Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-03-01 / 1. szám

135. évfolyam (1998) 53 Eredmények A Ewing-tesztek részletes eredményét a 2. táblázat tar­talmazza. A parasympathicus tesztek közül a 30/15 hánya­dos a CG csoportban szignifikánsan elmaradt a kontroll­csoport eredményétől (Mann-Whitney U teszt, p=0,01). Bár a légzési arrythmiát jellemző beat-to-beat variation és a Valsalva-hányados nem különböztek statisztikailag szignifi­kánsan, mindkét érték alacsonyabb volt CG-ban, mint a kontrollcsoportban. A sympathicus tesztek (a felállást követő systolés vér­nyomásváltozás és a tartós kézizomfeszítést követő diasto­­lés vérnyomásváltozás) eredménye mindkét csoportban normális volt. A két csoport között szignifikáns különbség nem mutatkozott. A CG csoport és a kontroll személyek systemás gyógy­szerelése nem különbözött értékelhetően. Megbeszélés A cardiovascularis autonóm reflexek számos, neuropathi­­ával járó systemás betegségben károsodnak. Ilyen betegsé­gek a diabetes mellitus, az alkoholos és a nem alkoholos krónikus májbetegségek valamint a súlyos hypertonia (9-14). A 30/15 hányados különösen érzékeny teszt, amely már korán jelzi az autonóm neuropathia kialakulását.8 Noha a Ewing-féle protokollba tartozó tesztek normálérték-tarío­­mányai jól ismertek, magunk az értékelés során nem ezeket, hanem hanem az életkorban megfelelő kontrollcsoport ered­ményeit tekintettük összehasonlítási alapnak. Ennek az volt az oka, hogy betegeink életkora - miként az a CG-ban szen­vedőkön általános7 - előrehaladott volt. Az autonóm funk­ciókat vizsgáló tesztek eredménye pedig időskorban eltér a fiatalkoritól, amelyen a normálértékek alapulnak.9'14 Eredményeink azt mutatják, hogy CG-s betegcsopor­tunkban parasympathicus neuropathia alakult ki. A CG- csoportban az érzékeny 30/15 hányados szignifikánsan el­maradt az életkorban megfelelő kotrollcsoport értékétől. A másik két parasympathicus teszt eredménye is alacsonyabb volt, noha a kontrollcsoporthoz viszonyítva a különbség nem volt szignifikáns. A sympathicus reflexek viszont nem károsodtak. Mivel az ismerten autonóm neuropathiát ered­ményező betegségeket a vizsgálatba való felvétel előtt ki­zártuk, a résztvevők systemás gyógyszerelésében nem mu­tatkozott különbség, és a vizsgáltak a teszt előtti 24 órában nem használtak gyógyszert, a csoportok között megmutat­kozó különbséget csak a pseudoexfoliativ anyag systemás termelésével és lerakódásával magyarázhatjuk. Az eredmény jól kiegészíti azt a korábbi vizsgálatunk­ban felfedezett jelenséget, hogy a bőr capillaris keringése CG-ban csökken és szabályozása lassul, romlik.6 Jelen ada­taink arra utalnak, hogy a perfúziózavar kialakulásában a pseudoexfoliativ anyagnak betudható érfalkárosodáson túl egyes vascularis reflexek károsodása is szerepet játszhat. E változások gyakorlati jelentőségét jelenleg még nem ismer­jük pontosan. Szerepük lehet abban, hogy a pseudoexfoli­ativ syndroma nagyon gyakori a TIA-n átesettek között17,18 és hogy a syndroma előfordulása statisztikailag szignifi­káns asszociációt mutat a hypertoniával, az angina pecto­­rissal, a myocardialis infarctussal és a stroke-kal.16 2. táblázat. Ewing-tesztekkel nyert eredményeink CG (átlag±SD) Kontroll (átlagiSD) p* Légzési arrythmia (beat-to-beat variation ütés/min) 13,50±8,68 18,13± 15,42 0,25 Valsalva-hányados 1,53±0,28 1,69±0,45 0,33 30:15 hányados 1,15±0,15 1,45±0,42 0,01 Diastolés vérnyomás­­növekedés (sustained handgrip teszt, Hgmm) 18,45±6,81 20,52± 10,67 0,71 Felállás utáni systolés vémyomáscsökkenés (Hgmm) 3,54±15,28 7,89±9,18 0,37 *Mann-Whitney U teszt Tudomásunk szerint CG-ban a cardiovascularis autonóm reflexeket korábban nem vizsgálták. Sűrűn találtak azonban parasympathicus cardiovascularis neuropathiát az ocularis hypertensiv és nyitott zugú glaucomás személyek között, főként, ha a csamokzug szűk volt (2-4). E közleményekben azonban nem teljesen egyértelmű a vizsgáltak gyógyszere­lése, a tesztet megelőző gyógyszermentesség kérdése, sőt a pseudoexfoliativ anyag jelenléte sem volt egyértelműen kizárva, így az adatokat bizonyos fenntartással kell fogadni. Eredményeink egyben arra is felhívják a figyelmet, hogy a cardiovascularis autonóm reflexek tudományos célú vizs­gálata előtt a cukorbetegséghez, májbetegségekhez stb. ha­sonlóan a pseudoexfoliativ syndroma kizárása is célszerű, amihez szemészeti szakvizsgálat szükséges. Irodalom 1. Asano N., Schlötzer-Schrehardt U., Naumann G. O. H.: A histopatho­logic study of iris changes in pseudoexfoliation syndrome. Ophthal­mology 102, 1279-1290 (1995). 2. Clark С. V: Autonomic neuropathy in ocular hypertension. Lancet 2, (8448): 185—187 (1985). 3. Clark С. V: The prevalence of autonomic neuropathy in the primary glaucomas. Doc Ophthalmol 74, 277-285 (1990). 4. Clark С. V, Mapstone R.: Systemic autonomic neuropathy in open­­angle glaucoma. Doc Ophthalmol 64, 179-185 (1986). 5. Helbig H., Schlötzer-Schrehardt U., Noske W, Kellner U., Foerster V/ H., Naumann G. O. H.: Anterior-chamber hypoxia and iris vasculo­­pathy in pseudoexfoliation syndrome. German J Ophthalmol 3, 148-153 (1994). 6. Holló G., Lakatos P., Farkas К.: Az endothelinek és a glaucoma II. A vér endothelin-1 szintje és a perifériás vasospasmus. Szemészet 134, 203-207 (1997). 7. Holló G., Vargha P., Follmann P., Süveges I.: Az argon lézer trabeulo­­plastica szerepe a pseudoexfoliativ glaukóma kezelésében. Szemészet 133, 211-216 (1996). 8. Jermendy Gy., Ferenczi J., Hernandez E., Farkas К., Nádas J.: Day­­night blood pressure variation in normotensive and hypertensive NIDDM patients with asymptomatic autonomic neuropathy. Diabetes Res. Clin. Pract. 34, 107—114 (1996). 9. Jermendy Gy., Kempler P., Kerényi Zs., Keresztes К., Tamás Gy., Tis­­lér A.: Autonóm neuropathia klinikai képe, diagnosztikája és terápiája. In: Kempler P (szerk.): Neuropathiák, Springer, Budapest 73-118 (1996). A SYSTEMÁS VÉRKERINGÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK VÁLTOZÁSA CAPSULARIS GLACOMÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom