Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-12-01 / 4. szám

Szemészet Supplementum 135. évfolyam (1998) 49 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemészeti Klinika (igazgató: Salacz György egyetemi tanár) közleménye Szövődmények phacoemulsificatio során Radó Gábor Összefoglalás: A szűkebben vett phacoemulsificatio alatt előforduló szövődmények az iris károsítása, zonulodialysis, tokszakadás. Anyag és módszer: Egy sebész első 150 és utolsó 300 phacoemulsificatióját hasonlítjuk össze. Eredmények: Phacoemulsificatio alatt gyakorlott sebész ritkán tapasztal szövődményt, az okok nem mindig tisztázhatók. Megbeszélés: Megállapítható, hogy a tanulási szak elrettentő szövődményei után phacoemulsificatio alatt azok csak kivételesen fordulnak elő. Bevezető A szűkebben vett phacoemulsificatio: a mag darabolása ultrahangozás-szívása közben, vagyis amikor a phacoemul­­sificatiós készülék a csarnokban van. Az előforduló szö­vődmények a tanulási szakra jellemzőek, a technikában gyakorlott sebész megtanulja, hogy a veszedelmes eszköz­zel soha ne menjen érzékeny képletek közelébe. Gyakori, a műtétet nehezítő szövődmény az iris beszí­­vása, esetleg ultrahangozása. Akkor következhet be, ha a pupilla nem ideálisan tág és az első emulsificatiós árkok felszínesek. Szűk pupilla esetén érdemes valamilyen iris­­retractort használni, amellyel az irist éppen csak kifeszít­jük - erősen kitágítani nem szabad így az irist nem szívjuk be és a pupilla sem marad tág műtét után. Az iris, ha beszívja a phacofej, kis területen felrostozódik, pig­mentlapját elveszíti. A rostok a későbbiekben állandóan bekerülnek a szívásba, megnehezítve a további pha­­coemulsificatiót és kéregleszívást. A kialakult „iridoporo­­sis” a gyógyulást és az optikai rehabilitációt általában nem befolyásolja. Veszedelmes szövődmény a zonulodialysis. Lehet zonulastress következménye, ilyenkor az elégtelen emul­­sifícalás miatt a phacoemulsificatiós eszköz a magot tolja, a zonulák elszakadhatnak. Az emulsificalás végén, ami­kor a tokot már csak kevés kéreg védi, a tok óvatlan be­­szívásával is elszakadhatnak a zonulák, bár ilyenkor gya­koribb a tok szakadása. A zonulodialysist mindig az üvegtest előesése követi, mely további műtéti lépéseket igényel. Phacoemulsificalás alatt keletkező kis zonulo­dialysis a szívás-öblítés alatt kiterjedhet, szerencsétlen esetben a hátsócsarnok-lencse rögzítése lehetetlenné válik. A tok sérülésének minősített esete, amikor mindjárt az emulsificatiós folyamat kezdetén a rhexis során keletkezett elülsőtok-szakadás átterjed a hátsó tokra. Ezért elülső tok­szakadás esetén különösen óvatosan kell eljárni. Az árok­ásás irányát úgy kell megválasztani, hogy a beszakadás irá­nyától jelentősen eltérjen. A phacofejet különösen óvatosan kell előrefelé vinni, nehogy az a magot maga előtt tolja (elégtelen emulsificalás). Tapasztalatlanság számlájára írható a túl lendületes kez­dés után fellépő tokszakadás. Ilyenkor az operatőr a mag vastagságát vagy keménységét túlbecsüli és a magon lendü­letesen túlszalad, majd megsérti a tokot. Az emulsificatiós folyamat kezdetén kialakult szakadás veszélye, hogy üveg­test kerül a mag elé, ami a mag eltávolítását különösen ne­hézzé teszi, illetve fenyeget annak elsüllyedése. Kis mag esetén is előfordul, hogy a sebész a védelmet jelentő kérget a mag eltávolítása előtt megbontja. Ha nagy a mag és nem sikerült a nucleofractio, a hydrodissectio nem volt elégsé­ges, a megmaradt egyre vékonyodó „salátástálat” hirtelen áttörve nagy a tokszakadás veszélye. Tapasztaltabb opera­tőrnél is előfordul az emulsificatio legvégén a tok megszí­­vása, ami kis kerek tokhiányt okoz üvegtest-előeséssel vagy anélkül. Anyag és módszer A szerző 1991-ben kezdte a phacoemulsificatiót, eleinte válogatott beteganyagon, 1997-ben 100%-ban phacoemul­sificatiót végzett. Iridoporosis az első 150 esetben nyolc alkalommal for­dult elő, az utolsó 300-ban egyszer sem. (Az iris iridoporo­­sist nem okozó kisebb megszívása előfordult.) Phacoemul­sificatio alatt az első 150 esetben 9-szer volt tokruptura, eb­ből 8-szor a kezdetén, ami a mag eltávolítását különösen megnehezítette, egy esetben a mag el is süllyedt. Az utolsó 300 phacoemulsificatio alatt három körülírt és egy kiterjedtebb tokszakadás történt. A tokszakadás mind­egyik esetben a mag teljes eltávolítása után vált láthatóvá. Eredmények A phacoemulsificatiós technika elsajátításának kezdetén fellépő szövődmények egyértelműen a tapasztalatlanság számlájára írhatók. Az 1997-es négy esetet tanulmányozva: három tokszaka­dás új készülék kipróbálása alatt történt, egynek különös okát nem találtuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom