Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
Szemészet Supplementum 135. évfolyam (1998) 51 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Berta András egyetemi tanár) közleménye Endothelsejt-károsodás phacoemulsificatio és műlencse-beültetés során Berta András, Békési László, Módis László, Takács Lili és Vámosi Péter Összefoglalás: A cornealis endothelsejtek száma az életkor előrehaladtával fokozatosan, évente átlagosan 0,5%-kal csökken. E fiziológiás folyamat mellett, a cornea sérülései, betegségei, műtétéi és a bulbusmegnyitó műtétek további endothelsejt-pusztulással járnak. A humán cornealis endothelsejtek in vivo nem képesek osztódni. Az elpusztult sejtek helyét a szomszédos endothelsejtek fedik be úgy, hogy alakjukat megváltoztatják - megnyúlnak, ellapulnak. E folyamatnak a sejtek megnyúlási képessége szab határt. Ha az endothelsejt-sűrűség a csökkenés következtében egy területen eléri a kritikus 300-500 sejt/mm2-es értéket - különösen ha a hátsó felszín egy része fedetlenül marad -, a cornea dekompenzálódik. A cornealis dekompenzációt megoldani általában csak szaruhártya-átültetéssel lehet. A műlencse-beültetések során óhatatlanul bekövetkező endothelsejt-pusztulás mértékét, a műtét idején esetleg meglévő cornealis betegségek mellett, a műtét okozta trauma határozza meg. A műtéti trauma a beavatkozás jellegétől, időtartamától és számos egyéb tényezőtől (az irrigáló folyadék összetételétől, a használt viszkoelasztikus anyag minőségétől, és az endothelt a műtét során érő mechanikai hatásoktól stb.) függ. A különböző műtétek által okozott endothelsejt-károsodás mértékét jelző paraméterek: a visus, az endothelsejt-sűrűség, az endothelsejtek morfológiája (irregularitás, pleomorfizmus, variációs koefficiensek, a hexagonális sejtek százalékos aránya), a cornea vastagsága, valamint az endothelpermeabilitást és az endothel-pumpafunkciót jellemző értékek lehetnek. A különböző vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyakorlott operatőr által megfelelően végrehajtott phacoemulsificatio a cornealis endothelen kisebb mértékű és hamarabb elmúló változásokat okoz, mint a hagyományos extracapsularis műtét. A különböző phacotechnikák között ebben a vonatkozásban jelentős különbség nem mutatkozik. A phacoemulsificatio okozta bizonyos mértékű endothelsejt-pusztulás ennek ellenére elkerülhetetlen, a műtét után egy évvel is kimutatható, mértékét - a már említett tényezők mellett - elsősorban a phacoemulsificatio során alkalmazott energia és az emulsificatio időtartama (phaco time) határozza meg. Kulcsszavak: cornea, endothelsejt, műlencse-beültetés, phacoemulsificatio Bevezetés A cornealis endothelium a szaruhártya belső felszínét borító egyrétegű laphám, melynek elsődleges funkciója a cornealis stroma dehidrált állapotának fenntartása, ezáltal a szaruhártya átlátszóságának biztosítása. Ezt a feladatot az endothelsejtek úgy látják el, hogy aktív transzportfolyamatok révén ionokat pumpálnak a stromából a csamokvízbe. Az aktív iontranszportot a vízmolekulák azonos irányú áramlása követi. Ahhoz, hogy a szaruhártya átlátszó maradjon, bizonyos számú működőképes endothelsejt jelenléte szükséges. A humán cornealis endothelsejtek in vivo nem osztódnak. A korral bekövetkező, a betegség vagy trauma okozta pusztulásukat a sejtek megnyúlása kompenzálhatja. Ha a pusztulás olyan mértékű, hogy a cornea belső felszínének egyes részei szabadon maradnak, akkor a cornea oedemás lesz, transzparenciáját részben vagy teljes egészében elveszti. A szemmegnyitó műtétek, beleértve a műlencse-beültetést és a phacoemulsificatiót is, az endothelsejtek további pusztulásához vezetnek. Az elmúlt időszakban a műtéti technika fejlődése, az endotheliumot kevéssé károsító intraocularis irrigációs folyadékok, és a kifejezetten az endothelsejtek védelmét szolgáló viszkoelasztikus anyagok alkalmazása ezt a veszélyt jelentősen csökkentette. Az endothelsejtek műtét okozta és más eredetű károsodásának kimutatására számos vizsgálómódszert fejlesztettek ki, melyek alkalmazására, a kiterjedt tudományos kutató munka mellett, a klinikai gyakorlatban is egyre gyakrabban kerül sor. Ennek eredményeként a cornealis endothelsejtek morfológiájáról, funkciójáról és patológiás elváltozásairól, valamint a műtétek okozta károsodásuk elkerülésének lehetőségeiről rendelkezésre álló ismereteink jelentősen megszaporodtak. A szerzők célja e közlemény megírásával a nagyszámú új adat áttekintése, és a legfontosabb megállapítások könnyen elsajátítható formában történő összefoglalása volt. A cornealis endothelium embrionális fejlődése A cornealis endothelium neuroectodermalis eredetű, a velősánc sejtjeiből alakul ki, mely a velőlemez differenciálódása révén annak dorsalis felszínén jön létre. A későbbi endothelium sejtjei a megtermékenyítés utáni 40. nap környékén a szemserleg peremén helyezkednek el. A velősáncból származó sejtek a mélybe vándorolnak és egy fibronektin rétegen több sejtsorból álló hártyát képeznek. A 8. gesztációs hét végére a többrétegű membrán egyrétegűvé válik, külső felszínén kollagénszintézis és -depozíció révén kezdi létrehozni a Descemet-hártyát. A 16. hétre a sejtek közötti összeköttetések (zonula adhaerensek) is kialakulnak és a Descemet-hártya folyamatossá válva felveszi végleges alakját. A kollagéntermelés és -lerakódás ezt követően is folytatódik, majd a 3. hónap végére kialakul a 3 pm vastagságú, haránt irányban csíkolt, 110 pm mikroperiodicitást
