban úgy fogalmazott, hogy az occlusió akár tartós, akár részleges, nem eredményes.13,15 Sattler és Wecken viszont ellentétes felfogást képviselt: a jó szem egész napos zárásától javulást tapasztalt. Weckert annyira hitt az egész nap folyamán alkalmazott occlusió hatásosságában, hogy a nem kooperáló betegeknél egy drasztikus módszert, a szemhéjak összevarrását javasolta az occlusió fenntartására (1932) — ilyen kezdeményezéssel még 1964-ben is találkozni lehetett. Ezenkívül elősegítette az általa életre hívott, a periféria fénystimulációjának meg­akadályozására széli védelemmel ellátott szemüvegzárás el­terjedését. A 20-as években Sattler készítette el és hozta di­vatba a szem ragtapasszal történő zárását és igen biztató eredményekről számolt be az occlusióval kapcsolatban.15 Hetekig, sőt hónapokig tartó takarást alkalmazott igen jó eredménnyel. Neki köszönhető, hogy a módszer Németor­szágban ismét a gyógyító eljárások közé került.15 Ernest Maddox úgy próbálta elérni a két szem látásának kiegyenlítését, hogy a domináns szem elé füstös üveget tett, amire még további két opálos csíkot helyezett. Hangsúlyoz­ta a kéz-szem korreláció és az amblyop szem rehabilitáció­jánál a mozgás szerepét. A szemizomegyensúly zavarának és a kancsalságnak az elkülönítésére, illetve gyógyítására szerkesztett eszköze az 1929-ben bemutatott „eye wakener” (cheiroscop).20 Worth amblyoscopját a kancsalság terápiájá-Kozma Petra

Next

/
Oldalképek
Tartalom